Na ne! Már megint…? – Károlyi Veronika

Hosszas próbák alatt megértünk és megtanulunk dolgokat, hitre jutunk. Amikor ez bekövetkezik, Isten válaszol és a problémánk is megoldódik. Mégis gyakran ugyanolyan vagy hasonló problémákkal találjuk szembe magunkat. Miért van ez?

A napokban eléggé el voltam csüggedve. A műtét után nem találtam magamra, úgy éreztem, hogy elvesztettem a hitemet. Isten jelenlétéből semmit sem éreztem, a gyülekezetből is üresen mentem haza. Írni sem volt kedvem, ihletem sem volt. Nagyon nehéz 2-3 hét volt. Majd elkezdtem gondolkodni. „Mégis hogyan jöhetek ki ebből az állapotból?” Hiába kértem az Urat, hogy töltsön be Szent Szellemmel, semmi nem történt. Majd az Úr ismét eszembe juttatta, amit már egyszer megtanított és gyakorlatban is sikeresen alkalmaztam. Emlékeztetett arra, hogy ne a problémára figyeljek, hanem Jézusra. Döbbenten vettem észre, hogy igaza van. Megint Jézus centrikus helyett, probléma centrikussá váltam.

Gyakran a problémára figyelek és nem Jézusra. Beszélgetések során az olvasóim gyakran megjegyzik: „El kellene olvasnod az írásaidat!” Ez mélyen elgondolkodtat. A próbák alatt megtanította nekem az Úr, hogy ne a problémára, körülményekre nézzek, hanem Jézusra, arra fókuszáljak, amit Ő mond, ígér és így harcoljak, mégis olyan szépen elfelejtem ezt, pedig még írtam is róla.

Az Úr a próbák alatt hosszasan tanít dolgokat, amiket meg is tanulunk. A tanultakat gyakorlatban is alkalmazzuk, mégis elfelejtjük és a következő problémánál ismét siránkozni kezdünk. Isten pontosan tudja, hogy így működünk. Lassan tanulunk, éppen ezért újra és újra emlékeztet a tanultakra. Ezekkel az ismétlésekkel erősíti a jellemünket és a fő üzenetet, hogy mindig Jézusra emeljük fel a tekintetünket.

De hogyan tudsz Jézusra tekinteni, amikor fizikálisan nem látod őt? Én is feltettem ezt a kérdést, de tőlem is kérdezték már meg ugyan ezt. Ugyanis mindig azt halljuk, hogy „Nézz Jézusra!”, „Ne nézz se jobbra, se balra, se hátra, csakis Jézusra!” De mégis hogyan?

Jézusra nézni azt jelenti, hogy Tőle várod a segítséget. Ilyenkor nem a problémáidra fókuszálsz, hanem Jézusra és arra, ahogy Ő lát Téged meg azt a helyzetet is, amiben épp benne vagy. Istennel beszélgetsz, és az Igén elmélkedsz. Minden problémánál megnézed, hogy mit ír erről a Biblia és arra az Igére-ígéretre összpontosítasz. Megvallod az adott Igét, hogy az érvényes az életedre. Nem a saját fejed után mész, nem te akarod megoldani a problémádat, hanem engeded, hogy a viharban Jézus irányítsa a szelet és hagyod, hogy a hajó arra menjen, amerre Ő akarja. A viharban pedig az út során nagyon sok mindent megtanulsz. De a leckét ismétlési céllal újból és újból át kell élned, bár ezeket a próbákat már könnyebben veszed.

Lehet, hogy úgy érzed, hogy megtanultad a leckét, ahogy én is úgy éreztem. Mégis, amikor ismét szembe találom magamat egy problémával, az első gondolatom: „Na ne! Már megint…?” Napokig küszködöm a problémával, imádkozom az Úrhoz, hogy mentsen ki, majd az Úr csak annyit mond: „Talán alkalmazni kellene, amit tanultál!” Így újból és újból emlékeztet azokra a dolgokra, amelyet megtanultam és gyakorlatban is alkalmaztam már, de valahogy mégis megfeledkeztem róla. Ahogyan most is emlékeztetett, hogy a probléma helyett nézzek Jézusra! Te hogy éled ezt meg?

Károlyi Veronika