JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN – I. fejezet: A születés

9. rész: A midianita csillagjósok látogatása

Mt2,1Amikor Jesuá megszületett BétLehemben, Jehudában, Heródes király idejében, mágusok érkeztek napkeletről Jerusalajimba, 2és ezt kérdezték:
– Hol van a zsidók királya? Mert láttuk felemelkedni születése csillagát, és azért jöttünk, hogy hódoljunk neki. 
3Amikor ezt Heródes király meghallotta, megrettent, és vele együtt egész Jerusalajim felbolydult. 4Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Hrisztosznak?
5Azok ezt mondták neki:
– Jehuda BétLehemében, mert így írta meg a próféta:
6Te pedig BétLehem, Jehuda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Jehuda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Jiszráélt.” 
7Ekkor Heródes titokban hívatta a mágusokat, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 8majd elküldte őket BétLehembe, és ezt mondta:
– Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki!
9Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és lám, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 
10Amikor meglátták a csillagot, hatalmas volt az örömük.
11Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Mirjámmal, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 
12Azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek vissza hazájukba.

Napkeleti bölcsek

A görög kifejezés (mágosz, azaz, mágus) olyan embereket jelöl, akik a pogány királyok udvaraiban láttak el tanácsadói feladatot, de bölcsességük nem természetes, hanem természetfeletti forrásból származott. A királyok „szerencséjüket”, sorsukat vagy egy hadjárat idejét, sikerét különféle mágiák segítségével igyekeztek megtudakolni a felsőbb hatalmaktól. Ebben segédkeztek a mágusok. A mágia gyakori formája volt a csillagjóslás, amely abból a meggyőződésből indult ki, hogy az égi istenségek a csillagok állásával üzennek az embereknek, vagy ezekből kiolvashatóak fontos, az emberek sorsára vonatkozó információk. A Biblia a mágia minden formáját elítéli, mivel az ember sorsa nem a teremtett világ látható elemeitől, hanem az Istennel ápolt kapcsolatától, valamint saját, személyes (hitből hozott) döntéseitől függ.

 „Kelet fiai” alatt a Biblia leggyakrabban a midianitákat érti, akik egy ősi, nomád nép voltak a Sínai-félszigeten. Maga Mózes is egy midiánita pap, Jetró lányát vette feleségül. Midianiták és moábiták a kivonulás idején közösen bérelték fel Bálámot (Bileám), hogy átkozza meg Izraelt. Bálám azonban átok helyett áldást mondott Izrael népére, és többek között prófétált a Messiás-királyról, aki csillagként fog feltámadni Izraelben (4M24,17).

A pogány birodalmakban gyakori volt, hogy az uralkodót egyúttal istenségnek, vagy egy istenség „megtestesülésének”, „fiának” is tekintették, ezért istenségnek kijáró hódolatban és imádásban részesítették. Ilyen isten-királyok voltak például „Rá fiai”, a fáraók, vagy Szíriában „Hadad isten fiai”, a „ben-hadádok”. Mindez Izraelben súlyos bálványimádásnak minősült volna. Ám Izraelben is tudták és hitték, hogy amikor olajjal felkenik a királyt, Isten rajta keresztül akar gondoskodni a népéről, ezért tanácsolja, vezeti, és erőt ad neki. (Az természetesen más kérdés, hogy a király mennyire hajlandó követni Isten útmutatását.) Tehát a „kenet olaja” azt jelképezte, hogy Isten Szelleme felruházza a királyt mindazzal, amire szüksége van, hogy Isten népét jól kormányozza.

Mikeás próféciája

A midianita csillagjósok megjelenése Jeruzsálemben nagy feltűnést keltett. Jeruzsálem nem a kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, akik oda akartak menni, egy hegyvidékre kellett feljutniuk. Ezt a nehéz kitérőt átutazók nem tették meg, csak azok, akik kifejezetten a városba jöttek. Éppen ezért a külhoni karavánok nem voltak gyakoriak a szent városban. Jeruzsálem az Isten városa volt, a JHVH kultusz helye. Ezért is keltett nagy izgalmat a pogány karaván a városban, különösen az után, hogy kitudódott jövetelük célja.

Fontos megjegyezni, hogy nem tudjuk, hányan voltak a Biblia által napkeleti bölcseknek nevezett idegen látogatók. A „három királyok” legendája – Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik a három kontinenst, Európát, Ázsiát és Afrikát reprezentálták – későbbi hozzátoldás, nincs bibliai alapja. Jézus ekkor már másfél év körüli gyermek lehetett, és nem csecsemő, ahogyan általában ábrázolják; éppen beszélni és járni kezdett. A szöveg csak Máriát említi Józsefet nem.

Heródes kérdésére az ószövetségi írások ismerői egyöntetűen Mikeás próféta jövendölésére mutattak, mely szerint a Messiásnak Betlehemben, Dávid király városában kell megszületnie. Mikeás próféta 700 évvel korábban, az asszír veszedelem idején élt Júdában. Híres kortársai voltak: Ésaiás próféta, és Ezékiás király.

Arany, tömjén és mirha

A különleges csillag végül célba is juttatta a mágusokat, akik háromféle ajándékot hoznak. Ezek – azon túl, hogy értékes kereskedelmi cikkek voltak – szimbolikus üzenetet is hordoztak. Az arany a királyság szimbóluma volt, míg a tömjén (illatos gyanta, amit izzásba hoztak, és sajátos illata volt) az Istennek felajánlott imádás képe. A mirha is illatszer volt, amit esküvők idején, vagy halotti szertartásokon használtak, így az élet és halál, a feltámadás szimbóluma.

A történetek üzenete az, hogy a pogányok – akik csak keveset tudtak a Messiásról – és az egyszerű emberek (pásztorok) a mennyei angyalokkal együtt örülnek a Megváltó születésének. A világ fejedelmei (Heródes) viszont az írástudókkal és a papi fejedelmekkel összeesküsznek az Úr felkentje ellen – ahogyan a 2. zsoltár megjövendölte (Zs2,3).