JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN – I. fejezet: A születés

12. rész: A tizenkét éves Jézus a jeruzsálemi szentélyben

Lk2,40A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. 41Szülei évenként felmentek Jerúsalajimba a pészach ünnepére.
42Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jerúsalajimba az ünnepi szokás szerint. 43Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jesuá ott maradt Jerúsalajimban. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45Mivel nem találták, visszatértek Jerúsalajimba, és ott keresték tovább. 
46Három nap múlva találták meg a Szentélyben, amint a tanítók körében ült, hallgatta és kérdezgette őket, 47és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 
48Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged!
49Mire ő így válaszolt:
– Miért kellett keresni engem? Nem tudtátok, hogy abban kell lennem, ami Atyámé?! 
50Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51Jesuá ezután elindult velük, elment Nácáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. 
52Jesuá pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Zarándokünnepek

Mózes törvénye három nagy zarándokünnepet írt elő azoknak az izraelitáknak, akik a Szentföldön laktak. Az aratás kezdetén volt Húsvét (pészach) a tízedik csapás emlékére. Az aratás befejezésekor Pünkösd a Tízparancsolat emlékére, és az őszi szüret végén a Lombsátrak ünnepe, a pusztai vándorlás emlékére. A zarándokünnepekre a hívők Izrael minden tájáról Jeruzsálembe özönlöttek, hogy rituálisan megtisztuljanak, bemutassák az előírt áldozatokat, és a törzsek együtt örvendezzenek és ünnepeljenek az Úr előtt. A zarándoklatok az év legnagyobb társadalmi eseményének számítottak. Názáretből 7-10 napig tartott az út Jeruzsálembe, és ugyanennyi időt vett igénybe a hazatérés.

Bár Micva

Izraelben a fiúk felnőtté avatása 12-13 éves korukban történik mind a mai napig. Ekkorra tanulták meg elolvasni a szent iratokat, és megismerkedtek a zsidó társadalom vallási szokásaival és szabályaival. Ezeket hívják héberül „micvának”. A felnőtté avatás szertartása során a fiatal emberek ünnepélyesen felolvastak a zsinagógában a szent szövegekből, a Tórából, és ezzel teljes jogú tagjaivá váltak a hívők felnőtt közösségének. Ezt az ünnepélyes felavatást hívják „bár micvának” (jelentése: a parancsolatok fia). Jézus tizenkét évesen a húsvéti ünnepek idején a szentély körzetében maradt, hogy tanuljon a mesterektől. Hallgatta és kérdezgette őket. Ezzel nyilvánította ki szellemi függetlenségét és nagykorúságát. Innentől azt kereste, hogy mi az, ami „felőle van megírva az Írásokban”, hogy mennyei Atyjának akaratát betöltse. De továbbra is engedelmes gyermeke maradt a szüleinek, ahogy az Ige is tanácsolja: „Tiszteld atyádat és anyádat…” Rejtélyes válaszának – melyet szülei akkor nem értettek – az volt az értelme, hogy neki Atyja házában a helye (máshol felesleges keresni), és Atyja dolgaival kell foglalkoznia: „abban kell lennem, ami Atyámé”.

„Őrizte szívében…”

Amit itt úgy fordítottak, hogy „megőrizte szívében”, azt jelenti, hogy Máriának újra és újra eszébe jutottak ezek a szavak, gondolkodott rajtuk, próbálta helyesen értelmezni őket és megérteni, hogy mire akarja az Isten őt és a fiút felkészíteni. Isten más perspektívából szemléli a valóságot, mint az ember, de mindig jó előre, ideje korán szól, hogy felkészítse az övéit azokra az eseményekre, amelyek rájuk várnak. Noha az ember érzi, hogy a Szent Szellem erővel munkálkodik benne, kijelentéseket kap, de ezek jelentését nem tudja értelmezni, amíg az események el nem jutnak oda, hogy a történésekből összeáll a kép. Addig pedig újra és újra eszébe jutnak, foglalkoztatják a gondolatait és az érzéseit.

                                    Gyarapodás

Az ember egy sor képességgel és tehetséggel születik a világra, és felnőtt koráig az a dolga, hogy „gyarapodjon bölcsességben és testében”. Ez a felkészülés időszaka a későbbi aktív életszakaszra. Hétéves koráig az ember gyermek, ekkor kezdődik életében az intenzív tanulás időszaka. Tizennégy évesen szellemileg (az Isten dolgait illetően) már készen áll bizonyos információk befogadására, de testében és lelkében még gyarapodnia kell. A teljes érettséget 21 éves korára éri el, amikor már teljesen alkalmas az önálló életre, akár a házasságra is. Eddig a korig kell „gyarapodnia”. Ahogyan testében erősödik és érik, úgy kell a bölcsességben, az értelmében és az élet dolgaiban is megszerezni a tudást és a tapasztalatot. Jézus nemcsak ilyen értelemben tanúsított jó előmenetelt, hanem az Isten és az emberek előtt való kedvességben is, más szavakkal: Isten és az emberek is egyre jobban kedvelték. Kedves és kedvelt, könnyen szerethető fiatalember volt.