Görbicz Tamás – Ige és intuíció

Lapozzunk Jemeiás könyvének 31. részéhez, ott is a 31. vershez. “Eljön az az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kivezettem őket Egyiptom földjéről. Ezt a szövetséget megszegték, pedig én uruk maradtam, így szól az Örökkévaló! Ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával fogok kötni, ha eljön az ideje, így szól az Úr! Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok, így szól az Úr, mert megbocsátom bűneiket és nem gondolok többé vétkeikre!” Ezek híres igék, és látni kell azt, hogy Jeremiás akkor mondja el ezeket az ígéreteket (akkor bontja ki a Szentlélek), amikor Izrael a legmélyebben volt a szövetséget illetően. Jeremiás a babiloni fogság előtt élt közvetlenül, és Izrael fiai egymás után hágták át a szövetség igéit. Jöttek a próféták, és már csak egy minimális programot kértek, hogy “legalább ártatlan vért ne ontsatok, legalább a nincstelenek, védtelenek kiszipolyozását, elnyomását hagyjátok abba”! Jeremiás Dávid házának egy “minimum programot” ad át, gyakorlatilag az egész törvényt öt-hat pontra szűkíti le, hogy élhessenek. Jeremiás egy nagyon sötét korban élt, és Isten rajta keresztül üzente az, hogy “Én egy új szövetséget kötök majd”! Erről a szövetségről két dolgot mond: Izrael és Júda házával kötöm ezt a szövetséget, illetve, hogy “a maga idejében”.