Görbicz Tamás – Óvakodj a könnyűvérű asszonykáktól!

A hetedik fejezet az előző rész végének a folytatása, a témája (az idegen kultuszok leányának csábítása után) a házasságtörés kerülése. Az idegen kultuszokban a szexualitás és a házasságtörés egészen más megítélés alá esett, voltak olyan kánaáni szokások, ahol az egész városállamban elfogadott volt az erőszak és a hedonizmus minden formája (lásd Szodoma és Gomorra).

Az előző részekből megtudtuk, hogy a házasságtörés rosszabb bűn a prostitúciónál és a tolvajlásnál, és a házasságtörő a tűzzel játszik, ezért elkerülhetetlenül kárt fog szenvedni, ha nem emberektől, akkor Istentől, mert nem csak a féltékeny házastárs ellen vétkezik, hanem Isten ellen is, aki a házasságot adta és megszentelte az ember számára.

A hetedik fejezet egy konkrét kis történeten keresztül mutatja be a házasságtörés „dinamikáját”, melynek főszereplői egy zabolátlan férjes asszony (idegen nő) és egy tapasztalatlan és céltalan ifjú. A történet a már szokásosnak mondható figyelemfelhívással kezdődik: „Figyelj ide, mert ez fontos!”

 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. 

 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. 

 Megjelenik tehát a két szereplő: a hízelgő szavú idegen (külföldi, nem a szent néphez tartozó) nő, aki ráadásul már férjezett is. A másik a balgatag, tapasztalatlan ifjú, aki napnyugtától sötét éjfélig céltalanul csatangol az idegenek utcáin. És a bajok itt kezdődnek el. A céltalanság és a sodródás nagyon sok fiatalt jellemez. Még nem felnőttek, de már nem gyermekek, még mások hordozzák helyettük az élet (a megélhetés terheit), nincs, ami igazán lekötné őket, mert még tapasztalatlanok ahhoz, hogy kitűzött életcélokat kövessenek, nem is értik a felnőttek világát. Ugyanakkor vágynak valami értelmes vagy izgalmas után, ezért reménykedve lődörögnek az utcákon (vagy manapság szörfölgetnek a neten), hátha történik valami érdekes, vicces vagy izgalmas. Akinek célja, feladata van, ezt az időszakot pihenéssel, felkészüléssel tölti, aki viszont céltalan, csak keresgél, maga sem tudja mit. A csábítás pedig éppen erre vár.

 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. 

 Kapunk egy rövid leírást a csábítóról is. Ezt a nőt nem elégíti ki a család, az otthon, se férje szeretete. Vágyik más férfiak figyelmére, hol ruházatával, hol sikamlós beszédével próbálja felhívni magára a figyelmet. Nem köti le az otthon vagy a gyermeknevelés, inkább „bulizni” szeretne, azt nézi, hol van valami felhajtás, hol lehet flörtölni. Amikor egymásra találnak, beindul a „kémia”, a láncreakció. A következő versek a csábítás három lépcsőjét írják le:

–        A „sors keze”, hogy találkoztunk, Isten is így akarta
–        Tudom, hogy te is akarod, ne is tagadd, hogy erre vágysz
–        Nem tudja meg senki, nem lesz semmilyen következménye

 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! 

 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! 

 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.

 A csábítás lényege, hogy rávegyen egy olyan dologra, amelyet egyébként nem is akarsz megtenni. A csábító feloldja benned az erkölcsi gátlást és elhallgattatja a lelkiismeret szavát. „Nem is olyan nagy dolog ez, miért is ne tennéd meg?!” Felnagyítja az előnyöket, letagadja a következményeket, és elhallgatja a súlyos árat, mint a kígyó Édenben: „Nem halsz meg…”.

  Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.
Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra,
mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
De végül nyíl hasít a májába.
Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. 

 Az Atya nem fukarkodik a jelzőkkel. Négy markáns képet tár elénk a véleményéről:

  1. Az elcsábított ifjú olyan, mint a nagy és erős bika, amely képes lenne elszabadulni, ha tudná, hogy a mészárszéken le fogják ölni. De nem veszi észre, hogy miről szól a játék, csak amikor már késő.
  2. A másik kép a dühöngő őrülté, aki elvesztette már minden kapcsolatát a valósággal, és ha nem kötözik le, akkor nagy kárt tesz magában és/vagy a környezetében, mint a gadarénus. A szexuális szenvedély (akár csak a többi szenvedélybetegség) ön és közveszélyessé teszi az embert. A függőség a kéjvágytól, a prostituáltaktól, a pornográfiától, az önkielégítéstől ugyanilyen önpusztító, és ugyanilyen rombolást végez.
  3. A harmadik a katona, aki nem veszi észre, hogy besétált az ellenség csapdájába, csak akkor, amikor már záporoznak rá a nyilak. (A máj egymaga 1,5 liter vért raktároz, egy sérülés végzetes, gyors elvérzéshez vezet.)
  4. A „kelepce” vagy csapda akkor működik jól, ha valami kívánatosat tesznek a közepére, ami az áldozatot odacsalja. Az ember így tudja átverni az oktalan állatot, amely az ösztönein uralkodni nem tud. A testies, vagyis az ösztön-ember ugyanilyen esztelenül viselkedik. Tudja, hogy az a kívánatos dolog (jelen esetben a női test, a kéj) csak csali, soha nem lesz igazán az övé és soha nem fogja megelégíteni, sőt csak még nagyobb kötelékbe viszi, és összehasonlíthatatlanul nagy árat kell fizetnie még a bűn ideig-óráig való öröméért is. Még sincs már ereje ellenállni, csapdába került. Mi a megoldás? Könnyebb el sem kezdeni, mint megpróbálni kievickélni belőle:

 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!

 Ádámtól, Sámsonon át, Heródes királyig (aki Salomé tánca miatt fejeztette le Keresztelő Jánost), sok olyan ember vesztét, fizikai és/vagy szellemi halálát okozta már szexuális csábítás, akinek a sorsa alakulhatott volna egészen másképpen is.

 Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.

Ma a legerősebb ilyen csábítás a pornográfia (porneia= paráznaság; gráfia=ábrázolás). A pornográfia azzal a céllal „ábrázolja” (mutatja be) a paráznaságot, hogy elhitesse a nézőjével, ennél nincs nagyszerűbb és boldogítóbb dolog. De amit ott ábrázolnak az nem a valóság. Egy igazi nővel soha nem bánhatsz úgy, ahogyan ott bemutatják. Nem igaz, hogy tanulhatsz belőle. Éppen ellenkezőleg. Ha megpróbálod, hamar rá kell jönnöd, hogy a hús-vér nők egyáltalán nem arra vágynak, mint ami ott a férfifantázia számára ki van találva. A jó és élvezetes szex sokkal inkább az odaadó érzelmek, és az elkötelezett kapcsolat függvénye, a kölcsönös tiszteleten alapuló szerelemé, mint valami technikáé. A pornográfiában szereplő nők csak hazudják, hogy élvezik, amik velük tesznek, a valóságban rendkívül megalázó és lealacsonyító egy nő számára, ha úgy bánnak vele, mint azokon a filmeken. Ráadásul a pornográfia bezár ebbe a hazug, valótlan világba. Minél jobban elmerülsz benne, annál kevésbé leszel képes igazi hús-vér kapcsolatokra, mert azok teljesen mások és egészen máshogyan működnek. Ez egyébként is probléma az egész virtualitással. Azért szeretjük annyira, mert ott mi irányíthatunk, az történik, amit mi akarunk. Ezzel szemben az igazi kapcsolatok sokkal kiszámíthatatlanabbak, nagyobb a kockázata annak, hogy valami olyasmi történik, amire nem vagyunk felkészülve, amire nem tudjuk, hogyan reagáljunk. Ezért ha valaki eleve félénkebb, gátlásosabb vagy szégyenlősebb jobban érzi magát a virtualitás számára kiszámíthatóbb és irányíthatóbb világában, mint a valódiban. A virtualitás viszont egyre jobban bezárja és megfosztja attól, hogy valódi kapcsolatai lehessenek, és a kör (a csapda) bezárul. Ez az út a halálba, sivár és hazug életbe vezet, ezért tanácsolja az Atya: ne indulj el rajta! Ha pedig belestél, tudnod kell, hogy van valaki, aki a gadarénust is megszabadította és azért jött erre a világra, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen, mert ő maga Jézus, a Szabadító.

Bibliai példánk Ézsau, aki nem csak istentelen volt, hanem megszerette a kánaániták szabados életstílusát és ilyen feleségeket is vett magának. Ezek a pogány lányok viszont megkeserítették az igaz Izsák és Rebeka életét (1M26,34-35 és 27,46 és 28,6). Ezért állítja az újszövetség is a testies embert kiábrázoló Ézsau magatartását negatív példaként elénk:

Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.(Héb12,16-17)