TANMESE A GYOMIRTÓRÓL

Házunk háta mögötti részt, amikor beköltöztünk lebetonoztuk, hogy jól karbantartható és rendezett legyen. Akkor el is tűnt minden gaz. Igen ám, de egy idő múlva előjöttek mégis a gyomnövények, a ház és a beton közötti – talán még fél centi sem – résen kitüremkedve, szinte a ház falába fúródva. Mikor észrevettük, először metszőollóval levágtuk őket, akkor ugyan nem látszottak, de újra és újra előbújtak minden évben és egyre izmosabbak lettek, hisz a gyökerüket a betonozás miatt nem értük el, tehát azok erősödtek. Ekkor vettünk egy gyomirtó szert, amivel a gaz leveleit kellett bepermetezni, és amiről azt olvastuk, hogy a gyökerekig hatol, ezáltal végleg kipusztítva a gaz gazt.

Ennek ellenére következő évben megint ott burjánzott a gyom, igaz már nem volt annyi és olyan dús, de azért még mindig ott voltak. Ekkor utánanéztem a dolognak és egy mezőgazdasági szaktanácsadó az interneten ezt írta a gyomirtónkról: „Totális hatású, de egy permetezés általában nem elég. A gyom újra fog hajtani, tehát ki kell “fárasztani”.

Ezért aztán tavaly ősszel újra lepermeteztem a kinőtt gazokat. Idén megyek hátra, kettő még mindig virult, de a többség már csak elszáradva kapaszkodott a falba. Lefejtettem a száraz kórókat a falról, és ahogy meghúztam, némelyik gyökerestül kifordult, a beton alól. Elpusztult. A megmaradtakat persze, újra lefújtam a szerrel.

Amikor megláttam, hogy az évek óta terpeszkedő gaz, egyszer csak gyökerestül kifordul a beton és a ház közötti keskeny sávból, eszembe jutott, hogy így vagyunk mi is.

A betonozás volt a megtérésünk. Aztán szépen újra előbújnak az óemberünk legmegrögzöttebb szokásai, amiket kozmetikázhatunk a „metszőollóval”, de a gyökerét kell kiszedni, ha nem akarunk képmutatók lenni. És akkor jön a „gyomirtó”, ami hívő embereknél az Úr jelenléte /ima, igeolvasás, személyes kapcsolat/, és a teher alatt maradás jó értelemben, amik segítik az krisztusi jellem kialakulását. Itt is érvényes a gonosz „kifárasztása”, de az is igaz, hogy egy idő után ebben az esetben is gyökerestül kitéphetjük a „gazokat”.

A lényeg, hogy nem szabad feladni. A gyomirtó is láthatatlanul dolgozik, de dolgozik. És nem pusztul ki azonnal a gyom, de a gyökere kezd tönkremenni és egyre erőtlenebb. Még talán kapaszkodik a ház falába, de egyszer csak egy apró mozdulatra kifordul az egész. Úgy tapasztalom, hogy a szellemi életünkben is érvényes a gonosz „kifárasztása”, de az is igaz, hogy egy idő után ebben az esetben is gyökerestül kitéphetjük a „gazokat”.

A saját példámmal tudnám ezt az elméletet megerősíteni. Világéletemben szerettem aludni és az volt a jelmondatom, hogy „az a nap, ami úgy kezdődik, hogy fel kell kelni, az már nem lehet jó”. Délelőtt fél 9 előtt engem senki nem láthatott sehol, mert aludtam. Mivel színházban dolgoztam és 10-kor kezdődtek a próbák, ezzel nem is volt különösebb problémám. Megtérésemkor sokan mondták, hogy milyen csodálatos az Úrral ébredni, és jókor reggel, Vele kezdeni a napot. Volt, aki hajnalban már kiment a városszélén álló rétre és ott dicsőítette az Urat. Még a gondolatától is „fáztam” az ilyen korai kelésnek. Inkább esti imádkozós voltam. Jó pár éve 2 beteget is ápolok, és bizony sokszor nehéz beosztani az időmet, hogy mindenre jusson. Este már olyan fáradt vagyok, hogy ültömben elalszom. Így aztán arra jutottam, mi lenne, ha korábban kelnék, akkor van egy kis szabadidőm, hisz még mindenki alszik. Így is történt, és nagyon sok áldást és erőt nyertem a reggeli áhítatokból. Azóta kedvenc időszakom a korareggel, képes vagyok akár 5 órakor is felkelni, kiülni a kertbe és imádkozni, vagy Bibliát olvasni. Az időmet is sokkal jobban be tudom osztani. Tudom, hogy erre én nem lettem volna képes. Ma már hatalmas áldásnak tartom, hogy fel tudok korán kelni, sőt megszerettem.

A másik apró példa, hogy én, olyan háziasszony voltam, hogy amíg el nem végeztem a házimunkát még beszélgetni sem akartam senkivel. Legyen meg minden, mosogatás, ágyneművasalás, pakolás, csak még ezt meg kell varrni és a virágokat is meglocsolni, meg az előkertet még kigazolom, mert láttam ott néhány gyomot, majd utána hívlak, vagy megbeszéljük, amit kell stb. Ebből aztán sokszor lett nézeteltérés. Ma, ha anyukám – aki egy stroke következtében lebénult és mi vettük magunkhoz a férjemmel -, azt kéri, hogy „kislányom, nem kártyáznál velem?”, képes vagyok a legnagyobb munkában is leülni és játszani vele néhány partit, miközben „szalad a ház”. Erre én soha-soha, nem lettem volna képes, ezt az Úr szeretete hozta ki belőlem. Ahogy Isten Igéjét olvasom, úgy változom át, illetve változik át az értékrendem, a fontossági sorrendem. Ma már furcsának tűnik némelyik régi tulajdonságom, ami annyira jellemző volt rám. Egy 20 éve nem látott barátnőm reagálása ébresztett rá erre, mikor csodálkozva mondta: Korán kelsz? Te? Na, ezt már nem hiszem el.

Azt még el sem mondtam neki, hogy néha, mire felébred a család már meg is főzök, sőt még sütök is, mert ezt aztán már tényleg nem hinné el rólam, aki még 30 évesen is csak maximum egy rántottát ütöttem össze.

Persze, most mondhatja valaki, hogy ilyen változásokra hitetlenek is képesek. Biztos igaza van, de ott is kell, hogy legyen motiváció. Az én motivációm az Úr, és ha Ő változtat meg, az biztos, hogy mindenkinek hasznára lesz.

Amiket felsoroltam, nem igazán bűnök, de ugyanígy bánik el az Úr a bűnökkel is az életünkben. Az irigység egyszer csak tovatűnik, a megbocsátás szokásunkká válik, a susárlás, ítélkezés elmarad, a ronda beszéd megszűnik, a mérges indulatok lelohadnak és a Szent Szellem gyümölcsei kezdik átvenni a terepet: az öröm a békesség, a türelem, a szívesség, jóság, hűség, szelídség és a mértékletesség.

Sajnos, vannak még gyomnövényeim és nem csak a kertben, de hiszem, hogy évről-évre egyre jobb lesz a helyzet és „meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára”. /Fil.1/6/

 Éli Nóra