Görbicz Tamás – Ha megveted a bölcsességet, a bölcsesség is megvet téged!

A második intelem az 1. fejezet 20-33 verseiben olvasható. A megszemélyesített bölcsesség (Krisztus) megtérésre hívja az embereket:

23Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok Szellememet, megismertetem veletek igéimet.

 Akik megvetik, elutasítják, azokat hagyja a saját útjukon járni. Az öntelt, ostoba ember azonban olyan, hogy észre sem veszi, hogy a vesztébe rohan. Mivel egész életében megvetette a bölcsességet, vagyis az istenfélelmet, ostoba és tudatlan maradt. A baj pedig elkerülhetetlenül utoléri.

25Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,26ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, 27ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.

 Itt nem olyan emberekről van szó, akik bukdácsolnak vagy erőtlenek valamiben, hanem olyanokról, akik Isten „minden tanácsát” (újra és újra) semmibe vették. (Lásd még az első zsoltárt.) Amikor pedig az istentelen emberek bajba kerülnek, mit szeretnének? Bölcsességet, hogyan keveredjenek ki a bajból!

A rossz döntések okozta kátyúból kikerülni még nagyobb bölcsességet igényel, mint a kátyúk elkerülése. Csakhogy az, aki egész életében megvetette a bölcsességet, hogyan legyen bölcs egy olyan helyzetben, amikor az átlagos bölcsesség nem is elég? Pedig a legtöbb bajba jutott ember kétségbeesetten keresi a kiutat (mint Ézsau), de megtalálja-e? És itt már felsejlik az örök ítélet is:

Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, 29mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; 30nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. 

 Az istentelen emberek még a bajban is önzően fordulnak Istenhez. Vádolnak és panaszkodnak, hogy ők nem ezt érdemelték, hogy Isten igazságtalan. Még mindig ők a világ közepe és Isten csak arra kellene nekik, hogy kihúzza őket a pácból. Ők irányítanak és Isten vesse magát alá, tegye, amit ők akarnak. A bölcsesség viszont előrelátó, ezért a bölcs ember időben meghallja az intő szót és elkerüli a csapdákat. A kérdés soha nem az, hogy Isten meghallgatja-e a kiáltásunkat, hanem az, hogy mi meghalljuk-e, ha szól hozzánk.

Az istentelenek vádlói saját tetteik és szavaik lesznek.

31Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. 32Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.

 És az ellenpont:

 33De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.