Görbicz Tamás – Ne hidd, hogy bölcsebb vagy Istennél!

A harmadik fejezet kétszer három jó tanácsot tartalmaz az istenfélőknek – szokás szerint a bölcsesség felmagasztalásával körítve. A két részt pedig egy elmélkedés választja el Istennek a teremtésben megnyilvánuló bölcsességéről, így lesz összesen 7 intelem. Mivel ezek közül sokat idéz az újszövetség is, érdemes egyesével szemügyre venni őket.

Az első három tanács az 1-11. versekben található. Ezek közül az elsőnek ezt a címet adhatnánk: Ne hidd, hogy bölcsebb vagy Istennél!

 5Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
7Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az URat, és kerüld a rosszat!
8Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

 Elméletben minden hívő elismeri, hogy Isten egyedül bölcs és igaz, csakhogy a hétköznapi élet során gyakran kerülünk válaszút elé: Isten tanácsát kövessük, a világét, vagy menjünk a saját eszünk után? Márpedig ezek a döntések mutatják meg igazán, hogy a szívünk mélyén kiben bízunk: Istenben, a világban vagy magunkban?

Juventus ventus – mondták a régi rómaiak: fiatalság – bolondság, és ez alatt azt értették, hogy a fiatalok nem nagyon számolnak tetteik következményeivel és azt gondolják, hogy okosabbak az idősebbeknél és mindent jobban tudnak, az idősek pedig feleslegesen aggódnak. Ez az emberi vonatkozásokban néha akár igaz is lehet – hiszen az ifjaknak éppen az a dolguk, hogy próbálgassák az erejüket, feszegesség a határokat, hátha az ősök rossz helyen húzták meg őket. De Istennél nincs csalárdság vagy képmutatás, az Ő tanácsai tökéletesek. Mégis sokszor élünk (és döntünk) úgy, mintha bölcsebbek lennénk az Úrnál. Az istenfélelem nyilván hit kérdése: arra hallgatunk, akiben a legjobban megbízunk. A bibliai hit lényege, hogy teljes mértékben megbízhatónak tartja Istent, aki nem a maga javát keresi, hanem a miénket, ezért amit mond, értünk mondja, és a mi elemi érdekünk, hogy hallgassunk rá. Az engedelmességünkkel nem Istennek teszünk szívességet, hanem magunkkal teszünk jót, hogy ne betegedjünk bele a rossz döntéseinkbe és ne a csontjaink törésével fizessünk a meggondolatlanságainkért – a szó direkt és átvitt értelmében. Minél jobban bízunk az Úrban, annál könnyebb engedelmeskedni neki. De egy szellem Istent követni egy földi testben nagyon nem egyszerű. Ezt Jézus is tapasztalta a Getsemáné kertben és azt mondta: „a szellem kész, de a test erőtlen” és vért izzadva imádkozott, hogy a szellem erejével legyűrje a „hús” erőtlenségét (és a tanítványait is erre kérte). Nem könnyű a szoros kaput és a keskeny utat választani, de megéri.

Aki pedig eldöntötte, hogy Istent bölcsebbnek tartja magánál és hitből (bizalmát az Úrba vetve) engedelmeskedik Neki, az nem csak jó életre talál, hanem Isten jóindulata is vele lesz és egyengeti az útját. Ezt megtanulni egyébként az élet más területein is hasznos. Eszter hallgatott a kamarás tanácsaira, hogy mit kérjen az Uralkodótól, és engedelmes „bölcsessége” igen kifizetődőnek bizonyult.

15Amikor rákerült a sor Eszterre, Abíhajilnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király udvarnoka, a háremőrök vezetője mondott. Eszter mégis mindenkinek megtetszett, aki csak látta. (2,15)

Ha meg akarsz tanulni valamit, akkor jó, ha megfogadod a tanárod vagy a mestered tanácsát, mert ha látja ezt, a jóindulata egyengetni fogja az utadat és ő abban a helyzetben van, hogy segíthet neked. Ne oktasd ki a főnöködet, hanem fogadd meg a tanácsait, mert a munkahelyi előmeneteled tőle függ. Tehát inkább nyerd meg a jóindulatát azzal, hogy megfogadod, amit meglehet. A tiszteletadás – akárcsak az istenfélelem – egyengeti az utat előtted. Ha azonban arrogáns vagy tiszteletlen leszel, az emberek jóindulatát is elveszted és nehezített pályán kell mozognod. Jézus is ezen elv alapján mondta a tanítványainak:

21Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. (Jn14,21)
és
10Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (Jn15,10)
és
14Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn15,14)
és
26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. (Jn16,26-27)