D.Krajcsir Piroska – „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…”

Jézus  – a János evangéliuma szerint – ama bizonyos utolsó vacsorán nyomatékosan, két ízben is csillapítani igyekezett tanítványai lelkének háborgását. (Ján14:1,27)  A tanítványok attól rendültek meg, amit a Mester az ünnepi pászkavacsorán közölt velük.  Azt mondta, hogy elhagyja őket; oda megy, ahová nem mehetnek utána, és a tiltakozó-fogadkozó Pétert azzal csendesítette, hogy hamarosan le fogja tagadni még azt is, hogy valaha ismerte Őt.

Érthető a tanítványok megdöbbenése. Bár Jézus többször jelezte közelgő szenvedéseit és halálát, most először néztek szembe azzal a jövővel, amelyből hiányzott a Mester. Most értették meg, hogy Jézus nem lesz mindig velük. Megrendültek. A bizonytalan jövő, a Jézus nélküli lét perspektívája,  és a saját ismeretlen reakcióik lehetősége rémítette meg őket.

Mitől fél az ember általában? Fél a titokzatos jövőtől. A váratlan helyzetektől, létbizonytalanságtól, betegségtől. A viszonylagos jóléthez szokott  emberek többsége fél a megszokott komfort elvesztésének lehetőségétől. A  bővölködés evangéliumát hirdető keresztények Péterhez hasonlóan konokul biztatják  magukat: „ugyan, nem eshetik ez meg teveled…” Pedig nagyon sok minden megeshetik, amit azelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Ki gondolta, hogy karanténban fogja tölteni az elmúlt néhány hónapot? Hiszen a koronavírus  fenyegető árnyékában – akaratunk ellenére – életmódunk gyökeres megváltoztatására kényszerültünk, igaz, csak időszakosan.

Józan ésszel mérlegelve a jövőt szembe kell néznünk azzal is, hogy a karanténos időszak pusztán a bevezetése, előjátéka volt  előre nem látható jövendő nehézségeknek. Meglesz majd a böjtje a tartós otthonmaradásnak, a félárbocra eresztett oktatásnak, a részleges egészségügyi szolgáltatásoknak, az intézmények  bezárásának – lehetne folytatni a sort. Most, a karantén vége felé sokféle prognózis elhangzik a jövőt illetően. Félelemkeltő, szorongást indukáló jóslatok. Isten Igéje viszont óva int bennünket, hogy az ismeretlen jövő lelki terhét magunkra vegyük. A „ne félj!” isteni biztatás több mint kétszázszor hangzik a Bibliából, Mózes könyveitől kezdve a Jelenések könyvéig bezáróan. Ez a biztatás ma is érvényes,  nekünk is szól. Csak néhány kiragadott példát idézek: 1Móz15:1,2 Kir1:15, És41:10, Zak8:15, Jn12:15, Csel27:24, 1Pt3:14, Jel1:1.

 A „ne félj!”  felszólításban vegyük észre Isten szerető szívének a megnyilvánulását. Ő tudja, hogy a félelem felemészti  belső erőinket, meggyengíti  lelki immunrendszerünket, váratlan negatív reakciókat  válthat ki belőlünk. Isten meg szeretne óvni ezektől. Mit tehetünk félelem ellen? A lelki immunrendszerünket mivel erősíthetjük? Csak Isten Igéjéhez, ígéreteihez menekülhetünk. Mert ez az egyetlen, ami képessé tesz arra, hogy győztesen éljük át az emberpróbáló időket is.

Jézus így szólt megrendült tanítványaihoz: „Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem.”(Ján14:1) Kiben tud az ember hinni? Kiben tud megbízni? Akit megismert. Aki nehéz helyzetekben kiállta a belé vetett bizalom próbáját.

Honnan tudjuk Istent megismerni? Elsősorban a Biblia kijelentéseiből. Az Ó- és Újszövetség könyvei arról tanúskodnak, hogy Isten jó.(Zsolt.100:5,118:1,31:20, 119:68)

Jó az Úr azokhoz, akik várják Őt, a lélekhez, amely keresi Őt.”(JerSir3:25)

Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és Ő ismeri a Benne bízókat.”(Náh1:7)

Isten úgy mutatkozik be a Szentírás lapjain, mint teremtő és gondoskodó Mennyei Atya, aki nem hagyja magára a teremtményeit. Jól ismerjük Jézus tanítását a madarakról, liliomokról verebecskékről és az aggodalmaskodásról(Mt6:25-32).  Másutt ezt olvassuk:

„Mindenki szemei Tereád vigyáznak, mert te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a Te kezedet, és megelégítesz minden élőt, ingyen.”(Zsolt145:15-16)

„Mily számtalanok a Te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a Te gazdagságoddal…Mindazok Tereád néznek, hogy megadjad eledelöket alkalmas időben. Adsz nékik, és ők takarnak, megnyitod kezedet, és megtelnek a Te jóvoltoddal.”(Zsolt104:24-28)

„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok.”(1Pét5:7)

Isten megígérte, hogy gondoskodik az Ő teremtményeiről, és tudjuk Róla, hogy ígéreteit megtartó, hűséges Isten; a bennünk és körülöttünk végbemenő állandó változásban Ő az egyetlen és örök állandóság. (2Tim2:13)

 „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden Ő úta igazság! Hűséges Isten, és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!(5Móz31:4)

Amikor megismertük és elhittük Isten jóságát, hűségét, irgalmát, gondoskodó szeretetét, akkor következhet az ismeret és a hit gyakorlati alkalmazása: beleteszem a kezemet, az életemet, a szeretteim életét,  a problémáim megoldásának  kérdését a Mindenható kezébe. Ez nem jelent tétlenséget, hanem azt jelenti, hogy megteszem, ami tőlem telik, de a többit alázattal rábízom Arra, aki felfoghatatlanul erősebb és bölcsebb nálam. Aki Mindenható. Hányan tapasztaltuk meg, hogy nehéz helyzetekben velünk volt az Isten? Ezek a megtapasztalások erősítik a hitünket.

Amikor hónapokkal ezelőtt egyre mélyebbre gyalogoltunk a karanténos időszakba, a folyamat vége meg sehol sem látszott, minden reggel ez a bátorítás szólalt meg a szívemben: ne nyugtalankodjék a ti szívetek

 És jöttek elém régi, nehéz időszakok emlékei. 1988. december hetedikén megrendült  alattunk a föld. Két beteg gyermekkel voltam otthon, egyedül, szerencsére nem omlott össze a házunk. De a földrengés maga alá temette addigi életformánkat. Férjem naponta utazott a rengés epicentrumába; a még élőket, vagy az áldozatokat mentették a romok alól, később a segélyszállítmányok továbbítására felügyeltek.  A karabahi háború miatti blokád elvágta a nyersanyag-utánpótlást,  szakaszos lett az áram- és gázszolgáltatás. Esténként egy gyertya köré ülve felolvastunk, tanultunk, vagy beszélgettünk. Aztán eltünedeztek az alapvető élelmiszerek is, üres polcok fogadtak a boltban, a piacon drágaság, húshiány…Emlékszem arra, hogy az egyik nagy vásárcsarnokban egy tisztítatlan bárányfej árválkodott 5, és egy bivalyfej 15 rubelért (a napi keresetem akkor négy rubel volt).  De Isten gondoskodott róla, hogy ne éhezzünk; kollégák, barátok, rokonok segítségével látott el bennünket a szükséges ennivalóval.

1991-92 telén Örményország minden települése gáz- és villanyáram nélkül maradt. A sokemeletes fővárosi házakban képtelenség volt a fűtést megoldani. Az emberek éjjel-nappal télikabátban kucorogtak, vagy az ágyban, betakarózva éhesen dideregtek a sötét lakásokban. Egy ország lakossága küzdött a túlélésért. Nagyon sokan – köztük barátaim és kollégáim is – belehaltak abba kegyetlen télbe. De nekünk ezt már nem kellett végigszenvedni, 1991. júliusában két bőrönddel és két gyermekkel megérkeztünk Magyarországra. Isten nemcsak a ránk váró szörnyű telet látta, hanem tudta azt is, mi fog lejátszódni a világpolitikában: megérkezésünk után néhány héttel összeomlott a Szovjetunió, amelynek örök fennállását  hetven évig hirdette a szocialista propaganda. Elértéktelenedett a visszafelé megváltott repülőjegyünk, az Aeroflot pesti kirendeltségén hiába mutattuk fel a vásárolt repülőjegyet, a hivatalnok értetlenül meredt ránk: ez Szovjetunióba szóló jegy, hol van már a Szovjetunió? Az új jegyet ki sem tudtuk volna fizetni. Olyan messze került tőlünk hirtelen a jereváni házunk, mintha a Holdban lett volna.

A szovjet rendszerváltás utolsó akkordja  az volt, hogy teljes egészében eltűnt az évtizedig gyűjtögetett megtakarításunk – egy kisebb lakást vehettünk volna rajta. Rubelben tettük be a pénzt, teregette a kezét a hivatalnok, Örményország devizája közben megváltozott, nem tudnak fizetni.

1991-ben két bőrönddel kezdtük újra az életet. Nem volt könnyű. Megtapasztaltuk, hogy összedőlhet a ház, semmivé lehet a pénz, összeomolhatnak társadalmi rendszerek, de Isten, aki  ígéreteit megtartja, hűséges, és átsegít a nehézségeken. Az elmúlt évtizedekben velünk volt, megőrzött, kipótolta a veszteségeinket, meggyógyított betegségekből.

„Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.”(2Kor1:4)

Mit tehetünk most,  karantén alatt és karantén után? Csak Isten Igéjéhez menekülhetünk, bátoríthatjuk magunkat és egymást Isten ígéreteivel, mert Ő jó, hűséges, gondoskodó, irgalmas Isten. Jézus nem ígért gondtalan és problémátlan életet, hanem azt, hogy bármilyen nehezek a körülményeink, Ő ott lesz velünk. (Jn17:15,Mt28:20/b) Emlékezetünkbe idézhetjük, és másokkal is megoszthatjuk azokat az emlékeinket, amelyek  Isten csodálatos beavatkozásának, segítségének, hűségének a  bizonyítékai. Isten, aki az előző évtizedekben megtartott, tart ma is, és a jövőben is meg fog tartani, mert ezt ígérte. Ezzel erősíthetjük magunkat, másokat, egymást is. (1Thess5:11,  Kol2:2a)

D.Krajcsir Piroska