Krajcsir Piroska – Megbocsátani magadnak, a szüleidnek és Istennek

További lépések a megbocsátás útján

 Kedves Testvérem!

Előző, kissé hosszúra nyúlt levelemből kimaradt néhány jelentős dolog, amiről  szeretnék Neked részletesebben írni.

Nem tudom, hogy  egy, netán   több  megbántottság-zárványt őrizgetsz a szíved mélyén. Ha több ember van nálad tiltólistán, érdemes elővenned egy papírszeletet, és felírni rá a nevüket. Ha listát írsz, elsősorban a szíved állapotával szembesülsz, és ez jó kezdet. Én is írtam ilyen listát. Legfelülre annak a neve került, aki a legtöbb bántást okozta az életemben. Lejjebb írtam az apróbb „adósok” nevét.  Mivel korábban is küzdöttem a megbocsátással, nem volt bátorságom azonnal az első névért imádkozni –  a legutolsóval kezdtem.

Isten csodálatosan megjutalmazott:  lehetőséget adott a találkozásra, és kimagyarázkodni sem kellett, kézfogásunkban szavak nélkül is benne volt az, hogy mindketten – ő is –  fátylat borítottunk a múltra, és szívbéli szeretettel tudtunk egymásnak boldog karácsonyt kívánni. Kívánom, hogy Te is éld át azt az örömöt, amikor kihúzol egy nevet a megbántottság-listádról. Kérdezed, hogy eljutottam-e a legfelső névig? Igen. Nem mondom, hogy nem tolakszik elő néha gondolatban a múlt egy-egy halvány emléke, de olyankor újra és újra kijelentem, hogy ennek az embernek megbocsátottam, és megáldom őt a Jézus nevében.

Emlékszel, ugye, hogy korábban beszéltünk róla, ki mindenkinek kell megbocsátani? Most részletesebben szeretném a figyelmedet három személyre irányítani. Meg kell tudnod bocsátani magadnak, a szüleidnek és Istennek.

Ki az, akinek a száját még sosem hagyta el ilyen mondat: „Ezt sose bocsátom meg magamnak!” Ki nem gyötörte a  lelkét  a „ha legalább…, ha akkor nem…, ha csak annyira…,  ha tudtam volna…” kezdetű gondolatokkal? Lehet, hogy valami olyat tettél, aminek súlyos következményei vannak az életedben, ami esetleg  kihat mások életére is. Akármilyen keserűen vádolod magad, a múlton nem tudsz változtatni.

Szeretnék egy kérdést feltenni Neked: ki vádol Téged? Egyetlen Valakinek lenne joga hozzá: annak, aki meghalt a bűneidért. De Ő nem vádol! Ha elutasítod Isten szeretetét azzal, hogy felülírod a megbocsátását, akkor te magad kötözöd meg magadat. Mit tegyél? Valld meg a bűnödet – de biztos vagyok benne, hogy már megtetted, és ha így van, fogadd el a bűnbocsánatot –, ha valakinek kárt okoztál, hozd helyre –  ha lehet. Egyébként pedig hagyd, hogy Isten gyógyító szeretete átmossa a lelkedet az Ige által.

„Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.” (Róm.8:32)

„Aki a mi bűneinket maga vitte fel a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk.”(1Pét.2:24)

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő világosságára hívott el titeket.”(1Pét.2:9)

Senki sem tökéletes – szoktuk mondani, s általánosságban el is fogadjuk el az igazságot, csak az okoz problémát, ha konkrét személyre vonatkoztatjuk. Szüleinket sokáig nagynak, erősnek, okosnak, tökéletesnek látjuk, aztán a kamaszévekben megrendül az addig szilárd talapzat a  felmenők lába alatt. (Nem tudom, milyen gyermekkorod volt; viszonylag ritka az olyan szülő, aki visszaél a helyzettel, és szándékosan tesz rosszat a gyermekének.) Ha már magad is szülő vagy, tudod, hogy bonyolult feladat szülőnek lenni. Egyetlen csecsemőhöz sem mellékelnek részletes termékleírást és használati utasítást. Mire egy szülő ráébred, hogy milyen is a gyermek, akit már jó ideje gondoz és nevel, bizonyára elkövetett jónéhány hibát. Miért vádolod a szüleidet? Túl engedékenyek voltak, és ezért nem  futottad meg a legjobb pályát? Vagy túl szigorúan fogtak, és úgy érzed, hogy nem tehetted azt, amit szerettél volna? Vagy azért haragszol, mert olyan genetikai örökséget hagytak rád, ami béklyóba köt? A szülőknek is meg kell bocsátani.

Itt is alkalmazd a „forgószínpad” elvét: fordítsd a figyelmedet azokra a jó dolgokra (írd is  fel, azt javaslom), amiket szüleidtől kaptál életed során. Ne csak az anyagi, hanem a szellemi, sőt, a genetikai javaidat is. Adj hálát Istennek mindazért a jóért, amit rajtuk keresztül kaptál meg, és ezek után kezdd el megbocsátani nekik mindazt, ami – akár szó, akár cselekedet – rossz hatással volt az életedre. Ebben a helyzetben is meg kell tenned azokat a konkrét lépéseket, amelyekről már korábban beszéltünk, és amelyek helyre fogják állítani a kapcsolatotokat. Ahelyett, hogy a múlt dolgain rágódsz, fordítsd a figyelmedet a pozitív dolgokra. Szülő-gyermek kapcsolatában is érvényes az Ige intése:

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”(Fil. 5:8)

Utoljára hagytam a legnehezebb témát: Istennek is kötelező megbocsátani. Majdnem szentségtörés ilyen mondatot leírni, de gondold meg, hány embertől hallod: miért engedi ezt az Isten? Ha Isten olyan jó, hogy lehet, hogy nem akadályozza meg ezt? Hol van az Isten ilyenkor? – szokták kérdezni, és igazán nem akarok rosszmájú lenni, de többnyire azok kérdezik, akiknek egyébként eszébe sem jut, hogy Isten felől tudakozódjanak.

Szeretném, ha nem tévesztenél szem elől két dolgot: Isten a saját képmására, tehát szabad akarattal teremtette meg az embert. A rossz dolgok nem Isten akaratából, hanem a gonosz befolyásából hozott rossz döntéseink – bűneink – következményei. Szabad akaratból lépte át az első emberpár azt az egyetlen korlátot, amelyet Isten eléjük állított. Az ember most is szabad akaratából választhatja a jót, és választhatja a rosszat is. Dönthet Isten mellett, és dönthet ellene is. Nem tudom, érzed-e ebben Isten végére mehetetlen szeretetét és nagylelkűségét?

A Sátán sosem nagylelkű: mindig manipulálni akarja az embert, rosszra csábítani, aztán vádolni, és teljesen tönkretenni, mert tolvaj és embergyilkos volt kezdettől fogva. Azért vannak gyilkosságok, rablások, háborúk, stb., mert a gonosz mindig talál elegendő alanyt, aki átengedi szabad akaratát a gonosz dolgok cselekvésére. Megkérdezheted azt is, hogy miért születik egy csecsemő végtagok nélkül, mint Nick Vujicic? Vagy miért kényszerül tolókocsiba egy gyönyörű fiatal lány, mint Joni Eareckson? A kérdéseket nem sorolom tovább. Azt hiszem, azért, mert a bűn által megrontott, bukott és gonosz világban élünk. Sok kérdésre nem tudjuk a választ, mert nem  rendelkezünk megfelelő információkkal. Ilyenkor lép működésbe az Isten személyes megismerésére támaszkodó hit.

Isten akkor is jó, akkor is igaza van, ha én nem értem Őt. Gyakran megtörténik, hogy erre válaszul az Örökkévaló kinyitja tudását alázatosan hívő gyermeke előtt. Mielőtt folytatnám a gondolatot, engedd meg, hogy megosszam Veled legutóbbi élményemet.

Keresztény női konferencián vettem részt a hétvégén, az előadók Amerikából érkeztek. Egyikük, egy fiatal nő arról számolt be, hogy kora gyermekségétől kezdve szexuális visszaéléseket követtek el vele szemben; gyermekkorában családtagjai molesztálták, nem engedték iskolába járni, majd szexrabszolgaságra kényszerítették – a részleteket a fantáziádra bízom. Nem volt semmije, a rajta lévő ruha sem volt az övé, és rabtartói testileg-lelkileg évekig megalázták. Csodálatos módon került Amerikába, és találkozott Isten szerető kegyelmével. Jessica Crisp nem vádolta az Örökkévalót, nem kérdezte, hogy miért éppen vele történt mindez? Megkínzott testét-lelkét beletette Isten szerető kezébe, és hagyta, hogy a Mindenható meggyógyítsa és átformálja őt. Miközben arról beszélt, hogy milyen szolgálatot végez megtört nők között,  az arca ragyogott, mint egy angyalé.

Nem tudom, hogy a Te listádon Isten a „tartozik”  rovatban van-e? Abban viszont biztos vagyok, hogy nem fogsz  hitben előbbre jutni, ha vádolod Őt, ha dacosan elfordulsz Tőle. Ha hiányaid, veszteségeid vannak, mondd együtt Jóbbal: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úrnak neve! (Jób1:21) Ne arra szegezd a szemedet, ami nincs, hanem nézd meg, mit tudsz abból kihozni, amivel Isten megáldott Téged! Ismerd el az Ő fenségét, hajolj meg végtelen bölcsessége és szeretete előtt, és tedd a kezedet az Ő kezébe! Mi emberek mindig a látható dolgokat, a körülményeket szeretnénk megváltoztatni, Istennek pedig az a célja, hogy minket formáljon át belsőleg. Ha kemény zárványok vannak a szívedben Istennel kapcsolatban, kezdd a napot hálaadással. Helyezkedj bele a teremtmény pozíciójába, és jusson eszedbe az első és legnagyobb parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”(5Móz6:5, Mát.22:37)

            Jessica Crisp egy képpel indította előadását:  a távoli hegyek kékségét tengerszem tükrözi vissza; az előtérben rózsaszín virágtenger, mögötte elszenesedett fenyőcsonkok merednek az ég felé. Húsz évvel ezelőtt erdőtűz pusztított a tájon, azok a fenyők sosem fognak már kihajtani. De Isten csodálatos szépséget hozott elő a tűz nyomán. Csak rajtad áll, hogy a szenes csonkokra, vagy az előtte hullámzó virágtengerre függeszted a tekintetedet.

Tudod, hogyan tudsz Istennek megbocsátani? Ha alázatosan leborulsz elé, és bocsánatát kéred, hogy őt vádoltad olyasmiért, amiért nem ő a felelős.

Nem kételkedik benne, hogy megteszed:

Testvéred az Úrban