Szőcs Tivadar – Jézus inasa

A formálódásban, csiszolódásban, az Úr munkájában mi nagyon szeretnénk, ha csak jó dolgok történnének. Mármint a mi szempontunkból jó dolgok. Mert egyébként Isten minden cselekedete, amit az életemmel tesz, az jó. De nekünk a jóról van egy látásunk. Ez a vízió, ez a látás a világból magunkkal hozott gondolkodásmódból fakad. Sokszor nem tudjuk elfogadni, ha valami kudarc éri az életünket, akkor az jó lehet! Nem tudunk megbékülni vele. Kergetjük a Sátánt, mindent ráfogunk, szapuljuk, holott tényleg akkor formálódunk a legjobban. Akkor láttam be, hogy bizony, változnom kell! Ebben a világban egy olyan gondolkodásmód van, hogy amikor a gyermekeinket neveljük, akkor önállóságra, függetlenségre neveljük őket. Amikor a gyerek kezd felcseperedni, akkor kezd független lenni, és kialakul benne a felnőtté válás érzése. Ő már felnőtt! Saját maga tud dönteni. El akarom mondani nektek, hogy a keresztény életben pont a fordítottja érvényes. Akkor válunk felnőtt keresztényekké, és Isten felnőtt gyermekeivé, és akkor hasonlítunk jobban a Krisztushoz, ha minél inkább Tőle függünk! Gyakorlatilag azt kell ledolgozni az életünkben, hogy azt a függetlenséget, amit ránk raktak (és ami egyébként nem rossz), azt az Istennel való kapcsolatunkban valahogy eltávolítsuk az életünkből.