Görbicz Tamás – Az idegen kultuszok kifosztanak

Az idegen kultuszok leányának csábítása ellen a Példabeszédek tanácsa egyszerű: kerüld el messzire!

7Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
8Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,

Egyszerű bölcsesség, mégis kevesen fogadják meg: mindig könnyebb valami rosszat nem elkezdeni, mint abbahagyni.

Ha valamiről tudod, hogy nem jó, ártalmas az egészségnek (mint a cigaretta, a különféle drogok és ajzószerek), vagy függőségbe visz (mint a pornográfia vagy a szerencsejáték), egyszerűen húzhatsz magadnak egy határt: ezeket el sem akarom kezdeni! Ehhez mindig kisebb erő kell, mintha elkezded, és azután akarod abbahagyni. De érdemes határokat szabni a videojátékozásnak, a facebook vagy okostelefon használatnak is. Ha ugyanis nem húzunk világos határokat, ránk telepszik és szolgává tesz. Már nem mi használjuk ezeket a céljaink számára, hanem ők minket, mások céljai számára, akik csak ki akarnak használni.

A rossz irányba vezető út elején mindig van valami kívánatos és jónak látszó dolog, a csábító, amely rá akar venni, hogy olyan ajtón lépj be, amin egyébként nem tennéd be a lábad. Az ideig-óráig tartó jó érzések, a társaknak való megfelelés, az olcsó vigaszok, a hamis ígéretek a boldogságról, a rossz barátok, képmutató szerelmek. Mindig van egy küszöb, aminek az átlépése után már egyik esemény követi a másikat. A bűnön nincs árucédula, eleinte úgy tűnik, minden „ingyen” van, s mire benyújtják a számlát, már késő. Mire rájössz, hogy átvertek, hogy ez túl sokba kerül, már nyakig ülsz az „adósságban”.

Ha tehát az erődet és a testedet idegenek (idegen kultuszok) szolgálatába állítod, annak súlyos következményei lesznek. A bálványimádásra csábító kultuszoknak (ide értve a mammon és a szexuális szabadosság testkultuszát is) soha nem az a célja, hogy adjanak valami jót és hasznosat, hanem, hogy kifosszák az áldozataikat. Erről az intelem egy drámai felsorolást ad:

 9különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
10bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
 11Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 

 A pogányoknak nem szent az, ami neked szent, és a disznók nem ismerik az igazgyöngy értékét. A kutyának nem vetünk olyan húst, amit áldozatként mutatunk be az Úr oltárán. Az ebek ugyanis nem tudnak különbséget tenni „szent” és „közönséges” között, nekik egyre megy. A tested az Úrnak van rendelve, a Szent Szellem temploma, Istennek „okos istentiszteletként” adott „élő áldozat”. Miért vetnéd oda olyanoknak, akik ezt nem is értik? A munkád, a tehetséged, a tudásod, a szorgalmad Istent és a szent népet kellene, hogy szolgálja, és nem idegeneket (idegen kultuszokat). Életed legszebb és legtermékenyebb éveit adhatod oda olyanoknak, akik ezt egyáltalán nem fogják értékelni, akiknek sem az élet, sem a házasság, sem a tulajdon nem szent. Akik kihasználnak, majd eldobnak, ha már nem vagy hasznos a számukra.

Bibliai példánk Sámson, akire a bevezetőben már utaltam. Sámson rendszeresen idegen (filiszteus) lányokba szeretett bele, ami végül a vesztét is okozta, mert azt hitte, legyőzhetetlen. De sikerét nem saját erejének köszönhette, hanem Isten elhívásának. Az Úrnak volt szentelve az anyja méhétől (Bírák 13,7), názír volt. A názírok odaszenteltetésük ideje alatt nem vághatták a hajukat (4M6). Sámson is hét fonatban hordta a magáét. Amikor levágták, megszűnt a názírsága és ezzel Isten elhívásának védelme. Ezért veszítette el különleges erejét is. Ebekre bízta az Istennek szenteltet, disznók elé szórta a gyöngyeit, akik mindent felzabáltak de jól nem laktak, ezért ellene fordultak. Olyan nőkbe szeretett bele, akik nem szerették, nem hozzá, hanem ellenségeihez és saját bálványaikhoz voltak lojálisak. Amikor pedig megvakítva, megszégyenítve és megalázva őrölt a forgómalomban, elmondhatta magáról:

12Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
 13Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
 14Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt.

Az okos más kárán tanul. Azok az emberek – a szüleid, gyülekezeti tanítóid -, akik óvtak, tápláltak, védelmeztek, neveltek, jót tettek veled, nem ok nélkül figyelmeztetnek a veszélyekre. Ha mégis belemész abba, amitől óva intenek, csak magadra vethetsz. Ha elcsábulsz, ha hagyod magad bepalizni, átverni, kihasználni annak ellenére, hogy figyelmeztettek – csak magadnak tehetsz szemrehányást. A legtöbb ilyen bűn, magában hordozza a büntetését. Az istentelen „idegenek” ugyanis nem a javadat keresik, legfeljebb csak addig, amíg hasznuk származik belőle, de miután kifosztottak, magadra hagynak. És ha szerencséd van, még visszatérhetsz azokhoz, akik valóban szeretnek, mert ők nem adták fel, hogy hazavárják még a tékozló fiakat is.