Egy lándzsadobás Józsefért 1.

Prológus: egocentrikus családi kapcsolatok

Vannak a Bibliában olyan történetek, amelyek sztereotip értelmezéssel érnek el hozzánk. Ilyen  történet az ószövetségi  Józsefé. Szinte mindenütt azt tanítják felekezettől függetlenül, hogy a kamasz fiú a papa kedvence,  a testvéreire árulkodó  álomlátó, a tarka ruhás kivételezett volt. Ezért ­ – jogosan – gyűlölték a testvérei.

Nekem kezdettől kedves figura volt József, már gyermekként is éreztem, hogy valami sántít a fenti értelmezésben. Felnőttként meg majdnem kibökte a szememet, hogy a kamasz  József fenti értelmezése és a felnőtt József alakja mennyire nincs összhangban egymással. Az  Egyiptomba hurcolt fiatal férfi  – miközben hihetetlen mélységeket és magasságokat jár be –  mindenütt sikeres, mindenhol megállja  a helyét, feljebbvalói kedvelik és megbíznak benne. Később tisztsége magasából sem áll bosszút a testvérein, pedig minden oka és lehetősége meglenne rá.

Milyen lehetett, milyen volt az igazi József?

Érdemes néhány évtizedet visszalépni a történetben, hogy nemcsak József jellemét, de Jákob tetteinek mozgatórugóit is jobban megismerhessük. Vizsgáljuk meg közelebbről  József felmenőinek egyáltalán nem szokványos családi viszonyrendszerét.

József nagyszüleinek a  házassága az egyik legszebb szerelmi történet a Bibliában. Isteni útmutatás vezeti Rebekát Izsákhoz, akit édesanyja miatti gyászában megvigasztal a különlegesen szép menyasszony szerelme.  Mikor romlott meg a szeretet és bizalom légköre (1Móz24:67,26:8) a házastársak között, nem tudjuk.  Gérárban még teljes köztük az összhang, de a  próbák  ­  –  Rebeka meddősége és terhessége –   idején a házastársak már nem együtt, hanem külön-külön  keresik Isten válaszát (1Móz25:21-22).Vajon a gyermekáldás utáni húsz évnyi várakozás őrölte fel a szeretetet? Nem tudjuk. De az ikrek  születése után sem állt helyre köztük a bensőséges kapcsolat. Ez az érzelmi törés később kivetült a gyermekekre is: az egyik fiú a papa, a másik a mama kedvence lett. Izsák az elsőszülött  Ézsau férfiasságát, vakmerőségét, és főleg ízletes vadételeit szerette,  Rebeka pedig  Jákób szelíd, otthonülő, engedelmes  természetét. Izsák és Rebeka öntudatlanul is magukat szerették a gyermekeikben. Ezt a jelenséget a pszichológia kiterjesztett önzésnek nevezi.  

A szülőknél az önzés még a szeretet álarcában jelentkezett; a gyermekeknél már leplezetlen formában tört utat magának. Pál apostolnál ezt olvassuk: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”(Fil2:4). Izsák családja nem ilyen elvek alapján működött. Jákob a tál lencse közismert történetében a helyzetet kihasználva egy égbekiáltóan igazságtalan,  esküvel megerősített adásvételi szerződésbe kényszerítette a testvérét. De miért tudta  erre rávenni Ézsaut? Mert annak életelve az „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” hitetlen perspektívája volt (1Móz25:32), és nem becsülte a rá váró szellemi örökséget. Ézsaut is  elsősorban saját önző testi  vágyai mozgatták. Nem törődött isteni rendeléssel, monogám családi hagyományokkal, nem érdekelte a szülei véleménye sem: két ízben is hettita leányzót vett feleségül, akik rendesen megkeserítették  Izsák és Rebeka életét. (1Móz26:34-35, 27:46).

Jákob tehát olyan családban nőtt fel, ahol a családtagok tetteit az önszeretet, vagy a szeretet álarcában megjelenő kiterjesztett önzés irányította.     
Azt a mintát látta otthon, hogy mindenkinek a maga érdeke az első, és a cél szentesíti az eszközt. Azt látta, hogy keresztül lehet lépni hagyományon, íratlan szabályokon, jogon és erkölcsön, és a szülők iránti kötelező tiszteleten és szereteten. Ebben nemcsak a testvére volt a tanítómestere, hanem az édesanyja is.

Rebeka számára egyetlen családtag létezett: Jákob. Csak őt szerette, csak az ő sorsáért aggódott, csak vele volt szolidáris. A kiterjesztett önzés érzését  intenzív szeretetként élte meg. A csalást szeretetből fakadó, a fiáért hozott különleges áldozatnak tekintette,  ezért mondhatta: „Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra…”(1Mózes 27:13) A bűn következménye nem maradt el. Rebeka, hogy kedvencét kimenekítse Ézsau gyilkos haragja elől, testvéréhez, Lábánhoz küldte.  Bár úgy tervezte, hogy idővel hazahívja, de soha többé nem láthatta viszont  az egyetlent, akiért rajongott, akit bűnbe vitt, és akiért maga is bűnt követett el. (Izsákot a családjával visszatérő Jákob még életben találta.)

Megdöbbentő Jákob családjának a képlete. Az apa és anya  régen eltávolodtak egymástól,  a köztük lévő diszharmónia rányomja a bélyegét a család működésére. Izsák  – talán vaksága miatt is – öregkorára passzív, erélytelen, konfliktuskerülő személyiséggé válik.  Az anya, Rebeka viszont túlságosan is aktív,  és aktivitását nem fegyelmezi a férje iránti érzett tisztelet, vagy szeretet.  A két fiú –homlokegyenest különböző karakterek – embriókoruk óta  a gátlástalan önérvényesítés fegyvereivel küzdenek egymással a „nagyobb rész” birtoklásáért.  Izsákra várna, hogy mint családfő az igazságnak és jogosságnak családon belül érvényt szerezzen, de képtelen erre. A csalás botránya után tehetetlenül tárja szét a kezeit (1Mózes 27:37), és nem tudunk róla, hogy akárcsak verbálisan is felelősségre vonná kisebbik fiát. (Elképzelhető, hogy Ézsau haragját az apai  passzivitás is szította, ezért akart bosszút állni Jákobon a maga eszközeivel.)

Való igaz, volt egy isteni ígéret a két fiúra vonatkozóan (1Móz25:23), amelyet minden családtagnak ismernie kellett. De jobb lett volna, ha Jákob és Rebeka tudnak várni az Isten ígéreteinek beteljesedésére, és nem akarnak  a maguk eszközeivel érvényt szerezni a próféciának. A türelmetlenségben megnyilvánuló hitetlenség – „add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet…esküdj meg nékem azonnal” – az igazi bűn, és minden későbbi baj okozója. Pedig  „jó várni, és megadással lenni az Úr szabadításáig.”(Jer3:26)

Tisztelet- és szeretethiányos volt a család, amelyben Ézsau és Jákób szocializálódtak. Kimondatlan és szőnyeg alá söpört problémák, irracionális vágyak, heves kívánságok  feszültsége terhelte meg a családi légkört. Ez kiváló táptalaja volt azoknak a vétségeknek, melyeket a családtagok – kivétel nélkül! – elkövettek egymás ellen céljaik elérése érdekében. Ebbe belefért az irigykedés, a hallgatózás, a pletyka, a  manipuláció, a csalás,  a hazugság és a másik életére törő gyilkos indulat  is.

Jákob ilyen otthont hagyott maga mögött, amikor magányosan Háránba indult. Tarisznyájában ott lapult a kenyér és az útravaló. De a kenyér mellett láthatatlanul  vitte magával nem mindennapi családjának hagyományait és a szülői viselkedésmintákat is.

             D. Krajcsir Piroska