Hol gyűjtsünk kincseket? Mt6:19-21 – Lajta Brigitta

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.”
Mt6:19-21

Úgy alakult az életem, hogy félév leforgása alatt két idős hölgyet kellett gondoznom. Szinte megdöbbentett a hasonlóság közöttük, és alaposan el is gondolkodtam az élet értelmén és végén.

Az egyik 90 éves volt, nevezzük Nóra néninek. A másik 84 éves volt, és hívjuk Éva néninek. Mindketten átlagon felüli anyagi helyzetben voltak, és jó egészségi állapotban a korukhoz képest.

Nóra néni számára csak a múlt létezett, annak is egyetlen darabja, amikor 18 évesen Szibériába vitték kényszermunkára. Szinte végtelenített magnószalagként mesélte a történetet részletekbe menően. Hívőnek vallotta magát, és éveken át látott el harangozói feladatokat egy templomban.

Hitte, hogy Jézus Krisztus az ő Megváltója, de táltosokhoz járt és hitt a vonzás törvényében is. Már senkit nem ismert meg, de mindenki rossz volt körülötte.
Gyanakodva figyelte, hogy ki akarja kirabolni, és meg volt győződve arról, hogy amikor nincs otthon, idegenek járkálnak a lakásában. Bár már azt sem tudta, hogy melyik országban, melyik városban él, és a saját lakását sem ismerte fel, de azt ,,tudta”, hogy ő nem így hagyta a holmiját, tehát valaki hozzányúlt.
Ami Éva nénivel közös volt bennük, hogy nem is tudták felfogni milyen sok pénzük van, de rongyokban jártak, miközben gyönyörű ruhákkal volt tele a szekrényük. Mindketten szerettek olcsón vásárolni, de az étel ritkán volt az ízlésüknek megfelelő. Ami délben sós volt, az a vacsoránál már sótlan, és minden vagy túl édes volt, vagy íztelen. Egyetlen örömük az evés meg a TV, amit állandó jelleggel lehetett kritizálni. Egy perc csendet sem tudtak elviselni. Nappal a TV üvöltött, éjszaka a rádió. Mindketten sokat dolgoztak életükben, és uralkodtak a környezetükön. Az alázatot és a hálát hírből sem ismerték. Éva néninek pontos elképzelése volt arról, hogy kell történni a dolgoknak, legyen az mosakodás, öltözés vagy politika. Mindketten állították, hogy az ő életüknek már semmi értelme nincsen, de úgy féltették az egészségüket, mint akinek ez a legfontosabb.

Ezzel együtt legendásan makacs volt mindkét hölgy.

Nóra néni csak este volt hajlandó vizet inni, ami az éjszakáit megnehezítette, de ettől nem tágított.

Elgondolkodtam, hogy a Biblia mit ír arról, hogy hogyan érdemes megöregedni. Ábrahámról például azt írja, hogy az élettel betelve tért örök nyugovóra (1Móz25:8). Mózes élete utolsó percéig szolgált, majd elaludt. Jákob megáldotta mind a 12 fiát, majd elhunyt (1Móz49:33). Látható, hogy a családjuk körében töltötték utolsó napjaikat.
Ehhez képest milyen ma öregnek lenni?

A családi viszályok, a megbocsátás képtelensége, az önzés tönkreteszi azokat az éveket, amiket már lecsendesedve, lelassulva, hálában és örömben tölthetnénk. Végre igazán lenne időnk az ,,odafelvalókkal” törődni. Szerethetnénk a családunkat, és imádkozhatnánk értük. Szolgálhatnánk a gyülekezetben, ha a mozgásunk korlátozott, akkor imaharcosként. Bátoríthatnánk a fiatalokat, és mesélhetnénk a kalandjainkról Istennel. Gyűjthetnénk a romolhatatlan kincseket.

Ehelyett leragadunk a földi dolgoknál, elégedetlenkedünk, viszálykodunk, szidunk mindenkit, dicsérjük magunkat, és csodálkozunk, hogy egyedül maradtunk, pedig felneveltünk X gyereket, vigyáztunk az unokákra, és most senki nem törődik velünk. Magukat hívőnek tartó embereknek az a legfőbb problémája, hogy mit egyenek, és amit a gyerekeiknek nem engedtek meg, most válogatnak a jobbnál jobb falatokban, és el se jut a tudatukig, hogy hányan éheznek, akár a közvetlen szomszédságukban is.
Hogyan válik az ember ennyire önközpontúvá?

Miért keseredik meg, és teszi tönkre a saját és környezete életét?
Mert rossz helyen van a fókusz. Rossz helyen keresi az örömöket. Inkább a tányérjával van elfoglalva, és nem a lelki táplálékkal.

Most értettem meg, hogy miért olyan fontosak az igazi értékek. A mennybe csak emberek mennek, és mivel a koporsón nincs csomagtartó, így nem vihetjük magunkkal sem a pénzünket, sem a házunkat, de még az autónkat sem.
Ezért mondja az Írás, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket, de mik lehetnek ezek a kincsek?
Az emberekkel végzett jó cselekedetek. Jézus azt mondja, hogy amit a legkisebbekkel tettünk, azt Vele tettük (Mt25:40).

Ha életünk során rendezzük a kapcsolatainkat, és befektetünk mások életébe, akkor életünk végén nem kell magányosan és megkeseredetten várni a halált. Az utolsó pillanatig dicsőíthetjük a Mennyei Atyánkat, imádkozhatunk másokért, élhetünk úgy, hogy az emberek szívesen tartózkodjanak a környezetünkben, és ne meneküljenek előlünk. Ha csak földi kincseket halmozunk fel, nem fogunk túl nagy űrt hagyni magunk után, mert legfeljebb a vagyonunkat örökítjük. Ha viszont mennyei kincseket gyűjtünk, akkor mi fogunk hiányozni a szeretteinknek: a szavaink, az érintésünk, a gondoskodásunk.