Görbicz Tamás – Kezesség, kölcsön, felelősség

A 6. fejezetben is folytatódik a testi (és szellemi) paráznaság veszélyeire figyelmeztető intés, de beékelődik négy – látszólag eltérő – tanítás is.

Az első a kezességről szól, és úgy kerül ide, hogy az „idegennel” (vagyis a „nem a szent néphez” tartozóval) nem csak szexuális csábítás kapcsán lehet „felemás igába” lépni, hanem úgy is, ha kezébe adjuk életünk meghatározó döntéseit. Bár egy elsietett házassággal is ugyanezt tesszük, nem kevesebb veszélyt rejt, ha olyan emberre bízzuk az anyagi boldogulásunkat, akiben nincs istenfélelem.

Az idegen nő csábítása elsősorban az utazó kereskedőket, vagy más okból az otthonuktól távol szakadtakat kísérthette meg a legkönnyebben. Hasonló volt a helyzet azokkal, akiknek idegen barátaik, ismerőseik voltak és azok – a jóhiszeműséggel visszaélve – áthárították a sajt pénzügyi döntéseik kockázatát rájuk.

A kölcsönadásban a mai napig meghatározó elem a biztosíték, amit adott esetben kezesség vállalással lehet nyújtani. Mivel a kölcsönadó szeretné a pénzét viszont látni, nem ad olyannak, akitől nem tudja majd behajtani. Hacsak nem vállal érte valaki kezességet, akinek van „hitelképessége” (vagyis elhiszik róla, hogy vissza fogja fizetni a tartozást.) A kezes lényegében azt mondja a kölcsönadónak: ’Te nem bízol benne, de én igen. Ha bennem bízol, adj neki kölcsönt, és ha nem tudná visszafizetni, akkor én fizetem ki a tartozását.’ A kezes olyan emberben bízik meg, akiben a bank (a kölcsönadó) nem. A kezes nagyobb kockázatot vállal, mint a kölcsönző. Az igazi adósság ugyanis rá nehezedik. Ő áll a gúla alján, ha a kölcsönvevő nem tud (vagy nem akar fizetni). Az adós megvonhatja a vállát: „hát, nem sikerült, nem tudom visszaadni.” De a kezes nem teheti meg ezt, mert rajta erővel be fogják hajtani, ő nem tudja a terhet továbbhárítani. A kezességvállalás így végső soron olyan, mintha te magad adósodtál volna el. De annyival rosszabb, hogy az irányítás sincs a kezedben. A sorsod teljesen a másik ember döntéseitől függ.

Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért,
és kezet adtál egy idegenért,
ha csapdába estél saját szavaid miatt,
 és megfogtak téged saját kijelentéseid,
akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj,
ha felebarátod kezébe jutottál:
Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat!
Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak!
Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből!

Az intelem csapdaként írja le azt a helyzetet, amikor az ember más „adóssága” miatt vállal felelősséget, vagy kiengedi a kezéből az életére vonatkozó meghatározó döntéseket abban a hiszemben, hogy a másik ember, akiért jót áll, becsületes, felelősségteljes. Csakhogy az embereket gyakran vezérli a kívánság, annyira nagyon akarnak valamit, hogy rosszul mérik fel a saját képességeiket vagy az erőviszonyokat. Egy „idegen”, nem istenfélő ember pedig, ha szembesül a hibájával vagy a veszteséggel, szeretné ugyanolyan gyorsan a felelősséget is áthárítani másra. Ez volt a bűneset azonnali következménye is. Ádám Évára tolta a felelősséget, Éva a kígyóra. Ilyenkor szokott a kezes hoppon maradni, és rájönni, hogy félre ismerte az emberét, nem is olyan becsületes, megbízható és tisztességes, mint hitte.

A tanács azt sürgeti, hogy ha más ember kezébe tetted le a vagyonodat és a boldogulásodat, igyekezz olyan elánnal visszaszerezni, mintha már teljes veszélyben lenne. Ne halogasd, alázd meg magad, menekülj, húzd ki a fejed a hurokból.

Vagy, csak akkor vállalj kezességet, ha nem bánod, hogy ha az a pénz (vagyon) elúszik és tudatosan vállalod a kockázatot.

Az intelem általános tanulsága, hogy kerülni kell az olyan helyzeteket, amikor másé a döntés, de a tiéd a felelősség vagy a következmény. Az emberek szeretik a döntéseik kockázatát másokra hárítani, és ha tapasztalatlan vagy, könnyen találhatod magad ilyen helyzetben. Mert a barátnak, rokonnak, főnöknek, testvérnek… nem akarsz ellentmondani.

Házakat, autókat, vagyonokat láttam elúszni amiatt, hogy hívő (mohóságában) elhitte a nem hívőnek, hogy kamatos kamattal fogja visszakapni a pénzét. Ha nincs biztosítékod (papír, szerződés, törvényes védelem), akkor a másik becsületére bíztad magad, ami sokszor csak addig tart, amíg terv szerint megy az üzlet. (Tapasztalatom szerint két esetben szoktak kitörni a viták. Ha jobban megy, akkor a hasznon, ha rosszabbul, akkor a veszteségen.) Még szomorúbb, amikor ugyanez történik, csak hívő adóssal. Hívő a hívővel papír nélkül üzletel abban a hiszemben, hogy minden rendben lesz, hiszen az illető „keresztény” vagy ugyanannak a felekezetnek, gyülekezetnek tagja. Ez ugyanolyan tévedés, mint ha családtagról gondolnád, hogy megbízható a pénzügyekben csak azért, mert rokonok vagytok. Valóban az volna a kívánatos, hogy a hívők legyenek a legmegbízhatóbb emberek a Földön anyagi kérdésekben is, akik senkinek semmivel sem tartoznak, csak azzal, hogy egymást szeretik. Csakhogy ide előbb el kell jutni, ez hit és jellemfejlődés kérdése. Aki viszont kellően jellemes, onnan ismerhető fel, hogy nem kér és nem vállal irreális kockázatot.

Ha a bank nem bízik az adósban, jó okod van neked sem bízni. Ha nem adnak meg egy kölcsönt azok, akiknek ez a munkájuk, ne nyújtózz túl. Jobb szerényebben élni, mint felélni a jövőt.

A könnyen hozzáférhető hitelek a legkockázatosabbak. A pénz is pénzbe kerül. A hitelkártya tartozás, a személyi kölcsön csak arra vár, hogy egyszer elmaradj és bezáruljon a fejed felett a hitelcsapda. Ezért alaposan tájékozódni kell, és célszerű betartani az alapvető pénzügyi tanácsokat. Mielőtt végzetes döntést hoznál, inkább kérj tanácsot azoktól, aki járatosak ezekben. Ha pedig valaki azért fordul hozzád, mert a bank már nem ad neki kölcsön, és nyakig úszik az adósságokban, csak akkor foglalkozz vele, ha készen vagy teljes veszteségként leírni azt, amivel megsegíted. Mert ő el fogja mondani, hogy te vagy az utolsó szalmaszál, és csak te mentheted meg, és mindent meg fog adni stb. stb. De a probléma abból fakad, hogy ha nem lehet fenntartani egy veszteséges életvitelt (üzletet), akkor változtatni kell rajta, és nem lehet a lukakat kölcsönökkel tömködni. Segíthetsz ilyen esetekben is, de ez már nem „üzlet” vagy „kölcsön”, hanem a jótékonyság kategóriájába tartozik.