Ki vétkezett, avagy miért beteg a gyerek?

„Elmentében meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. Tanítványai megkérdezték: Rabbi, ki vétkezett, ő-e, vagy a szülei, hogy vakon született?” – Jn 9: 1-2

Sajnos még a mai napig elhangzanak ehhez hasonló kérdések, vagy vádaskodások, amikkel a testvérek keserítik egymás életét.

Második gyermekünk fejlődési rendellenességgel született, és poli-allergiája is volt, ami miatt 5 éves koráig nem járhatott közösségbe. Ezek után már meg sem lepődtünk, amikor harmadik gyermekünk is allergiás lett. Miattuk kellett otthon maradnom közel 10 évig, ami anyagi helyzetünket jelentősen nehezítette. Akkoriban egy protestáns gyülekezetbe jártunk, ahol rendszeresen szembesítettek minket azzal, hogy nyilván valami komoly bűn van az életünkben, és Isten így büntet minket.

A lányunk 17 éves koráig éjjel-nappali készenlétben voltunk, mert bármelyik percben indulnunk kellett a kardiológia intenzív osztályára, ahol életveszélyes beavatkozással tudták megszüntetni a szívritmuszavarát.

A szüleim nem hívők, de az apám szerint én tettem beteggé a gyerekeimet, mert lusta voltam dolgozni. Ezt természetesen a gyerekeim előtt közölte velem miután éppen megszereztem a harmadik diplomámat kiváló eredménnyel.

Ha éppen hasonló cipőben jársz, akkor az Úr ezt üzeni neked: „..mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen….” – Ef 6:12

Az ördög bárkit fel tud használni, hogy öljön és pusztítson, még a hívőket is. Isten nem kárhoztat, és nem büntet téged, ha a gyermeke vagy. Aki vádol, az nem a testvéred, és nem a mennyei Atyád, hanem e világ fejedelme. Ezért nagyon fontos, hogy ne hidd el az ördög kárhoztató hazugságait, hanem Isten Igéje szerint gondolkodj magadról és az életben levő küzdelmeidről is. Isten a Te szerető Atyád, ez a mi erősségünk, Ő velünk van. Javaslom minél előbb találj egy kis közösséget, akik feltétel nélkül elfogadnak, és segítenek elhordozni a terheidet.

Az én gyermekeim Isten kegyelméből meggyógyultak, de évekig egyedül küzdöttem a vádakkal, és a betegségek következményeivel, mert elhittem, hogy Isten is elfordult tőlem. Elhittem, hogy nem hallgatja meg az imáimat, mert nem tudok a férjemmel együtt imádkozni. Imaválaszként az Úr mutatott nekem egy utat egy táplálék kiegészítő formájában. Amikor elkezdtük a gyerekeknek adni ezt a gyümölcslevet, rövid idő alatt látványos volt az állapotuk javulása, de a gyülekezetből szó szerint kiközösítettek minket, mert szerintük ez az ördögtől való. Akkor tanította meg nekem a Szentszellem, hogy az Ő hangjára hallgassak, és ne emberekre. Fél év elteltével a fiam teljesen meggyógyult, a lányomnál pedig az orvos javaslatára hagytuk abba a gyógyszerek szedését, és azt hittük, hogy ez a maximum, amiért hálát is adtunk. Isten azonban a 17 éves szülinapjára teljes gyógyulással ajándékozott meg minket. Az orvosa 2 év angliai gyakorlat után úgy döntött, hogy megműti, és a műtét tökéletesen sikerült. Több mint 5 éve egészséges, és most várja a második babáját. Megtanultam, hogy az “élete végéig gyógyszert kell szednie” az orvostudomány aktuális állapotára vonatkozik, és nem Isten időszámítása. A gyógyítás mindig az Ő kezében van. A mi részünk, hogy higgyünk benne.

Ha elhiszed a hazugságokat, mindig egyedül fogod magad érezni. Írd felül ezeket a gyötrő gondolatokat az Isten igazságával, ami így hangzik:

„Nem mondok le rólad, sem el nem hagylak téged” – Zsid 13:5

Én azokban az években legszívesebben az ajtón sem léptem volna ki, és a gyülekezetben is inkább távol tartottam magam a legtöbb embertől, hogy lehetőleg senki ne kérdezzen semmit. Ha most így érzed magad, akkor megértelek, de lépj ki hitben, és emlékezz rá, hogy Isten szeme fénye vagy, örökös, és királyi gyermek. Abban az időben ezt senki nem mondta nekem. A Bibliában sem figyeltem fel ezekre a szavakra, mert nem voltam fogadóképes. Elhittem a féligazságokat, és nagyon magányos voltam. Tudd, hogy semmi nem történhet veled az Atya tudta nélkül. Az Ő szárnyai alatt mindig oltalmat találsz.

A gyermekeink betegsége nem Isten büntetése, és kérhetjük hitben a gyógyulásukat. Én kitartóan imádkoztam, és nem hittem el az orvosoknak, hogy ezzel együtt kell élnünk. Beteljesedett, amit Jézus válaszolt, amikor kérdezték a vakon született felől: “Sem ő nem vétkezett sem a szülei, azért történt mindez, hogy nyilvánvalóvá váljanak benne Isten dolgai! Dicsőség Istennek, hogy Ő ma is ugyanígy cselekszik velünk.

Ha valaki nem tartja tiszteletben a méltóságodat, emlékeztesd rá, hogy ki vagy, de legfőképpen magadnak mondd el annyiszor, ahányszor csak szükséged van rá. Ha egyedül érzed magad, kérheted az Urat, hogy öleljen át. Igen, bármilyen hihetetlen, meg tudja tenni, de nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ezt kérhetem.

A mi felelősségünk, hogy kinek, mit hiszünk el. Élhetünk úgy, mint az árva koldusok, vagy élhetünk egy bővölködő, győztes életet Krisztusban. Nem a körülményeinken múlik. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét. Én sokáig távol tartottam magam tőle, mert azt hittem, hogy Ő is úgy szeret, ahogy az emberek, de erről a következő cikkemben bővebben is írok.

Lajta Brigitta