Görbicz Tamás- Kövesd a békességet!

(3,29-30) Az ember közösségi lény, szeretünk egymás közelében élni, mégis az emberek egymás mellett élése egyáltalán nem zökkenő mentes az egyszerű szomszédságtól a népek, országok egymás mellett éléséig. A tizedik parancsolat úgy szól: „Ne kívánd!”. Mit? „Semmit, ami felebarátodé!” A „kívánság” azonban ott lapul minden emberben és alig várja, hogy előtörjön. Ezért szól a hatodik tanács a békés egymás mellett élésről:

29Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul!
30Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!

A kívánság fura dolog, megfertőzi az ember elméjét és lelkiismeretét. Miközben irigykedünk, féltékenykedünk, szorongunk, egyre inkább úgy érezzük, hogy az a másik ember tisztességtelen, gonosz és nagyon is megérdemli, hogy bűnhődjön. Káin érzett így Ábel iránt.

Így volt ezzel Saul király, amikor meghallotta, hogy Dávidnak tízezret tulajdonítanak a körtáncban, míg neki csak ezret. Féltékenységében úgy érezte, hogy Dávid az életére tör, és csak „jogos önvédelem” volna, ha megölné. Az írástudók, farizeusok és főpapok is így éreztek Jézus iránt, jogosnak tartva az igazságtalan ítéletet. Akárcsak az ötvösök Efézusban, vagy a jövendő mondó lányka gazdái Filippiben, és a sort hosszan lehetne folytatni. De az országok közötti viszályok is abból fakadnak, hogy az egyik nép úgy érzi, nem azt kapta, ami járt neki, vagy éppen több járna neki, mint a szomszédjának. A megfertőzött elme és lelkiismeret azután gyorsan kohol valami ürügyet arra, hogy miért is „igazságos” elvenni, meghódítani, leigázni, kifosztani, megölni. Hogy a bűnnek ez a bennünk munkálkodó kovásza mennyire erős, azt Salamon egy másik helyen így fejezte ki:

4És láttam, hogy minden(!!) fáradozás és sikeres munka az emberek egymás iránti féltékenységéből fakad! (Prédikátor 4,4).

Más szavakkal: Nem a „nemes eszmék” hajtják előre a világot, hanem a versengés és irigység, mellyel egyik ember a másik fölé akar kerülni. Erről mondta Jézus, hogy „de közöttetek, ne így legyen!” (Mt.20,25-28).

A célunk és imáink tárgya, hogy „nyugodt és békés életet élhessünk” (1Tim2,2), ehhez pedig az kell, hogy békében éljünk együtt azokkal, akiknek ugyanez a céljuk. Juhok vagyunk és nem farkasok, és bár farkasok között élünk, meg kell maradnunk juhoknak. Azt pedig, hogy a lelkünket és a gondolatainkat megfertőzte a „kívánság”, legkésőbb akkor észre kell vennünk, amikor gonosz terveket kovácsolunk olyanok ellen, akik nem ártottak nekünk, és vádolni kezdünk olyanokat, akik nem vétettek ellenünk. Élj békében, és engedd az embertársadat is békében élni! Vagy ahogyan a régiek mondták: “élni és élni hagyni”. Az újszövetség nagyon sok helyen idézi ezt az elvet, néha csak lakonikus egyszerűséggel:

Éljetek egymással békességben! (1Tess5,13)
Máshol kicsit kifejtve:
14Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Héb12)

Jakabnál magyarázólag:

16Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. 17A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető… 18Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák. (Jak3)

Péternél éppen figyelmeztetőleg, a 34. zsoltár idézve:

10Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; 11forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; (1Pét3)

Amikor tehát indulatos haragot érzünk valakivel vagy valakikkel szemben, meg kell vizsgálnunk, hogy az ok valóságos, vagy csak a féltékenység mondatja velünk, vagy egy hamis ideológia áldozatai vagyunk. A sátán gyakran ingerli az embereket egymás ellen ilyen hamis ideológiákkal, amit „kiégett” lelkiismeretű tévelygők hirdetnek a politika vagy a vallás nevében, hogy saját lelkiismeretlenségüket átplántálják másokba is. (1Tim4,2; 2Tim3,13). Titusznak pedig egyenesen azt írja Pál, hogy mindnyájan ilyenek voltunk (3,3):

Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.”

De soha ne feledjük: „a felülről való bölcsesség békeszerető”! Jézus megmenteni jött az embereket – akármilyen bűnösök is – és nem elpusztítani.