Görbicz Tamás – Hogyan legyünk szentek?

Kérlek benneteket, hogy nyissátok ki a Bibliátokat Péter első levelénél. Az első részt szeretném felolvasni, és ennek kapcsán szeretnék ma egy olyan témáról beszélni, amiben – meggyőződésem – ugyanúgy új látásmódra van szükségünk, mint ahogyan a megigazulásnak és a kegyelemnek a témakörében is. Ez pedig a megszentelődés. Az első rész közepén eljutunk majd a kulcsigénkig, ami lehetett volna a címe is a mai prédikációmnak. Ez egy idézet, amit Péter apostol az ószövetségből idéz: “Szentek legyetek, mert Én, az Úr, szent vagyok”. Ez a III. Mózes 19-ből van, ami összefoglalja a tízparancsolatot. Ez az ige azt mondja, hogy Isten szent, és aki az Ő népe akar lenni, aki az Ő népéhez akar tartozni, annak olyannak kell lenni, mint Ő! Ezért nagyon fontos tudni, hogy a mi hitünknek a célja, amiért elindultunk az úton és amiért Istent követjük és szolgáljuk az nem az, hogy valamink legyen vagy valamit kapjunk, vagy valamit felépítsünk, hanem az, hogy olyanok legyünk, mint az Isten! Nekünk nem kisebb célunk van, mint hogy az Isten tulajdonságait öltsük magunkra. “Isten pedig világosság, és nincsen benne semmi sötétség. ” Isten azt akarja, hogy mi is világosság legyünk, és ne legyen bennünk semmi sötétség. Ez nem kis kihívás! Jézus a hegyibeszéd végén azt mondja, hogy “Legyetek tökéletesek, miképpen a ti mennyei atyátok is tökéletes”. Ez egy teljesíthetetlen feladatnak tűnik. De vajon Isten olyan atya-e, aki olyan mércét ad elénk, ami teljesíthetetlen? Olyan elvárást fogalmaz meg, ami teljesíthetetlen? Nem egy könnyű kérdéskör a szentség, és talán az egyház beteg tradíciói közül a megszentelődés az egyik legbetegebb témakör, de remélem, hogy erre a témára kicsit másképpen fogunk tekinteni talán a mai összejövetel után.