„Jó pap is holtig tanul” – Károlyi Veronika

Megtörtént már veled is, amikor épp lezárult az életed egy nehéz időszaka, szinte nincs is időd fellélegezni, máris ott találod magadat egy újabb nehéz szituációban? Miért van az, hogy mások nyugodtan éldegélnek, míg téged mindig problémák vesznek körül? Vajon te követsz el mindig valamilyen hibát vagy másról van szó?

Épphogy lezárult egy hosszabb, igen nehéz időszak az életemben, csupán egy-két hétre lélegezhettem fel, máris újabb nehézségben vagyok benne. Az elmúlt hónapokban nem találtam magamra. Isten jelenlétét egyáltalán nem éreztem, a gyülekezetből is üresen mentem haza. Aggódva hallgattam az elmondottakat, miszerint azért jöttük el az Istentiszteletre, hogy személyesen találkozzunk az Úrral, de engem mintha kikerült volna. Az én esetemben a találkozás nem történt meg. Legalább is így éreztem. Nem tudtam, hogy mit csinálok rosszul, már megint mi a baj velem.

Az érzékelt káosz közepette keseregve mondtam az Úrnak, hogy szeretnék nyugodtan élni, de velem valahogy mindig történik valami, mindig valamilyen nehéz helyzetben találom magamat. Ismét az elmém megújításával van gond? Megint depressziós és negatív lettem? Miért nem találom az Urat? Mért nem érzem a jelenlétét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kutattam a választ és a megoldást.

„Isten soha nem arra teremtett minket, hogy elérjünk egy szintet és utána megálljunk. Akár 9 akár 90 éves vagy, állandóan tanulnod és fejlődnöd kell és jobbat elérned abban, amit teszel.” (Joel Osteen)

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.” ( Jakab 1:2-3)

„A kiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor” ( 1 Péter 1:5-7 )

Isten állandóan tanít minket. Ha Istennel jársz, próbákon kell átmenned, hiszen Ő azt szeretné, ha minél erősebb lenne a hited. Ezek a próbák először mindig nehezek, sokszor nem is érzékeled, hogy a nehézség, amiben éppen benne vagy, egy tanulási folyamat, majd amikor keresed az Urat, akkor tudatosodik benned, hogy ismét egy fejlődési procedúrán mész keresztül. Olyan hit jöhet létre ami még a tűzben megpróbált aranynál is értékesebb. Ezt, ahogy az egyik Presbiter is mondta „Tekintheted előléptetésnek.”

Az előléptetésedhez pedig az kell, hogy megtanuld az adott leckét. Megtanulni igazán valamit pedig úgy lehet, hogy megéled azt, hogy az elméletet a gyakorlatban is alkalmazni tudd. Ezt az utat pedig mindenkinek saját magának kell megtennie. Még akkor is, ha nagyon segítőkész emberekkel vagy körülvéve, a gyakorlati alkalmazást egyedül kell elsajátítani. Persze az utad folyamán az Úr mindig veled lesz és segíteni fog. De a tanulásnak soha nem lesz vége. Ahogy az ismert mondás is mondja: „Jó pap is holtig tanul.”Ezzel te sem leszel másképp.

Károlyi Veronika