Takács Ferenc – Túléléstől Krisztus követéséig

Egy református paptól hallottam a következő mondatot: “A hívőt a hitetlentől – függetlenül attól, hogy minek nevezi magát – az különbözteti meg, hogy a hívő azt, amit Jézus elvégzett a kereszten, saját magára érvényesnek tekinti.” Ez – mint teológia – a világon semmit sem ér, noha minden szó igaz. Akkor válik érvényessé, amikor a Szentlélek benned hitet hoz ezzel kapcsolatosan létre, de akkor, mint egy zuhatag, elkezd folyni, ömleni, és működni az életünkben. Ámen? Miért mondom ezt? Azért, mert nekem nem az a célom, hogy ma itt valami nagyon okosat mondjak nektek – bár igyekszem – hanem az a célom, hogy senki ne menjen el betegen, nyomorultan, megkötözötten, fáradtan, stb., mert itt van a názáreti Jézus, és Ő azért van itt ma is, hogy téged megszabadítson, meggyógyítson. Legyél minimum olyan, mint a vérfolyásos asszony, aki hallott Jézusról, és nem azt mondta, hogy “elmegyek majd a következő bibliaórára, és tanulmányozom a kérdést”, hanem azt mondta: “Ha csak a ruhájának a szegélyét megérintem, meg fogok gyógyulni!” Ez a Jézus ma itt van. Alig várja, hogy te odatolakodjál hozzá, és megfogd a ruhájának a szegélyét! Nem fog ezen megsértődni! Ott sem azért akarta tudni, hogy ki érintette meg, mert megsértődött, hanem azért, mert látni akarta, hogy ki az, akinek hite volt!