Szerelem, szerelem…

A jó házasság a jó párválasztással kezdődik. A jó párválasztásnak pedig alapfeltétele, hogy ne test keresse a testet, hanem lélek a lelket, vagyis életre szóló társat keresünk és nem szexpartnert. Amikor két ember megszereti egymást, fontos tisztázniuk, hogy mit szeretnek. Egymás testét vagy egymás személyét? Van ugyanis a testnek is lángolása (szexuális kívánság) és a szívnek is lángolása, két lélek egymásra ismerése, amely viszont Isten olthatatlan tüze. Míg a hústest szalmalángja gyorsan ellobban, addig az Úr által a szívben gyújtott tűzről ezt olvassuk:

Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni.” (Énekek éneke 8,6-7)

A test lángolására példa Amnon és Támár története (2Sámuel 13). Amnon szinte bele betegedett a szerelembe – ami valójában csak vágy volt, de ő szerelemnek hitte. Ám „szerelme” ugyanolyan hirtelen gyűlöletbe fordult, miután megerőszakolta a lányt. Támár megpróbálja a tüzes fiatalembert bölcs szavakkal lecsillapítani:

Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! És én hova menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled.” (12-13)

Támár figyelmezteti Amnont tettének következményeire és arra kéri, hogy járja a legális utat. De az elszabadult szexuális indulat olyan, mint a bor mámora, nem hat rá józan érvelés.
Az ellenpélda Jákób, aki annyira megszerette Ráhelt, hogy szolgált érte zokszó nélkül.

Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.” (1Mózes 29,20)

A két történet alapján megérthetjük, hogy Amnon valójában nem szerette Támárt, csak kívánta. Érzésre a kettőt nagyon nehéz megkülönböztetni, hiszen ezt is, azt is „szerelemként” éli meg az ifjú. Amnon azonban nem volt hajlandó sem várni, sem a legális utat járni. Csak azt nézte, ami neki jó, és arra egyáltalán nem volt tekintettel, hogy a lánynak mi jó. Ellenben Jákób képes volt várni, a legális utat járta, és nem csak a saját érzései érdekelték, hanem tekintettel volt arra is, ami a lány érdeke. Itt válik szét a két „szerelem”, az egyik – a hús indulata – végtelenül önző. A másik – az Úrtól való tűz – végtelenül önfeláldozó.  

Legyen intő jel, ha az udvarló nem tud várni és nem hajlandó a legális utat járni, nem akar a családod szemébe nézni. Figyelj oda arra, hogy milyen emberré tesz a közelsége, a jobbik önmagad vagy-e, vagy olyasmire késztet, amit valójában nem szeretsz, nem akarsz vagy tudod, hogy nem jó. Az istenfélő hölgyeknek pedig legyen tanulság Támár tragikus esete, akinek éppen rendkívüli szépsége okozta a vesztét. (Ma a szexi a trendi, ezért a fiatal lányok úgy érzik, hogy csak akkor figyelnek fel rájuk a fiatal férfiak, ha bájaikat közszemlére teszik és igyekeznek szexuálisan kihívóan viselkedni és öltözni. Így azonban csak az Amnonok figyelmét fogod felkelteni, a Jákóbokét nem.) Az ókorban a megerőszakolt lány „értéktelenné” vált, Támár is a bátyja házában, kvázi „özvegyként” élte tovább az életét. Ma ez (szerencsére) nincs így, de lelkészként számtalanszor tapasztalom, hogy egy szerelmi kaland, egy nyomulós férfi a suliban, vagy a munkahelyen és hasonlók, komoly károkat okoznak a hölgyek önbecsülésében. Akárcsak az, ha „dobnak” miután mindent odaadtál: a szívedet és a testedet is. Az alacsony önbecsülésű hölgyek azután többnyire rosszul is választanak, mivel – sokszor tudat alatt – úgy gondolják, hogy nem érdemelnek jobbat rabiátus, önző, alkoholista vagy igénytelen udvarlójuknál. Sőt vannak olyanok, akik kifejezetten büntetik magukat egy olyan férjjel, aki nem jó hozzájuk. Mindez azt eredményezi, hogy a házasságuk nem az éden kertje, hanem a pokol tornáca. A fejsze pedig akkor esett a vízbe, amikor – akár keresztény neveltetésük ellenére – felcserélték a helyes sorrendet és a testi indulatnak engedtek.

Az Amnon-Támár történetben van még egy szereplő, Jónádáb, az agyafúrt barát. Ő az, aki „átsegíti” Amnont a lelkiismeret gátlásán és a technikai akadályokon. Ma olyan világban élünk, ahol az embereknek mindenhol a Jónádábok adnak tanácsokat. A hatvanas évek szexuális forradalma felszabadította a fiatalokat arra, hogy testükkel „szabadon” bánjanak. Azt sem lehet tagadni, hogy a korábbi „keresztény” kultúra prüdériája, álszent test- és szexualitás-gyűlölete is szerepet játszott ebben. Azonban nagy árat fizetünk ezért. Nem csak a válások vagy az abortuszok kiugróan megnövekedett száma miatt, hanem a sok sebekkel teli, frusztrált és neurotikus ember miatt is, akik egyre képtelenebbek a bizalomra, az elkötelezettségre, a türelemre, a kitartásra és ezért egyre alkalmatlanabbak arra is, hogy felismerjék a másik személyben a társukat. A szerelmi csalódások, visszaélések ugyanis mély sebeket hagynak a lelkünkön, hiszen az „elzárt kertbe”, a legintimebb szféránkba engedtünk be embereket, akik egyáltalán nem értékelték ezt és nem vigyáztak arra, amit ott találtak, hanem feldúlták és letarolták. Minél erősebb a csalódás, minél nagyobb a lelki fájdalom, minél pusztítóbb a megszégyenülés érzése, annál vastagabb kérgek nőnek a lelkünkön, mert megfogadjuk magunknak, hogy ezt többé nem akarjuk átélni. A sebzett lelkű, bizonytalan vagy megkeményedett emberek pedig olyanok, mint Csipkerózsika: belső lényük kóma-szerű mély álomba merül, hogy valahogy kibírja a fájdalmat. Szívük körül pedig tüskés bokrok burjánzanak, amelyek mindenkit távol tartanak. Királyfi legyen a talpán, aki átvágja magát ezen. Ráadásul a királyfi is „oly kevés”, legalább is az a fajta, aki hajlandó egyáltalán küzdeni valamiért, hiszen a mai kor arra tanít, hogy járjuk a könnyebb (széles) utat és a hús indulatait kövessük, ne erkölcsi elveket. Kerüljünk mindent, ami kényelmetlen vagy küzdelmes. Ha pedig könnyen megkaphatjuk az utánzatot, miért küzdenénk az igaziért? Isten azonban nem megfosztani akar minket, hanem jobbat, sőt a legjobbat akarja adni.

A testnek és a szexualitásnak ez a túlzott és felmagasztalása eredményezi a korai promiszkuitást. Az első szexuális tapasztalatokat egyre fiatalabban szerzik meg az emberek. A szociológiai felmérések szerint ma a fiatalok többsége már 16 éves kora előtt átesik az első szexen, de 90 százalékuk – fiúk és lányok egyaránt – csalódásnak vagy kifejezetten rossz élmények éli meg a szüzessége elvesztését. A világ pedig hol nyíltan, hol cinkosan összekacsintva azt üzeni nekik, hogy ez így van jól. Még a büntetési tételek is ezzel igyekeznek lépést tartani (a 14 évest már szexuálisan érettnek tekintik). Az ivarérett kor elérése azonban nem jelenti azt, hogy a gyerekek lelkileg és gondolkozásukban is érettek lennének arra, hogy felelősen létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ebből fakad az is, hogy döntő többségük nem is védekezik az első alkalmak során. A családot általában megdöbbenti, ha rájönnek, hogy gyermekük már szexuális életet él kiskamaszként, és még nagyobb a pánik, amikor a leánygyermekről kiderül, hogy terhes. Mindenki tudja, hogy a szexuális együttlétből származhat gyermek. A félig még gyermekek – éppen éretlenségük okán – mégis azt remélik, hogy ők kivételek lesznek, velük ez nem történhet meg. Vagy szégyenlősségük miatt nem élnek a fogamzásgátlás lehetőségeivel sem. A fiatalok egyébként is szeretik a felnőttes dolgokat, mivel nem akarnak többet gyermeknek látszani. A cigi, a pia, a szülőpukkasztó dolgok és a szex is a „felnőttség” látszatát keltik számukra. Egyre több vizsgálat erősíti meg, hogy létezik egyfajta szexuális „inprinting”, vagyis nagyon is meghatározó, hogy kivel és hogyan érik az embert az első szexuális élmények. Isten úgy tervezte, hogy a szexualitás az egymásra találás csúcspontja legyen egy olyan társsal, aki feltétel nélkül szeret és tisztel, akivel egész nap jó együtt lenni, nem csak az ágyban, és aki nem fog visszaélni az intimitással, mert fontosak vagyunk neki. Sokkal jobb lesz a szexualitás isteni ajándékának felfedezése akkor, ha az nem egy diszkó vécéjében vagy egy kocsi hátsó ülésén történik, vagy bűntudattal, a szeretteink elől tolvaj módjára bujkálva, hanem mindenki áldásával és örömére.

Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet.
Egyetek, igyatok, társaim, mámorosodjatok meg ti is, kedveseim!” (Énekek 5,1)

Ahogyan egy gyermek érkezése is csodálatos örömhír kell legyen, amit öröm és ujjongás kísér, és nem drámai bejelentés, amit sírás és jajgatás.
Meggyőződésem, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk és remélem, hogy a világ nyomása és gúnyolódása ellenére, lesznek olyanok, akik ezt elhiszik, és elég elszántak ahhoz, hogy a szexualitást a saját helyi értékén kezeljék. Ez nem a testi szerelem megvetése, éppen ellenkezőleg, a felemelése az azt megillető helyre.