Ne törj házasságot!

A hetedik szózat a házasság szentségét hirdeti, amely Isten legelső „intézménye” az ember számára. Az Úr az édenben különválasztotta a nőt (isá) az emberből (ádám), aki így lett férfi (is), majd újra egyesítette őket a házasság szövetségében, mint férjet és feleséget. Ezért a rabbik úgy tekintettek egy férfire, hogy csak akkor teljes értékű ember, ha újra egyesül „női részével” és egy testté lesznek, bár külön személyek maradnak. Éppen ezért az atyák felelőssége volt az is, hogy házastársat találjanak a gyermekeiknek. A házasság nélküli élet az ószövetségben egészen ritka és kivételes volt. A nő a férfi segítőtársául lett megteremtve, mint aki vele egynemű (ugyanolyan ember) és egyenértékű (hozzá illő segítő – ézer.) Az „ézer” egyáltalán nem alárendeltet jelent, hanem olyas valakit, aki támaszul lehet a nehézségekben. Az Írás Istent magát is ilyen „ézer”-nek nevezi számtalan alkalommal. (Például: „Lelkünk az Urat várja, ő a segítségünk…” – Zs33,20). Ugyanakkor a teremtés sorrendje egyfajta tekintélyi rendet is jelent: a nő feje a férfi, a férfi feje Krisztus, Krisztus feje pedig az Atya (1Kor11,3). És: nem a férfi vétetett a nőből, hanem a nő a férfiből (8) ezért a férfi Isten dicsősége, a nő pedig a férfié. Ez azt jelenti, hogy a férfi felelőssége nagyobb a házasságért és a feleség boldogságáért. De ahogyan az állam vagy a szülő hatalma is fordulhat elnyomásba, úgy a férfi elsőbbsége is lehet elnyomó. Pál ezért hasonlítja a keresztény házasságot Krisztus és az Egyház kapcsolatához (Ef5). Krisztus nem elnyomni jött, hanem azért, hogy magához emelje a neki rendelt társat, hűségével, önfeláldozó szeretetével és gondoskodásával.

Jézus, amikor a válásról kérdezték, az ősmintára mutatott: „… de kezdetben nem így volt” (Mt19). Vagyis Isten „jó, kedves és tökéletes akarata” a házassággal kapcsolatban az, hogy egy férfi ráeszméljen egy nőben a hozzá illő társra, megszeresse még önmagánál is jobban, és vele élethosszig tartó szövetségre lépjen. (Mivel Isten egy asszonyt teremtett, az ősterv az egynejűség volt. Mivel a férfit és a nőt Isten szava tette eggyé, ezt a kinyilatkoztatást az emberi szó nem is volt képes felülírni, vagyis a testek egysége a válás után is megmaradt. Így az elvált ember házasságtörő volt a válása ellenére is: „amit (az) Isten(i szó, akarat) fogott egy igába, azt (az) ember(i szó, akarat) nem képes szétválasztani” – de a házasság felbomlásáról később még lesz szó).

A házasság három fontos mozzanatát a férfi prófétálta meg.

  1. Elhagyja apját és anyját”. Ez azt jelenti, hogy a korábbi szeretet kötelékeket egy újabb váltja fel. A család is (eredendően) a szeretet helye, bár – szemben a házassággal – ez nem önként vállalt kötelék, hanem Isten ajándéka a számunkra. Ahogyan a jó feleség is: „Házat és vagyont lehet örökölni, de a jó feleség csakis Isten ajándéka” (Példa 19,14). Ez az ajándék (a szülővel vagy a gyermekkel ellentétben) nem készen érkezik, hanem rá kell ismerni. Ha megtaláltuk, akkor viszont minden kincsnél többet ér: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.” (Példa 31) Az életet a szeretet kapcsolataink teszik „komfortossá” és nem a vagyon – minden ellenkező híreszteléssel szemben. A jó családi, baráti, testvéri kapcsolatok miatt lesz az életünk boldog. Ezért ezeket érdemes ápolni, megbecsülni, és mindenek előtt azt a kapcsolatot, amely ezek között is a legfontosabb: a házasságot. A házasság létrejöttével új értékrend jelenik meg. Minden korábbi kapcsolatnak a háttérbe kell vonulnia a házassággal szemben. Új kötődésnek és ragaszkodásnak kell kialakulnia. Az új almának messzebb kell esnie a fájától ahhoz, hogy ne nyomja el a régebbi, az erősebb.
  2. Ragaszkodik feleségéhez”. Ennek az új kötődésnek kipróbálttá és tartóssá kell válnia. A kép, amit a héber szöveg sugall, az asztalos munkájához hasonló: Két fát összeenyveztek és szorosan egymáshoz kötöztek, míg a két darab annyira össze nem tapadt, hogy a kötelet eltávolítva sem lehetett már szétválasztani őket. Ez a kötél az istenfélelem, amely a hűségben, az egymás melletti kitartásban mutatkozik meg.
  3. És lesznek ketten egy testté” – Amikor két lélek és két szív egymásra talál szeretetben, olyan energiák szabadulnak fel, melyek addig ismeretlenek voltak. A két ember egyesülése a házasságban olyan új életminőséget hoz létre, amely külön-külön elképzelhetetlen, nem alakulhatna ki. Az egymásra találás csúcspontja, hogy a szövetség kötés után a két test (szexuálisan) egyesül és a két külön személy újra egy testté válik. Ebből az egyesülésből születik majd az új élet is. Isten terve az volt, hogy a szexuális egyesülés két személy egymásra találásának a végső pecsétje legyen. Ma a korszellem megfordította ezt, a világ sugallatára a szexuális kapcsolat sok embernél az ismerkedés kezdete és nem a beteljesedése. (’Feküdjünk le egymással, azután majd meglátjuk, hogyan alakul a kapcsolatunk…’ A világ elhiteti, hogy a házasságban a szex unalmas, a paráznaság ellenben izgalmas. Minden létező felmérés ennek az ellenkezőjét mutatja. A jó házasságban élő emberek szexuális élete nagyságrendileg jobb azokénál, akik váltogatják a partnerüket. Ennek pedig az oka egyszerű: a lelkek közötti harmónia teszi a szexuális együttlétet is igazi élménnyé. Az őrjítő szex, nem „technika” kérdése, ahogyan a pornográfia sugallja, hanem lélektané. Az öncélú szexnél sokkal jobb, ha a szex az egymásra hangolódás, a kötődés kifejeződése. A házasságban is meg kell újítani a szerelmet, a testi együttlétet is, de ez mindig jobb lesz, mint a világi pótlék: az újdonság, az új partner varázsa, amely gyorsan elmúlik és kiégettséget, ürességet okoz.)

Az édenben a férfi és a nő „mezítelenek” voltak, de nem volt se kiszolgáltatottság-, se szégyenérzetük. Nem volt mit titkolni, rejtegetni. A jó házasság az a hely, ahol „lemeztelenedhetünk”, ahol az intimitás olyan fokát élhetjük meg, amelyet sehol máshol. Ezt az intimitást pedig őrizni és óvni kell. Nem adhatjuk ki a másik kis „titkait”, az intimitásban szerzett információkat, melyeket nem a nyilvánosságnak szántak (Facebook!?). Ezt a fajta diszkréciót a Biblia olyan kerítéshez hasonlítja, amely őrzi az értékes kertet, ahol a gyönyörködtető virágok, gyümölcsök és fűszernövények nyílnak:

Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Éden-kert vagy Te: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik.” (Énekek éneke 4,12-15).

A jó házasság maga az éden, a felüdülés, megnyugvás, a gyönyörűségek, a megújulás helye. Ahová a Teremtő is szívesen látogat el „hűvös alkonyatkor”…

A házasság szentsége ennek a kapcsolatnak létrehozását, megőrzését és építését jelenti. Azt, hogy ez az életünk után a második legnagyobb érték, melyet Istentől kaptunk. Azt, hogy egy közösen felépített élet, a kipróbált kapcsolat, a család minden létező vagyontárgynál nagyobb értéket képvisel. Éppen ezért a házasság szövetségben működik. Bibliai értelemben a szövetség ellentéte a szerződésnek. Szerződést ugyanis azért kötünk, mert nem, vagy csak kicsit bízunk egymásban, szövetséget pedig azért, mert teljesen a másikra bízzuk magunkat. A Szentírásban a szövetséget „vérrel” kötötték meg, ami azt fejezete ki, hogy a szövetségre lépett felek meghaltak korábbi életüknek, énüknek, és most közösen egy teljesen más és új életet fognak élni. A szövetség halál és feltámadás. A biblia szövetség mindent vagy semmit kapcsolat. A házasság is szövetség, amelyben már nem önmagunknak akarunk élni, hanem a társunkat akarjuk boldoggá tenni. Amelyben elveszítjük önmagunkat, hogy újra megtaláljuk a másikban. A szövetség pedig a szövetség kötéssel jön létre, melynek pecsétje a testek eggyé válása.

Egészséges társadalom nincs egészséges családok nélkül. Egészséges családok pedig nincsenek jó házasságok nélkül. Jó házasság pedig nincs életre szóló elkötelezettség nélkül. Az elkötelezettség legjobb formája pedig a kölcsönös szereteten alapuló szövetség istenfélő emberek között, akik értik és tudják, hogy az Örökkévaló nekünk és értünk alkotta a házasságot, melyben már előre bemutatja Krisztus és „menyasszonya” kapcsolatát. Ez az idea, Isten jó terve – nem csak a hívők, hanem – az egész emberiség számára. Ezért érdemes felvenni a harcot a bűn ellen, ami a házasságot is testivé (egyszerű biológiává) akarja tenni és szét akarja dúlni.