JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN – I. fejezet: A születés

10. rész: Menekülés Egyiptomba

Mt2,13Miután (a napkeleti mágusok) eltávoztak, az Örökkévaló angyala megjelent Joszéfnek álmában, és így szólt:
– Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!
14Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 
15Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Örökkévaló mondott a próféta által: „Micrájimból hívtam ki fiamat.”

Hóseás próféciája

Hóseás próféta az asszír veszedelem előtt élt Izrael királyságában, és arról vált híressé, hogy az Úr parancsára egy rosszhírű és hűtlen nőt vett feleségül. Gómer, a felesége egyáltalán nem értékelte, hogy egy megbecsült és tisztességes ember mellett élhet. Inkább ment a szeretői után, míg végül rabszolgasorba jutott, majd már rabszolgának sem kellett. Férje ekkor ment utána, és váltotta meg egy kevés gabona áráért (Hós1-3).

Isten ezen keresztül mutatott rá Izrael hűtlenségére, hiszen a nép inkább ment idegen bálványok után, mintsem megbecsülte és értékelte volna az örökkévaló Istennel kötött szövetségét. A próféta megjövendölte, hogy az Egyiptomból kiszabadított nép a „paráznasága miatt” újra a pogány birodalmak fogságába kerül, de az Úr végül megváltja. A Megváltót pedig ugyanúgy „Egyiptomból hívja ki”, mint Mózessel tette (Hós 11,1). Micrájim Egyiptom héber elnevezése az alapító népcsoportról (1Móz10,13).

A betlehemi gyermekek megöletése

Mt2,16Amikor Heródes látta, hogy a mágusok túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett BétLehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a mágusoktól. 
17Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 

18„Hang hallatszott Rámában,
nagy sírás és jajgatás.
Ráhel siratta gyermekeit,
és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”

Ráchel fiai

Ráchel Jákób – a későbbi Izrael – szeretett felesége volt, akiért hét évet szolgált nagybátyja, Lábán házában. Ráchel hosszú évekig meddő volt, mielőtt megszülte első fiát, Józsefet. Második fia, Benjámin megszületésére éppen Betlehem mellett került sor. A gyermek azonban farfekvéses volt, és Ráchel belehalt a szülésbe. Jákób a Betlehembe vezető út mellett temette el (a mai napig ott van a sírja, 1M35). Jeremiás próféta ezt a képet megragadva jövendölte meg a gyászt, ami a várost éri. „Ráchel fiai” a betlehemi kisgyermekek voltak, akiket szüleik sirattak Heródes kegyetlensége miatt. Jajveszékelésük pedig olyan nagy volt, hogy egészen Rámáig elhallatszott (Ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy a Tihanyban jajveszékelők hangja egészen Badacsonyig elhallatszott.) A paranoiás király ezzel a mészárlással akarta elejét venni a Messiásról szóló reménységnek a nép között, és tudatni, hogy senki sem szállhat szembe a hatalmával.

A gyermekek ellen elkövetett kegyetlen bűntény szintén Mózesre emlékeztetett, aki maga is halálra ítélt csecsemő volt. Ugyanis a Fáraó – varázslói, Jamnes és Jambres tanácsára – elrendelte, hogy Izraelben minden fiúgyermeket meg kell ölni, nehogy megszülethessen a „szabadító”, aki a próféciák szerint majd visszavezeti a népet az Ígéret Földjére. A Messiás volt az „új Mózes”, akiről maga Mózes, a nagy próféta jövendölte: „Prófétát támaszt nektek az Úr a testvéreitek közül, olyat, mint engem, rá hallgassatok.”  (5M18,18.)

Sátán Jézus megkísértésekor azzal dicsekszik, hogy neki adatott a Földön a hatalom, és azt emel fel, vagy buktat meg, akit akar (Lk4,6). Rögtön a megtestesülése után bemutatta, hogy a megtévesztése alatt levő embereket, a hatalmasokat, hogyan manipulálja a céljai érdekében. Heródes ördögi tette megmutatta, hogy mit is jelent a hatalomért szövetkezni az ördöggel, akár a legártatlanabbak vére árán is. Az Ellenség az embert akarta felhasználni arra, hogy elpusztítsa azt, aki megmentheti az embert, és megmutassa, hogy a Jézus megszületésében megnyilvánuló isteni „békesség és jó akarat” az ember iránt, mennyire hiábavaló.