JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN – I. fejezet: A születés

14. rész: A hústestté lett Ige

Jn1,14A Teremtő Szó hús-vér testet öltött, velünk lakott, és szemlélhettük dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, teli kegyelemmel és igaz valósággal.
15Jóhannan mellette tanúskodott, amikor ezt hirdette:
– Róla beszéltem nektek! Ő az, aki – bár utánam érkezik – mégis nagyobb nálam, aki előbb volt, mint én!

„Egyszülött”

Az Ige „testté lett” azt fejezi ki, hogy Jézus nemcsak a szavaival tolmácsolta az Atya üzenetét, hanem emberként, egész életével és minden tettével is ugyanazt az üzenetet közvetítette, mint a beszédével: „Isten világosság, és nincs Benne semmi sötétség”.

A „monogenész” (egyszülött) kifejezés Jézus egyedülálló helyzetére vonatkozik, amelyet a teremtésben betölt. (A kifejezés nem összetévesztendő az elsőszülöttel: „prototokosz”. Jézusra ezt a címet is használják az apostolok, mint az egyház első „tagjára”, a halálból elsőként újjászületett testű emberre: Rm8,29; Kol1,18; Jel1,5.) A monogenész azt is jelenti, hogy nincs senki és semmi más hozzá hasonló. Ő a hatalom, a trón egyetlen törvényes és méltó örököse. Ezt nem vitathatja el sem földi, sem mennyei lény. Mindenki más az Ő hatalmából és dicsőségéből részesedik.

„Előbb volt, mint én…”

János  Jézusnál hat hónappal korábban született,  ám Jézus mégis „előbb létezett”. Ez két dolgot jelent.

Az egyik a már korábban taglalt igazság, hogy az Ige kezdetben Istennel egy volt, és minden az Ige által lett. Az Ige így megelőz minden más létezőt.

A másik, hogy maga János sem születhetett volna meg, ha Isten nem küldi el a teremtő szavát Zakariáshoz: „meghallgatásra találtak az imáid, és feleséged fiút fog szülni”. Isten kibocsájtotta a szavát, és ezzel felülírta a természet (a hústest) állapotát, ami meddőségre kárhoztatta János szüleit.

János lényegében azt mondja: ’Ő az, aki bár később született, mégis nagyobb nálam, mert én is csak miatta létezem. Sőt, mi mindnyájan csak miatta létezünk, mert miatta halmoznak el minket kegyelemmel.’

Már a létezésünket is ajándékba kaptuk, ahogyan az újjászületésünket és az üdvösségünket is, a vele járó örökséggel együtt.

16Mi pedig az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
17Mert bár a Törvényt Móse közvetítésével kaptuk, de a kegyelem és az igaz valóság csak Jesuában, a Hrisztoszban lett a miénk.
18A láthatatlan Istent senki sem ismeri igazán, csak a Fiú, az Isten egyszülöttje, aki a legszorosabb közösségben van az Atyával, Ő ismertette meg velünk is, ki az Isten.

Törvény és kegyelem

A kegyelem mint kifejezés az „örülni” igéből származik, és azt jelenti, hogy a „boldog Isten”(1Tim1,11), mint „jókedvű adakozó” ajándékozza meg az embereket. A kegyelem nem a megajándékozott ember érdeméről szól, hanem az ajándékozó, Isten irántunk való szeretetéről. A kegyelem és az irgalom kifejezések gyakran együtt szerepelnek a Bibliában. A kegyelem olyan jótéteményt jelent, amit nem érdemeltünk meg, az irgalom pedig azt, hogy nem kapjuk meg azt a büntetést, amit megérdemeltünk volna. Isten kegyelme és emberek iránti jóakarata a legteljesebb formában Jézus Krisztusban jelent meg. A Törvény megmutatta, hogy az ember a maga erejéből képtelen megfelelni az isteni elvárásoknak.  A kegyelem azt mutatja meg, hogy amit az ember nem kaphat meg „érdemei szerint”, azt megkaphatja Istentől, mint szeretett gyermek. Ha a sátán hazugsága („olyan leszel, mint Isten”) következtében az ember egyenrangú félként akar közeledni Istenhez, akkor hamar rá kell ébrednie, hogy ez lehetetlen. Ha azonban hittel és bizalommal közeledik, mint szeretett gyermek, akkor minden az övé, hiszen az Atya neki készítette el, és ajándékról ajándékra mindent megkaphat.

Igazság (igaz valóság)

Az emberiség az első emberpár bukása óta a „hazugság atyjának”, az ember ellenségének a hatalma alatt él. Emiatt az embernek állandó küzdelmet kell vívnia azért, hogy a valóságot helyesen érzékelje. Olyan ez a helyzet, mint amikor a vak próbál tájékozódni a világban. A vak embernek olyan valakire kell hagyatkoznia, akiben teljesen megbízhat, aki nem vezeti félre, akinek a szava helyesen közvetíti számára a vak által nem látható valóságot (5M27,18.)

A valóságot helyesen közvetítő „hang” a számunkra Isten beszéde, Jézus, a testté lett Ige. Őt kell meghallanunk, ő nyitja fel a szemünket az igazságra, ő vezet bennünket a jó és helyes úton. A szöveg értelme így is visszaadható: „Mert bár Mózes közvetítésével a Törvényt Isten nekünk adta, de jóindulata és a valóság ismerete csak a Messiásban, Jézusban lett ténylegesen a miénk.”

A láthatatlan Isten

Az ábrahámi hit, a monoteizmus alapvetése, hogy csak egyetlen Isten van, aki mindennek – láthatónak és láthatatlannak – az alkotója. Mint Teremtő felette áll saját alkotásának, az általa teremtett világnak. Ez a láthatatlan Szellem-Isten rendelkezik személyazonossággal, tulajdonságokkal, tervekkel, szándékokkal. Istent megismerni a szava és a tettei által lehet, semmilyen más eszköz nem áll a rendelkezésünkre. Az alkotásaiból és a közléseiből (kinyilatkoztatás) ismerhetjük meg, hogy ki Ő a maga valóságában. A láthatatlan Isten láthatóvá és tapinthatóvá tette magát a Messiásban, a názáreti Jézusban. Egyetlen próféta sem – beleértve Mózest is – ismerte olyan jól az Istent, mint az Ő „egyszülöttje”. Jézus később is ezt tanítja: Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és a Fiút sem ismeri senki, csak az Atya. Az újszövetségben pedig az Atya kijelenti a Fiút (Mt16,17). Amikor pedig felismerjük Jézusban a Fiút, ő megtanít minket arra, hogy ki az Atya.

Összefoglalás

1. fejezet: a Messiás megszületése

A Messiás megszületését földi és mennyei jelek kísérték.

A földi jelek:

Erzsébet csodálatos terhessége

Anna és Mária prófétálása

Keresztelő János megszületése és Zakariás éneke Illésről

Jézus megszületése Betlehemben, Dávid városában

A pásztorok bizonyságtétele

Simeon próféciái és Anna bizonyságtétele

A pogány mágusok bejelentése

Jézus ragadványneve:”názáreti”

A mennyei jelek:

Gábriel angyal mennyei üzenetei Zakariásnak, Máriának és a pásztoroknak

Gábriel üzeneteinek beteljesedése

A mennyei dicsfény és az angyalok kórusa

A különleges égitest feltűnése, melyet a pogány mágusok követtek

Mindezeket megjövendölték az ószövetségi  próféták :

Jézussal beteljesedik az ígéret, melyet Isten esküvel erősített meg Ábrahámnak, amikor az kész volt hitből a fiát, Izsákot is feláldozni: a Magodban (egyes szám!) nyer áldást a Föld minden nemzettsége! (minden ember.)

Keresztelő János hírnöke és útkészítője lesz a Messiásnak

Illés szellemével és erejével szolgál,