Egyházunk 1998 szeptemberében mondta ki megalakulását, a Fővárosi Bíróság ugyanannak az évnek novemberében vette nyilvántartásba.
Egyházi jogi státuszát a 2011 évi új egyházi törvény alapján elvesztette volna, azonban a törvényt az Alkotmány Bíróság közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette (a törvényt a végszavazás előtti utolsó pillanatban alapvetően módosították, ezzel a parlamenti többség megsértette a törvények megalkotására vonatkozó szabályokat). Az AB határozatát követően a Parlament a törvényt hasonló tartalommal újból elfogadta és elrendelte egyházunk kényszerű átalakulását vallási egyesületté.Az Alkotmánybíróság azonban ezt a törvényt is megsemmisítette, mivel diszkriminatív módon korlátozta a felekezetek jogait. Az AB visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a törvény alkotmányellenes rendelkezéseit és kimondta, hogy egyházunk jogi státusza soha nem szűnt meg. A gyülekezet közgyűlése elhatározta az egyesületből ismételten egyházzá alakulást, azonban az illetékes miniszter az AB nyilvánvaló szándéka ellenére, egy „tájékoztató levélben” megtagadta egyházunk nyilvántartásba vételét és jogainak helyreállítását.

A miniszter döntése ellen Közigazgatási Bírósághoz fordultunk, amely elmarasztalta a minisztert és új eljárásra kötelezte. Ezzel kimondva azt is, hogy a miniszter törvénytelenül járt el, amikor a legfőbb bírói testület jogerős határozatát nem hajtotta végre.Időközben a Parlament újra módosította (szigorította) a törvényt és ahelyett, hogy megváltoztatta volna benne az alkotmányellenesnek nyilvánított részeket, azok egyes elemeit beemelte az Alkotmányba.A módosított törvény alapján bejegyzési kérelmünket az illetékes miniszter újra elutasította, amely ellen bírósági felülvizsgálatot kértünk azzal, hogy a bíró utalja a törvény egyszer már alkotmányellenesnek nyilvánított szabályait újra az Alkotmánybíróság elé.

Időközben a strasbourgi székhelyű Emberi jogok nemzetközi Bírósága megállapította, hogy a többször módosított törvény sérti a magyar állam által is ratifikált Egyezményt, célhoz kötöttség nélkül, aránytalanul korlátozza egyes felekezetek jogait, és kártérítést ítélt meg a bírósághoz forduló felekezeteknek. A döntés miatt az állam a bíróság nagy kamarájának összehívását kezdeményezte (ami hasonló egyfajta fellebbezéshez). Az ügy, az Alkotmánybíróság döntéséhez, hasonlóan strasbourgi döntésre vár.

Jelenleg tehát a jogi státuszunk a következő: De jure (jogilag) egyház vagyunk és soha nem szűntünk meg egyház lenni, azonban a jogainkat immár több mint két éve nem gyakorolhatjuk, mert az állam képviselői nem hajtják végre a vonatkozó jogerős bírósági határozatokat, és megpróbálnak bennünket kifárasztani és kivéreztetni.

Biztos, hogy a negyedik törvényen is módosítani kell, és a strasbourgi emberi jogi bíróság döntését is egy éven belül végre kell hajtani.

A magyar állam magatartásával folyamatosan megsérti emberi jogainkat, a vallásszabadságot . Erőszakosan, pénzügyi és jogi eszközökkel beavatkozik a magyar vallási felekezetek működésébe, megsérti semlegességre vonatkozó kötelezettségét, melyet a jelenlegi hatalom által elfogadott új Alapszabály (alkotmány) is tartalmaz, és cinikus módon elszabotálja a jogerős bírósági döntések végrehajtását.  Ilyen állapotokat utoljára a Kádár-rendszer idejében tapasztaltunk.

Az emberi jogokról röviden 

Az emberi jogok két fontos célt szolgálnak:

  1. Piros vonalat húznak az államhatalom számára, mely mögé nincs joga még egy demokratikusan választott parlamentnek sem behatolnia. Egyetlen ember jogának sérelme is semmissé teszi az egész parlament döntését. (Ez persze a gyakorlatban nem ilyen sima ügy, ahogyan a mi esetünk is mutatja, a jogokért küzdeni kell.) Az államnak nincs dolga se a polgárai hálószobájában, se kamrájában, se kápolnájában.
  2. Az állam jogsértése az egyént könnyen teljesen tönkre teheti, míg fordítva ez nem igaz. Egyes polgárok jogsértései az államot még nem döntik romba, az állam akár apró önkénye is azonban teljesen romba döntheti a polgárt.

A hatalom „veszélyes üzem”, gyakorlói mindig úgy indulnak neki, hogy csak a jóra fogják használni, azonban mindig kiderül, hogy visszaélés lesz a vége. Ezért a hatalmat gyakorlókat ellenőrizni, a hatalmat ellensúlyozni kell!

Sámuel ezt előre megmondta, amikor Izrael fiai királyt kértek maguknak. (1 Sámuel 8).

Jézus pedig, mint ördögi kísértést utasította vissza annak lehetőségét, hogy a világi hatalomra és pénzre támaszkodva valósítsa meg szellemi küldetését. (Máté 4,8-10)

Minden despota és önkényes hatalom hadban áll az emberi jogokkal, mert nem csak az emberek teste, hanem a lelke, magánélete és gondolatai felett is uralmat akar gyakorolni, amelyhez pedig nincs joga.