View Post

Összefoglalás

Az újszövetségben prófétálva születünk meg, a Szentlélek inspirációjára (tanúskodásának hatására) valljuk Jézust Úrnak és Krisztusnak. Minden hívő egyben próféta is, aki nem csak Krisztus személyével és szavaival ismerős, hanem be van avatva Isten titkaiba. Az isteni vezetés kívülről belülre került, ahogy az Ige sem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira van felírva. A hívő meghallotta a jó pásztor hangját, és ezt a hangot képes felismerni és követni. Ez még akkor is igaz, ha néha nagy hangzavar van körülötte, és sok a megtévesztés és a csalás. Élő hitű gyülekezetekben mindig jelen van a prófétálás, hiszen ez pont az élet jele. Ugyanakkor különbség …

View Post

Mi az, hogy „prófétai”?

A prófétai mozgalom megjelenésével egy sor dolog megkapta a „prófétai” jelzőt. Lett prófétai tánc, festészet, zászlólengetés, stb. Tulajdonképpen mindent, amit egy keresztény összejövetelen amúgy spontán, intuitíve vagy improvizatív alapon csinálnak, illik prófétainak nevezni. Elnevezéseken nem érdemes vitatkozni, mindenki úgy hívhatja ezeket, ahogyan akarja, azt azonban érdemes leszögezni, hogy ezek közül nem mindegyik a Szellemtől inspirált. Márpedig szigorúan véve, ezt kellene jelentenie annak, hogy „prófétai”. Az ember – mint a teremtő Isten képmása és hasonlatossága – maga is kreatív lény és az érzéseit, gondolatait, vágyait számtalan művészeti eszközzel kifejezheti. A prófétálás valóban nem áll messze a művészettől, és egy dicséretről is …

View Post

Tartalom és forma

A különböző ébredéseket különböző megnyilvánulások kísérték. Az ébredés elmúltával azonban a formák megmaradhatnak, és úgy őrzik a Szellem munkájának – a valaha volt életnek – az emlékét, mint a kövületek. A külső szemlélőnek nagyon furcsán hat, amikor ezeket – az egykor spontán – megnyilvánulásokat felekezeti jegyként látja viszont. Az ókorban a felolvasáskor intonálták a mondat elejét, közepét és végét. Ez az énekelve beszélés ma is hallható a templomokban, mint „kenetteljes” megnyilvánulás, habár rendkívül zavaró azoknak, akik nem ebben nőttek fel. De hasonlóan őszinte volt a parasztpróféták sírósra változott hangja is, amikor a Szentlélek átvette tőlük az imát vagy a prédikációt. …

View Post

Amikor a „próféták” furán viselkednek

A Szentlélek spontán kiáradásait, az ébredéseket szinte mindig furcsa manifesztációk kísérték. Az emberek térdre rogytak és megvallották a bűneiket, mások rázkódni kezdtek. Néha szinte tapintható csend telepedett a gyülekezetre, máskor pedig nevetésben, zajos ujjongásban vagy az öröm más megnyilvánulásaiban törtek ki a hívők. Máskor a földre estek, spontán szabadulások történtek, vagy nyelveken szóltak és prófétáltak, megvallották a bűneiket. A szokatlan megnyilvánulásoknak két oka van. Az egyik, hogy e halandó test igen furcsán reagál a természetfeletti megjelenésére, nehezen „hordozza”. (A héber „kavód”, ami a dicsőségre használt szó, eredetileg súlyt, terhet jelent.) Amikor a Szellem erőteljesen működik, a lélek olyan felfokozott állapotba …

View Post

Megnyilvánulások

„A Szentlélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7) Az itt „megnyilvánulás”-nak fordított szó (fanerószisz = valaminek a láthatóvá válása, megnyilvánulása, manifesztációja), a Szentlélek láthatatlan működésének a szem (testi érzékszervek) számára is észlelhető kifejeződése. „A szem a lélek tükre” – tartja a mondás -, de szerencsére ennél sokkal többről van szó. Az egész mimikánk, sőt még a testtartásunk, a hanghordozásunk is közöl „másodlagos” információkat. (Ezt metakommunikációnak hívjuk). Ha ránézünk valakire, vagy meghalljuk a hangját – például a telefonban -, rögtön tudjuk, hogy ő önmagához képest most éppen vidámabb, vagy szomorúbb, nyugodtabb vagy feszültebb. Ugyanúgy olvassuk a metakommunikációs …

View Post

Erők, jelek és csodák

Az ószövetségi prófétákat gyakran kísérték jelek és csodák (bár éppen a legnagyobbat, Keresztelő Jánost, nem). Jézus szolgálatában a beszéd mellett, a természetfeletti erő működése is igen domináns volt. Sok csoda maga is „jel” volt, vagyis üzenetet hordozott. A gutaütött meggyógyítása bizonyította, hogy Jézusnak van hatalma megbocsátani a bűnöket (Mt 9,6). A leprás megtisztulása egyúttal üzenet volt Jeruzsálembe: „megérkezett a Messiás”. Ezt fejezte ki Jézus azzal: „mutasd be, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik” (Mt 8,4). János egész evangéliuma Jézus hét messiási jelére van felfűzve (a kánai menyegzőtől a vakon szülöttig), melyek közül „Jónás jele” volt a legfontosabb, amely magában foglalta Lázár …

View Post

Az ihletett zeneköltészet

A prófétálás nem csak a szavak és gondolatok erejével történhet, hanem a zene és a költészet segítségével is. Míg a szavak az értelemhez, a zene és a költői képek az érzelmeinkhez szólnak. E két „érzékszervünkkel” kapcsolódunk ugyanis a valósághoz. (Egészen pontosan: a lelkünk gondolatokkal és érzelmekkel reagál az anyagi vagy a szellemi világból érkező ingerekre, információkra.) Ha a kettőt összekapcsoljuk (a szívet és az elmét), akkor a teljes lelket megmozdító tényezőt kapunk és már csak a harmadiktól, az akarattól függ, hogy teljes lélekkel (pszüché) részt veszünk-e valamiben. Az ember az élet fontos dolgait költőien fejezi ki, ami egyfajta prófétálás: a …

View Post

Tanítható-e a prófétálás?

Mint minden készség, a prófétálás is fejleszthető az emberben, de nem mindenki jut el a legmagasabb szintekre. Ebben is Isten ajándékai és kegyelme nyilvánul meg, amit saját akarata szerint osztogat, ezért „nem azé, aki fut és nem azé, aki akarja…”. A próféta-iskolák jó terepet nyújtanak arra, hogy az ember próbálkozzon és fejlessze magában a szólás képességét. Ugyanakkor vannak erős fenntartásaim is az ilyen képzéssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy sokszor teljesen általános üzenetek megszemélyesítését hívják prófétálásnak. Ez végső soron definíció kérdése, de az, hogy pl. „Isten nagyon szeret Téged és jót akar Neked”, mindig és minden körülmények között igaz. Ha …

View Post

Jézabel és az ő szelleme

A 90-es években ért népszerűsége csúcsára a „Jézabel szelleme” tanítás, mely a Jelenésekben szereplő thiatirai gyülekezetnek szóló üzenet néhány során alapszik: De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; (Jel 2,20) Ez a (hamis) tanítás valami olyasmiről szól, hogy Jézabel egy gonosz szellemi fejedelem, aminek a működését arról lehet felismerni, hogy olyan gyötrést okoz, és olyan légkört teremt, hogy még a „felkent” szolgálók is meghátrálnak, és szűkölve elszaladnak onnan, miként Illés is elfutott Jézabel elől. Bár ez a teológia elég ingatag lábakon …

View Post

Gyümölcseikről ismeritek meg

A Lukács 6,43-ban is összekapcsolódnak a szív kincsei és a beszéd, mint a fa és a gyümölcse. A hamis prófétát a beszéde árulja el: „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: URam, URam, ha nem teszitek, amit mondok?” (Luk 6,43-46) De már …

View Post

A ragadozók

Jézus egyértelműen figyelmeztet arra, hogy a hívők között is vannak olyanok, akik csak báránynak látszanak, de belül veszélyes ragadozók. Nem füves legelőt és csendes vizet keresnek, hanem áldozatokat. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?  Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7,15-20) A kép világos: ha ehető a fa …

View Post

A hamis próféták

Már Péter is beszélt azokról, akik tanításnak álcázott veszélyes elhajlásokat (eretnekségeket) csempésznek a nép közé. Pál pedig így figyelmeztette az efézusi gyülekezet vezetőit: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.” (ApCsel 20,29-30) Van egy kívülről érkező és egy belülről jövő veszély, a farkasok és a fonákbeszédűek. A gyülekezetekben kétféle tévelygő van, és nagyon fontos különbséget tenni. Az egyik az erőtlen, a kiskorú, az éretlen, a másik viszont a belopódzkodott hamis atyafi, akiről úgy tűnt, hogy közülünk való, de később kiderült, …

View Post

Próféták a vezetésben

A próféta, mint hivatal, ú.n. szolgálati ajándék, amely azt célozza, hogy a szenteket érettkorúságra juttassa (Ef 4,11-12). De van a prófétai szolgálattal kapcsolatban egy gyakori tévhit, amely az efézusi leveléből vett egy másik idézetre épít: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szentlélek által.” (2,19-22) A téves nézet azt vallja, hogy a gyülekezeteket apostoloknak és prófétáknak kell vezetniük, és …

View Post

Az „előre-megmondó” próféta felismerése

Már az ószövetségben is meg voltak a világos kritériumai annak, hogy mi jellemez egy Istentől küldött prófétát. Ezt a fajta ajándékot a legkönnyebb felismerni: ha bekövetkezik a jel, akkor komolyan lehet venni, ha nem, akkor csak önjelölt. A legtöbben már ezen a ponton elbuknak. De ami a dolgot bonyolultabbá teszi, hogy még akkor sem biztos, hogy nem hamis a próféta, ha a jel bekövetkezik. További kritériumok vizsgálatára van szükség. Az első, hogy Isten szól, és nem varázsol, nem űz mágiát. A kánaánita babonák és mágiák helyett a tanítás és bizonyságtevés Istenét kellett keresni. „Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát …

View Post

Az újszövetségi Próféta

Láttuk a prófétálást a szólásban, az igehirdetésben és létezik az újszövetségi próféta hivatala is, bár erről keveset szólnak az Írások. Az igehirdetők mellett tulajdonképpen csak egyetlen típust ismerünk, Agabust, aki megjövendölte az aszályt (gazdasági válságot) és azt, hogy Pálra fogság vár majd Jeruzsálemben. Ez a fajta prófétálás tehát a klasszikus „előre megmondani” prófétálást jelenti (ami a görög „pro-féteia” szószerinti jelentése). Az ószövetségben a prófétálásnak ez a funkciója két okból volt hangsúlyosabb. Az első, hogy nem volt az a fajta belső bizonyosság, hit, ami az újszövetség ígéreteiből következik (Nem táblára, hanem szívükbe; nem tanításból, hanem személyesen ismernek stb.). Isten prófétákat küldött …

View Post

A kijelentés tudománya

„Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították (parakaleo) és erősítették (episztéridzo) a testvéreket” (ApCsel 15,32). Az ihletett igehirdetésnek ez a szintje már kipróbált hívő életet, igeismeretet és jártasságot feltételez a Szellemben való szólásban. Itt már nem (csak) a szólás ajándéka működik, hanem a kijelentésé (ismereté). A kijelentés az Igazság Szellemének bizonyságtétele a bensőnkben, melyet mi ismerünk fel és mi foglalunk szavakba. Olyan ez, mint a villámlás az éjszakában. Sokszor csak pillanatokig tart, mégis órákba telik szavakba önteni. A szavakba öntésben pedig szerepet játszik a hívő személyisége, műveltsége, ismerete, keresztény és egyéb szocializációja. A forrás Isten Szelleme, …

View Post

Akik az igehirdetést hallgatják: csecsemők és érettek

A hívők kiskorúságuk idején ki vannak szolgáltatva a tanítások szelének, de érettségre jutva, egyre inkább képesek felismerni maguk is mi van az Úrtól: „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus”. (Ef 4,11-15) A …

View Post

A sarlatánoktól a kipróbáltakig

Sokan felvetik, hogy ahány felekezet, annyiféle tanítás és magyarázat – és ez részben igaz. De tudnunk kell, hogy a teológia egy dologban hasonlít a természettudományhoz. Bár maga a természet állandó és törvényei nem változnak, a természettudományos ismereteink állandóan alakulóban vannak. A kvantumfizika akkor is igaz volt és működött, amikor még semmit sem tudtunk róla. Hipotéziseket, teóriákat állítunk fel, újabb és újabb modellek születnek, téziseket vetnek fel és vetnek el. Újabb tények, újabb nézeteket szülnek vagy cáfolnak meg, újabb eszközök pedig újabb tényeket tárnak fel. Hasonlóan van ez a teológiában is. Isten nem változik, Isten törvényei és igazságai sem változnak. Az …

View Post

A felolvasástól a tanításig

 „Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására (anagnószisz), az igehirdetésre (paraklészisz), a tanításra (didaszkalia). Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével”. (1 Tim 4,13-14) Az ihletett igehirdetés legalapvetőbb fokozata a felolvasás. A felolvasásnak is akkor van haszna, ha az, aki olvassa, hisz az Írások ihletettségében, ahogyan szükséges a hallgatónak is hittel párosítania (elegyítenie) azt, amit hall. Ha egy közösségben nincs jó igehirdető, akkor is lehet olvasni az Írásokat. Amit olvasunk, azt értelmezni is kell. Meg kell értenünk a szöveg helyes jelentését (már ez sem megy mindenkinek), vissza kell fejtenünk a logikai érvelést, észre …

View Post

Ihletettség az igehirdetésben

Már az ószövetségben is a próféta fő feladat az volt, hogy továbbadja Isten beszédeit. A patriarchák nem hagytak ránk hosszú prédikációkat, inkább az életükkel „beszélnek” (Héb 11,4). Mózes fő feladata a törvény és az istentisztelet átadása volt, amit ő hűségesen meg is tett (Héb 3,5). Szavai hitelessége mellett az Örökkévaló maga tett bizonyságot természetfeletti jelekkel. Mózes után – egészen Keresztelő Jánosig – a próféták feladata az volt, hogy ébren tartsák a megismert igazságokat, visszatérésre (megtérésre) hívják Izrael fiait a szövetséghez és nem utolsó sorban hirdették az Új Mózes, a Messiás eljövetelét: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint …