Takács Ferenc – A szeretet eredete és működése

Ma a szeretetről szeretnék beszélni nektek, pontosabban a szeretet eredetéről és műnödéséről. Az a helyzet, hogy rengeteget hallottunk, és rengeteget beszéltünk is ezekről a dolgokról, de mostanság – legalábbis nekem úgy tűnik, hogy – teljesen új nézőpontból világítja meg a Szentlélek ezt a “közhelyet”, ami ugyanakkor mindennek a lényege. Mi, emberek, Istennek a képére és hasonlatosságára lettünk megteremtve, és akkor vagyunk boldogok, illetve akkor érezzük jól magunkat, ha szeretünk, és ha minket szeretnek. Ennél nagyobb és jobb dolog nincs, mint amikor az ember azt érzi, hogy ő szeret, és őt szeretik. Ez a legnagyobb szükségünk, hiányunk, ez a legnagyobb érték és kincs. Ugyanakkor erről a dologról azt mondja az írás (pontosabban János apostol), hogy Isten maga a szeretet. A szeretet az maga az Isten. Mindenféle meghatározások vannak a szeretettel kapcsolatosan, és én próbáltam meghatározni a magamét. Szoktuk mondani, hogy szeretem a görögdinnyét. Ez nem az a szeretet, amiről a Biblia beszél. A Bibliában négy kifejezést is találunk ezzel kapcsolatosan. Az egyik az “eros”, a testi (szexuális) szeretet, a másik a “phileo”, ami a felebaráti szeretet, az embertársi szeretet, amikor valaki szimpatikus, akivel jóban vagyok, aki a barátom, aki közel áll hozzám. És van a harmadik, amiről a Biblia a legtöbbet beszél, ez pedig az “agape”, ami az Istennek a szeretete, és független attól, hogy az illető mit érdemel meg, vagy mit nem. Nem a teljesítménytől függ, hanem az Isten természetéből, lényéből ez jön ki, mert Ő maga a szeretet.