Krajcsir Piroska – Naomi V. rész

Utóhang, avagy Bethlehem dicsérete

„És te, Bethlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb

Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem,

aki legeltetni fogja az én népemet, az Izraelt .”(Máté2:6)

 A Ruth könyve Bethlehemből Bethlehembe vezet. Elimélek az éhínség elől menekülve hagyta el a szülőföldjét. A Moáb mezején mintha légüres térben élt volna ez a család, ami ott történt, szomorú közjáték volt mindnyájuk életében. Bethlehembe visszatérve  Naómi és Ruth istenfélő, szeretetteljes közösségbe érkezett.

Amikor Ruth és Naómi visszatérnek Bethlehembe, az „egész város megmozdult miattok és mondák: nemde nem Naómi ez?” (Ruth 1:19). Az első perctől világos, hogy olyan közösségbe érkeztek, akik előtt nem szégyen sírni (Ruth 1:20-21), és akik együtt tudnak örülni az örvendezőkkel (Ruth 4:11-17). Ez a közösség értékeli és dicséri Ruth  áldozatkészségét, szorgalmát, szerénységét. Bethlehem lakói áldást mondanak Boáz és Ruth házasságára, és ujjonganak, amikor megszületik a fiúörökös.

A Ruth könyve lapjairól sugárzik a szeretet. Nincs még egy könyv a Bibliában, ahol ennyire kedvesen, szeretettel és tisztelettel  beszélnének egymással a szereplők. Nincs még egy könyv, amelynek minden lapja ennyi áldásmondással  lenne tele.  Naómi megáldja a menyeit. Az aratók áldást mondanak Boázra. Boáz még akkor megáldja Ruthot, amikor nem is sejti, milyen közel kerül majd hozzá:„Fizessen meg az Úr a te cselekedeteidért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.”(Ruth 2:12) Naómi Boáz nagylelkűségéért áldja az Örökkévalót.  A bethlehemiek  áldást mondanak a házasulandó Boázra és Ruthra, és unokája születése után Naómira is: „Áldott legyen az Úr,  aki nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj, emlegessék az ő nevét Izráelben! És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér neked hét fiúnál.”(Ruth4:14-15)

Elimélek ebből a városból ment el Moáb mezejére. Olyan közösséget hagyott el, amelyik minden életmozzanat mögött az Örökkévaló keze nyomát áldotta.  Ezt a várost hagyta el  a  biztosnak látszó darab kenyérért, és a bőség földjére, de lelki sivatagba, idegen közegbe vitte szeretteit.

A Mindenható  kegyelme által  családja maradéka visszatérhetett  Moáb földjéről.

Ma is mindenkinek van visszaút a maga Moábjából, mert megtalálhatja  a békességet és bűneinek bocsánatát a kétezer éve Bethlehemben született Messiás keresztáldozatában:”És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”(Ézsaiás 53:5)

Krajcsir Piroska