A morális pánik és az embergyilkos

 9Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! 10Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! (Zakariás 7,9-10)

Egy morális pánik nagyon hasonló ahhoz a pánikhoz, amely egy tömegben tör ki, és amelynek rettenetes következményeit éppen a legutóbbi mekkai zarándoklaton lehetett látni (eleinte 700 körüli halottat vallottak be, ma már jóval 2000 felett járunk, de ez is – tekintve a szaudi viszonyokat – csak a töredéke lehet a valós számoknak). De nekünk, magyaroknak is lehetnek szomorú emlékeink a West Balkánban történt katasztrófa kapcsán. A pánik arra ösztönzi az embereket, hogy olyasmit tegyenek, amit normális körülmények között nem tennének. A pánik következményei sokszor súlyosabbak, mint annak az eseménynek a következményei lettek volna, ami miatt a pánik kitört. Hiszterizált tömegek törnek-zúznak, lincselnek, boszorkányokat és eretnekeket égetnek.

A mesterségesen keltett morális pánik felhasználása politikai célokra a Bibliában sem ismeretlen. Ez mindig is az embergyilkos repertoárjának részét képezte. Jézus halálát egy ilyen felheccelt tömeg követelte.

11A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” 13Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!”14Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!” 15Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. (Mk 14,11-15)

Jézus maga azt mondta Pilátusnak, hogy a felbujtók bűne nagyobb a végrehajtók bűnénél (Jn 19,11). Pilátus ugyanis nem ismerte az Írásokat, sem Istent, de a főpapok igen.

Később Istvánt esetében is így jártak el: érv nincs, csak indulat és hangerő. (ApCsel 7)

Jézusnak és Istvánnak is volt ugyan „hivatalos” bírósági tárgyalása, ami azonban nem az igazság kiderítését célozta, csak „fügefalevél” volt az előítéletek alapján már eldöntött verdikthez. Az ítélet már készen volt, mielőtt a tárgyalás egyáltalán megkezdődött volna. Az előítéletnek is ez a lényege, már az előtt tudom a végeredményt, mielőtt szemügyre vettem volna a dolgokat. Nem engedem, hogy a tények vagy a valóság elhomályosítsa a tisztánlátásomat. A személyválogatás egy szemüveget ad rám, ami azt akarja elérni, hogy csak azokat a dolgokat vegyem észre, amelyek az előítéleteimet alátámasztják.  Sőt, kifejezetten utálom, ha a tényekkel szembesítenek, mert akkor fel kellene adnom a kényelmes előítéleteimet. Szorítom a zöld szemüvegemet, mert félek tőle, hogy Óz Smaragd-városáról kiderül, hogy még sem smaragdból van, és nekem akkor mindent át kellene értékelnem. A rendszerváltás érte ilyen váratlanul a magyar társadalmat, amikor hirtelen szembesülni kellett vele, hogy a ”reálisan létező szocializmus” egy zsákutca, egy vakbél az emberiség történelmében. Hogy a „fejlődés” valójában kisiklás. Az ígért szebb jövő egy illúzió és az odavezetőnek hitt út éppen az ellenkező irányba vezetett.

Pálnak is meg kellett tapasztalnia ez előítéletek alapján felheccelt tömeg kegyetlenségét.

50De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. (ApCsel 13,50)

De nem csak a vallásos zsidók, a pogányok ugyanígy felheccelhetők voltak:

 20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” 22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. (Pál Filippiben ApCsel 16,20-22)

Gallió viszont (aki nem mellesleg a sztoikus filozófia atyjának tartott Seneca testvére volt) nem engedett a tömeghisztériának:

12Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, 13és így szóltak: „Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent.” 14Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: „Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a (római) törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. 15Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti (mózesi) törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni.” (ApCsel 18,12-15)

Ez az első feljegyzése annak, hogy az állam hivatalosan is távol tartotta magát a vallási vitáktól, és „semleges” álláspontot foglalt el.

A leghíresebb történet pedig az ötvösök lázadása Efeszoszban, amely a látszat szerint az efeszoszi Diána melletti harcos kiállás volt, valójában azonban a pénz motiválta:

27Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét. 28Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: „Nagy az efezusi Artemisz!” 29A zűrzavar kiterjedt az egész városra. (ApCsel 19,27-29)

A pozitív példa pedig a béreai zsinagóga:

10A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 12Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. (ApCsel 17,10-12)

Miért voltak a béreaiak „nemesebb lelkűek” (eugenész)? Mert nem az előítéleteikhez és a hagyományaikhoz ragaszkodtak foggal-körömmel, hanem az igazságot akarták megismerni. Erre egyébként parancsunk is van Jézustól, aki ezeket a szavakat akkor mondta, amikor a szombat megtartása miatt összeütközésbe került a megmerevedett vallásossággal:

 24Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.” (Jn 7,24)

Az előítéletesség – legyen szó a társadalomról vagy az egyénről – a kiskorúság, az éretlenség, a testiesség jele. Előbb ismerd meg, mivel állsz szemben, és csak azután mondj róla ítéletet. Az igaz tanú lelket ment meg, de aki csak mások félelmeit szajkózza, lelkeket veszejt el. (Példa 14,25)