Görbicz Tamás – Kiváltság és lehetőség, ha jót tehetünk embertársainkkal

(3,27-28) Ahogyan láttuk, a Példabeszédek harmadik fejezete az istenfélelem útjára lépő ifjaknak ad útmutatást arról, hogy mi legyen hitük alapja. Az első három jó tanács így szólt:

  1. Ne hidd, hogy bölcsebb vagy Istennél!
  2. Élj adakozó életet!
  3. Viseld el a fenyítést!

A mostani tanács az adáshoz kapcsolódik, de most nem az Istennel szembeni kötelességeinkről van szó, hanem a szükségben levő embertársainkról. Ha lehetőségünk van jót tenni valakivel, azt tekintsük kiváltságnak, egy jó lehetőségnek, amit nem érdemes halogatni vagy elpasszolni, hanem meg kell ragadni. Istennel ugyanis nem tehetünk jót, hiszen csak abból adhatunk vissza neki valamit, amit Tőle kaptunk. Ellenben ha jól adunk, akkor embertársainknak nem csak a szükségét töltjük be, hanem szeretetet, hitet és reményt is nyújtunk.

27Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!
28Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok!

 Az intelem azokról a helyzetekről szól, amikor tudunk segíteni (“ha módodban áll”, “ha van mit adnod”). Ilyenkor ne keressünk kifogásokat és ne halogassuk a segítség megadását.
A „van mit adnod” nem csak anyagi javakról szól. Péter azt mondta az Ékes kapuban a sántának: „aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt adom neked…” Az emberek szűkölködnek Isten dicsősége nélkül és szükségük van az Evangéliumra, Isten szeretetére és erejére. Nem mindig nyitottak rá, de néha megérzik, hogy segítségre szorulnak és nálad vannak a Mennyek Országának kulcsai. Szóval sok mindent adhatunk a „szűkölködőnek”, nem csak pénzt vagy javakat.

Jézus erre az intelemre hivatkozik, amikor a Hegyibeszédben a felebaráti szeretetről tanít, és azt mondja, hogy ha lehetőségünk van segíteni egy olyan emberen, aki megszégyenített vagy kellemetlenséget okozott nekünk, tekintsük ezt egy isteni esélynek, és éljünk vele:

38Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” 39Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe (ne akarjátok megbüntetni) a gonosz emberrel (istentelenül viselkedő embert) hanem… 42Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől! (Mt5)

 

(A szavak eltérő jelentése miatt fontos látni, hogy itt nem egy bűnözőről van szó, aki ki akar fosztani. Nem is olyan emberről, aki csak ki akar csalni valamit tőlünk. Ez a rész a „második esélyről” szól, arról, hogy ha egy emberrel szemben jogos sérelmed van, ne a megtorlást válaszd, amihez egyébként jogot ad a törvény, hanem ha tehetsz vele jót, inkább azzal próbáld „legyőzni”. Vagyis jár neki egy második esély. Ezt a Róma levél fogalmazza meg a legpontosabban: 12,17-21.

19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. 20Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. 21Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.)

 Pál is arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten ajándéka az, ha lehetőségünk van jót tenni, és ne halogassuk, mert koránt sem biztos, hogy később is lesz rá módunk:

15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Ef5)

Jakab pedig gazdag zsidó honfitársainak – akik jól ismerték ezt az elvet – egyenesen azt írja, hogy a jó cselekvés elmulasztása vétkessé tesz, hiszen mire adta volna Isten a gazdagságot, ha nem arra, hogy jót tehessünk:

13Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, 14azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.15Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. 16Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. 

17Aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.

1Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! 2Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, 3aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. (Jak4)

És végül egy utolsó idézet a sok közül a Galatákhoz írt levélből (6,9-10):

 9A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

 Isten fiaiként azért vagyunk a világban, hogy Jézus nyomdokait követve a jót tegyük mindenkivel – ha lehet, még azokkal is, akik ellenségesek voltak velünk.