Görbicz Tamás – Intermezzo a jó tanácsok között: Ha kétségek fognának el Isten bölcsességét illetően, fordulj a természethez!

(3,13-26) A bölcs döntések eredménye nem látszik meg azonnal, sokszor türelmesen ki kell várni, amíg beérik a hitünk gyümölcse. Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, elúsznak a lehetőségek mellettünk és mi még mindig az Úrra várunk. Hogy rossz lóra tettünk akkor, amikor az Úr tanácsát követtük. A gonoszok látszólagos szerencséjéről és az igazak értelmetlennek látszó szenvedéseiről sok szó esik a bölcsesség irodalomban, és később külön tanács is foglalkozik vele ebben a részben. Nem könnyű kitartani az igazság mellett akkor, amikor a környezetünkben minden az ellenkezőjét látszik sugallni, vagy éppen igazolni.

Ilyenkor a legjobb gyógyír a csüggedt léleknek a természet. Egy kirándulás, egy túra, de még egy természetfilm is megérteti velünk, hogy Isten milyen bölcsességgel teremtette a világot és alkotásai mennyire tökéletesek. Ebben rejlik a zarándoklatok ereje is. Nem véletlen, hogy az élet értelmét a jólét ellenére is elvesztett nyugati ember, újra felfedezi magának a „vissza a természethez” elvét. Nem véletlen, hogy a még nem vallásosak is elindulnak az „El Camino”-n, hátha megtalálják Istent vagy legalább önmagukat. Ezek az utak pedig nem azért jelentenek áldást az emberek számára, mert olyan „spirituális” a környezet, éppen ellenkezőleg, a tévútra vezető babonák ellenére is áldás kiszakadni a hétköznapok taposómalmából és időt tölteni a természetben, mert az is Isten szentélye. (Ezt pedig akár egy egyszerű túraútvonalon ugyanúgy át lehet élni.)

19Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.
20Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.
21Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
22Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
23Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
24Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
25Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
 26Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. 

 A természetben megnyilvánuló rend, harmónia és isteni bölcsesség visszavezet bennünket arra a helyre, ahol valóban biztonságban érezhetjük magunkat. Olyan biztonságban, amit nem adhat meg vagyon, hírnév, vagy emberi elismerés. Amikor látjuk a teremtésben az isteni erőt, hatalmat, célszerűséget, szeretet és bölcsességet, visszatalálunk ahhoz a bizalomhoz, amely szükséges a kitartáshoz. Elkezdjük látni a hatalmas, az igaz, az egyedül bölcs Istent, aki tanácsait fiai javára adja, hogy a fiaiból álló új teremtésnek még nagyobb értelmet és rendet adjon, mint ami a természetben megnyilvánul. Hiszen maga a teremtés is „sóvárogva várja” ezt az időt, hogy Isten fiainak ez az új világa megjelenjen. A természet segít, hogy a bennünket körülvevő talmi világ káprázatáról fel tudjuk emelni a szemeinket a mindenható Istenre és megújuljon a bizalmunk abban, hogy Isten bölcs tanácsait követni a lehető legjobb döntés. Hogy aki az ég madaraira és a mező füvére gondot visel, mennyivel inkább ránk, „kishitűekre”.

13Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.
14Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. 15Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.
16Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.
17Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.
18Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.

E versek mögött pedig feltűnik az „élet fája”, a személyes bölcsesség, a Messiás Jézus is, akit Isten adott nekünk bölcsességül… (1Kor. 1,30) Mert az „Ő félelme” (a Jézusba vetett hit) a bölcsesség kezdete.