Amikor a félelem nagyobb… – Károlyi Veronika

 

Nagyon sokan félünk attól, hogy valami baj fog történni. Sokszor minden ok nélkül aggaszt minket a gondolat, hogy gubanc lesz. Viszont vannak helyzetek, amikor látjuk az előjeleket.
Rettegünk, szorongunk, hogy bekövetkezik a csapás. Ilyenkor gyakran mondogatják nekünk, hogy ne féljünk, ne aggódjunk már annyit, ne legyünk már ilyen negatívak. Mi pedig úgy érezzük, hogy könnyű mondani, de mégis a félelmet hogyan küzdjük le, amikor tudjuk, hogy baj lesz vagy már benne is vagyunk a közepében. De vajon tényleg okkal félünk? Tényleg mi vagyunk ennyire negatívak és azért történik olyan sok baj? Miért van az, hogy félünk, pedig az Úr nem a félelem lelkét adta nekünk?

Néhány évvel ezelőtt munkanélküliséggel küszködtem. Többször voltam munkanélküli, mint amennyit dolgoztam. Rettegtem a munkanélküliségtől, a pénztelenségtől és attól, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy legyen munkahelyem. Így mindig is én voltam az, aki beleesett a létszámleépítésbe és nagyon nehezen találtam új munkahelyet.

Jelenlegi munkahelyemen többször volt olyan szituáció, amikor a változás hatására egy hajszálon múlott, hogy megmarad-e a munkahelyem. Miközben az Úr biztatott, hogy ne féljek és erősített abban, hogy mindig bízzak meg benne, valahogy mindig úgy alakult, hogy engem nem érintettek ezek a változások. De vajon mi a különbség a néhány évvel ezelőtti és a jelenlegi állapot között? Mi változott meg?

A korábbi években ugyanis mindig feladtam. Utat engedtem a félelmeimnek, keseregtem és az eredménye az lett, hogy mindig engem küldtek el. Nem tudtam elhelyezkedni, segélyért kellett kuncsorognom, ami nagyon megalázó volt.

Az elmúlt egy évben viszont igyekeztem több-kevesebb sikerrel mindig Jézusra nézni. Próbáltam szilárdan megállni Isten ígéreteiben. Hiszen Ő azt akarja, hogy bővelkedjek. Ő azt akarja, hogy dolgozzak. Ő rám akarja zúdítani az áldásait és azt akarja, hogy ne féljek semmitől, mert Ő mindig megvéd.

Az eredmény pedig kézzelfogható. A folyamatos megpróbáltatások alatt a hitemet és a bele vetett bizalmamat erősítette meg. Az Úr megmutatta azt is, hogy amikor engedem, hogy a félelmeim legyőzzenek, akkor csőstül jönnek a problémák is. A nehézségekbe pedig bele is betegedek. Depressziós leszek, szorongok és belefáradok mindenbe. De amikor igyekszem mindig az Úrra nézni és nem hagyom, hogy a félelmeim leküzdjenek, akkor mindig lesz elég erőm ahhoz, hogy folytassam az utat. Még ha kisebb nagyobb megszakításokkal is, de haladok előre a cél felé.

2 Timoteus 1:7

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”

 

Akár hiszed, akár nem, nagyon sok múlik azon, hogy a félelmet választod-e, hagyod-e hogy legyőzzön vagy küzdesz és mész tovább. Hagyod-e, hogy a depresszió, a szorongások teljesen letörjenek vagy harcolsz ellene? Harcolni az elméd megújításával tudsz, amely egy élethosszig tartó folyamat.

A félelem, az aggódás és a szorongás voltaképpen hitetlenség. Ha félelem van a szívedben, akkor nem értetted meg teljesen Isten kegyelmét, nem lettél teljes a szeretetben. Ne engedd, hogy a félelem elhatalmasodjon és uralkodjon az életed felett! Mert nagyobb az, aki benned van, mint aki a világban van! Ha a félelem nagyobb, mint a hited, akkor csőstül jönnek a bajok is. De ha szilárdan megállsz Isten ígéreteiben, a kegyelemben, akkor minden bajtól megmenekülsz. „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

 

Károlyi Veronika