A házasságkötés

A házasságot a felek kölcsönös akarata hozza létre, a fogadalom, amit egymásnak tesznek. (És nem a testek eggyé válása, hiszen akkor minden paráznaság házasság is lenne egyben – ahogyan azt korábban már láttuk.) A földön tett kötés, a mennyben is érvényes – és itt fontos hangsúlyozni, hogy a kötést nem az egyház vagy a lelkész hozza létre, hanem a felek kölcsönös akarata. A lelkész és a gyülekezet feladata, hogy megjelenítse azt a tény, hogy itt nem csupán egy emberi dologról van szó, hanem Isten előtt történik a házasság – mint felbonthatatlan szövetség – megkötése, azaz, kinyilvánítása. Erről is szól Salamon figyelmeztetése:

Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének (angyalának), hogy az csak tévedés volt (nem gondoltam komolyan). Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait?” (Példa 5,3-6)

Valószínűleg megbotránkoznánk, ha a házasulandó felek így tennének fogadalmat egymásnak: ’Szeretni foglak, ameddig ez nem lesz túl kényelmetlen.’ Vagy: ’Szeretni foglak, amíg valaki mást nálad jobban meg nem szeretek.’ Vagy: ’Szeretni foglak az év legtöbb napján, és csak néha csábulok el mással’. Pedig a válások nagy száma (még az egyházban is) azt mutatja, hogy az emberek mást mondanak a szájukkal és mást gondolnak a szívükben. A fogadalmat azonban nem csak egymásnak tesszük, hanem a szíveket ismerő Istennek is (Isten angyala, azaz követe előtt) és ez feljegyezve marad örökké. Úgy hiszem, Salamonnak ezek a szavai adják a hátterét Péter tanításának:

Férjek, (Krisztus) tudománya szerint éljetek együtt a felségetekkel, értékelve őket, mint törékenyebbeket (testükben) és mint akik részestársaitok az (örök) élet kegyelmében, hogy imáitok meg ne hiúsuljanak (ekkopto = kivágni).” (1Péter 3,7 – saját fordításomban)

A házasságot tehát nem jó elhamarkodni, de ha társra találtunk és fogadalmat tettünk neki az Úr előtt, az ne legyen üres beszéd és az idők folyamán se üresedjen ki. Azt sem szabad elfeledni, hogy a hívő asszony az örök életben is társunk marad, vagyis nem csak feleségünk, hanem testvérünk is az Úrban, akinek ugyanabba az örökségbe szól az elhívása.

A házasság kötés egyúttal egyfajta „tulajdonba vételt” is jelent:

A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. (…) A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” (1Kor 7,2-4 – Károli)

Tulajdonba adjuk magunkat a másiknak és fordítva. Mindezt a paráznaság elkerülése érdekében. Ez két dolgot jelent.

Először annak tisztázását, hogy ki kihez tartozik. Hasonlóan van ez a magántulajdonnál is, ha nincsenek tisztázva a tulajdonviszonyok (egy ház, birtok stb.) esetében, akkor abból hamar viszály származik. A házasságkötés azért is nyilvános esemény, hogy egyértelmű legyen: a tulajdonba vétel megtörtént. Ma sokan élnek „vad-házasságban” (ilyen-olyan, írott vagy íratlan élettársi kapcsolatban) és gyakran kérdezik tőlünk, lelkészektől, hogy ez most az Úr előtt paráznaság vagy házasság? És sokszor nem is tudunk mit mondani. A birtokba vételi aktusnak ezért is kell egyértelműnek lennie, hogy jó lelkiismerettel állhassunk az Úr előtt és saját magunkat se csapjuk be. Mózes törvénye is elrendelte, hogy a váláskor írásos dokumentumot kell készíteni, hogy minden vitát el lehessen kerülni arról, hogy ki kihez tartozik (5M24).

Másrészt a házasság fontos célja, hogy a szexuális vágyat kielégítse. Ezért tanácsolja a következő versben az apostol, hogy a házas felek ne fosszák meg egymást a szexualitás áldásaitól, legfeljebb ha megegyeznek valamilyen cél érdekében, de akkor is csak kitűzött ideig. Aki ugyanis megízlelte a szexualitást és nincs „karizmája” arra, hogy teljesen az Úrnak szentelje az életét, gyötrődni fog, ha nem élhet szexuális életet, és ez sok baj forrása lehet. Ellentétben az aszketikus „keresztény” (valójában démonikus – 1 Tim 4,3) tanításokkal, a Biblia kifejezetten az örömszerzés eszközének (szomjoltás, megmámorosodás stb.) tarja a házas felek szexuális együttlétét, sőt arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt senki ne merészelje tisztátalan dolognak tartani:

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet (szószerint: koitusz) tiszta! (Ellenben) a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja az Isten.” (Zsid 13,4)

Régen éppen ezért „elhálták” a házasságot, vagyis a kötés létrehozása után a felek szexuális egyesülése pecsételte meg a frigyet. A birtokba adás után következett a birtokba vétel. (És nem fordítva: nem bánhatsz valamivel úgy, mintha már a tulajdonod lenne, amíg nem fizetted ki a vétel árát. A házasság esetében ez a tulajdon lelked, amit a másik lelkéért adsz cserébe, hogy benne azután újra megtaláld önmagadat: aki elveszti, megtartja – felette nagy titok ez, de én Krisztusról és a hívőről – is – beszélek…)

A házasság egyetlen feltétele, hogy a felek megtalálják egymásban a hozzájuk illő társat, szeressék egymást, és ez alapján önkéntes szövetségi elkötelezettségbe lépjenek. Se a nagy lagzi, se az önálló lakás vagy a független, önálló élet, se a diploma nem elmaradhatatlan kelléke a házasságkötésnek. Ezek mind nagyon jó és hasznos dolgok, ha megvannak, és nagy segítségére lesznek a közös életet elkezdő párnak. De ezek nélkül is lehet házasságot kötni. Én furcsának tartom, amikor hívők nem ragaszkodnak az igéhez, ragaszkodnak viszont a társadalmi elvárásokhoz. Simán együtt élnek, de lagzit csak akkor ülnek, ha van elég pénz rá vagy sikerült lakást szerezni. Istennek akarunk tetszeni vagy embereknek? Isten tanácsát követjük vagy az emberi elvárásokat? Persze, én is azt tartom szerencsésnek, ha minden együtt van: lagzi, lakás, munka, önálló egzisztencia. Csakhogy ez nem mindig adatik meg. Ha valaki csak így tudja elképzelni a lakodalmát, ám legyen, de akkor „ne keltse fel a szerelmet” addig, amíg ezek elérhető közelségbe nem kerülnek.

Ha nincs pénzed nagy (lehúzós) lagzira, egészen olcsón meg lehet úszni, ha engeded, hogy a szeretteid, a barátaid, a testvéreid, a gyülekezeted segítsenek. A szeretet a legfontosabb, és az igazi szeretet mindig találékony. Ezért, ha igazi társra találtál, nem érdemes halogatni a házasságkötést, mert lehet, hogy a körülményekben lesznek nehézségek, de ezek vélhetően kisebbek lesznek, mintha a házasságkötést halogatod. Tehát ne hamarkodd el, ha nem vagy biztos magadban és a társadban, de ha biztos vagy, akkor ne is húzd el, mert „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a beteljesedett vágy az élet fája.” (Példa 13,12)