Naivitás, szkepticizmus és érettség

Lassan 50 éve létezik a magyar eklézsiában a karizmatikusság, amely sok új színt hozott a hívők közé és persze – mint számos más mozgalomnak – van hordaléka is.

Amikor hívővé váltunk és felfedeztük azt a csodálatos élményt, hogy Isten Szelleme lakozást vett bennünk és belül – a szívünkben, a lelkiismeretünkben – szól hozzánk, egy új világ nyílt ki előttünk, a „karizmák” világa. Isten Szelleme tanít, vezet, kijelentéseket ad. Hol gondolatok, hol érzések, néha próféciák, látomások vagy álmok formájában szól hozzánk. Ennek az új világnak a felfedezése csodálatos pillanatokat szerez, és fontos döntéseket alapoz meg, amelyek elmélyítik a hívő életünket és segítenek nekünk abban, hogy Krisztusban növekedjünk.

A Szellem-keresztség egy újabb mérföldkő ezen az úton, amit egy új imanyelv és más szólás-ajándékok kísérnek, és megtanítanak bennünket együttműködni az Úr Szellemével. Ez azonban nem az út vége, hanem az eleje. Sokan megrekednek abban, hogy az ilyenkor megtapasztalt érzéseket és élményeket keressék vagy elhiggyék magukról, hogy minden gondolat és érzés, minden ötlet és megérzés csakis a Szentlélektől lehet bennük. Akik megrekednek a naivitásnak ezen a szintjén, amolyan „széllel-bélelt” keresztények lesznek, aki csaponganak, kiszámíthatatlanok, állhatatlanok és megbízhatatlanok, sőt olyan dolgokba is elmerülnek, amelyekről a józanabbak már eleve látják, hogy szélhámosság vagy műbalhé. Ők azonban az érzést és az élményt keresik, és bármiről, ami megadja ezt nekik, hajlamosak elhinni, hogy Istentől van. Éppen ezért könnyen megtéveszthetővé és manipulálhatóvá is vállnak. Mások éppen ezt látva, vagy a saját bőrükön tapasztalva azt, hogy nem minden bizonyul valósnak, amit a Szentlélektől valónak hittek vagy gondoltak, átesnek a ló másik oldalára és szkeptikusok lesznek. Valami megbízhatóbbat, „kézzelfoghatóbbat”, biztosabbat keresnek az életük számára. Hívő ember ezt a szilárd alapot, a kősziklát, az Igében találja meg.

Azonban nagyon nagy hiba volna az Igét és a szellemi megtapasztalásokat szembe állítani egymással! Éppen ellenkezőleg: ezek harmóniája adja a megoldást!

Ha tovább akarsz lépni a naiv állapotból, akkor az Ige lesz a legjobb barátod. A megérzések és intuíciók erősen szubjektív világában éppen az Ige józansága fog segíteni az eligazodásban.

„A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve.  De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.  A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim3,13-17)

De pusztán az Ige ismerete sem jelent megoldást. Jézus éppen erre figyelmezteti kora írástudóit:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn5,39-40)

Ha a Biblia halott tudás, halott betű, és nem párosul a Feltámadttal valóságosan átélt közösséggel, inkább tesz Isten ellenségévé, mint barátjává, és élet helyett a halált szolgálja. Ugyanakkor az Írások nagyon fontosak a számunkra, mivel kipróbált emberek, kipróbált szavait tanulmányozhatjuk, akik hűségesen tolmácsolták Isten szavait és gondolatait a Szent Szellem inspirációjában.

„Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2Pét1,20-21)

Vajon mi képezhetne ki jobban bennünket arra, hogy felismerjük magunkban a Szellem inspirálta dolgokat azoknál az Írásoknál, amelyeket ugyan így inspirált ugyanaz a Szellem?

A Szentlélek érintése éppen ezért az Írásokat is megnyitja a számunkra, és érthetővé tesz egy sor dolgot, melyet addig nem értettünk vagy nem láttunk meg a Bibliában. Ezért van az, hogy az Írás olvasásakor a hívőt mindig érik új élmények, mindig kap új inspirációt. A szellemi tapasztalatok és érintések, az Ige elmélyült tanulmányozásával együtt tesznek értetté. Hiszen „automatikusan” ki fogjuk szelektálni azokat az érzéseket, ötleteket, gondolatokat, álmokat, intuitív megérzéseket, amelyek ellenkeznek az Igével vagy az igei elvekkel. Így válunk éretté arra, hogy egyre nagyobb biztonsággal ismerjük ki magunkat a lelkünk és szellemünk belső világában, hogy a „fecsegő felszín” helyett a „mélybe” lássunk, oda, ahol a szellemünk Isten Szent Szellemével egyesülve vezet a hitünk segítségével. Ezen az úton a szellemi tapasztalatok és az Ige mélyebb megismerése egymást erősítő folyamatok lesznek. A személyes kijelentések új kapukat nyitnak meg az Ige mélyebb rétegeibe, jobb megértéshez. Az Igéből nyert új látások pedig inspirálni fognak arra, hogy még szorosabb lehessen a személyes, szellemi kapcsolatunk az Úrral.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében az újszövetségi gyülekezeteket a Menóra, a hétágú mécstartó jelképezi. A Jelenések azt is bemutatja, hogy a hét olajmécses a Szent Szellem teljességének a képe, „amely az egész világra el lett küldve” (Jel 4,5 v.ö. 5,6). Ezt a hét mécsest azonban egy hétágú mécstartó tartja a helyén. A Menóra leírása Mózes 2. könyve 25. és 37. fejezetében olvasható. Ebből kiderül, hogy a hét ágat összesen 66 mandula rüggyel, bimbóval és virággal kellett díszíteni. A mandula onnan kapta héber nevét (őrfa), hogy a telet követően elsőnek borul virágba. Isten pedig azt mutatta meg Jeremiás prófétának, hogy ez annak a szimbóluma, hogy Isten is „őrködik” a kijelentései felett és siet az ígéreteit beteljesíteni:

„Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” (1,11)

A főpap kiválasztása mellett is úgy tett az Örökkévaló bizonyságot, hogy Áron vesszeje éjszaka kihajtott, virágot hozott, sőt gyümölcsöt is érlelt. Ezzel az Úr azt igazolta, hogy Áron az Ő szava és akarat szerint tölti be a főpap tisztségét (v.ö. 4M17,8 és Héb 5,4), vagyis Ő őrködik azon, hogy a szavai megvalósuljanak. A mandula Isten Igéjének, ígéreteinek szimbóluma. A kijelentés is így érkezik hozzánk: rügy, bimbó, virág: ahogy a prófécia halad előre, úgy bomlik ki egyre részletesebben Isten terve.

A menóra tehát két részből áll:

  • a Szellem működését jelentő mécsesekből és
  • a mécstartóból, amelyen szép rendben sorakoznak a kijelentés mandulavirágai.

Ilyen az Egyház, az érett hívő: az Ige ismerete és a Szellem világossága szép rendben, együtt. A cél az, hogy mind a hét mécses égjen, és minden ágon – a rügytől a virágig – szép rendben nyíljon az Isten ismerete.