Fóris Attila – Ki az akolból!

Nagy hatással volt rám az, amit Tamás mondott, hogy ne babonásak legyünk, hanem legyen élő hitünk. Ez talán már a könyökötökön jön ki, de a hit nem egy személytelen dolog. A hit az mindig egy kapcsolatban van benne. A hit arról szól, hogy közted és egy másik személy között van egy feltétel nélküli bizalom. Hiszel neki, még akkor is, ha pillanatnyilag a tapasztalataid mást mutatnak neked, mint amit valamikor elhittél az Isten igéjéből, a hit az az, hogy ha akkor is kitartasz abban – ahogy énekeljük szinte minden dalban: az Isten hűséges. Hű az Isten az ígéreteihez. A hit nem személytelen. A hit nem arról szól, hogy vannak alapelvek, ideológiák, amiket magadévá tettél, hanem a hit egy személyes kapcsolatról szól. Azért vagyunk hívők, mert Istennel személyesen találkoztunk, mert rájöttünk arra, hogy Ő egy élő személy, egy valóság. Lehet, hogy elsújtóképünk volt saját magunkról. Nem tudom, hogy Te hogy tértél meg. Lehet, hogy te éppen ellenkezőleg, mint én, de nekem nem volt túl jó véleményem saját magamról. Van, akinek nagyon jó véleménye van saját magáról, és ezért (is) nehéz neki kapcsolatba kerülni Istennel. Nekem azért volt nehéz, mert túl rossz volt a véleményem saját magamról. Lehet, hogy nem túl rossz, csak reálisan láttam a helyzetet. Annyira nehéz volt elhinni, hogy engem, úgy, ahogy vagyok, az Isten szeret, elfogad, hogy Őt még az én sorsom is érdekli, és annyira szeret, hogy Velem is akarja ezt a személyes kapcsolatot. De az, hogy én hívő lettem, hogy hit jött az életembe, az arról szólt, hogy elhittem az Isten irántam való szeretetét.