Fóris Attila – Okos istentisztelet

Az a hitünk, hogy amikor összejövünk, akkor Isten a Szent Szellem által itt van közöttünk. Ma arról szeretnék beszélni, hogy hogyan valósul ez meg, és mi ebben a mi szerepünk. Általában az istentiszteleteink üzenetei túlnyomórészt arról szoktak szólni, hogy mi az, amit Istentől kaphatunk. Lehet, hogy te is úgy jöttél ma ide, hogy vannak szükségek az életedben, és tudod azt is, hogy vannak olyan dolgok az életedben, amit nem tudsz egyedül megoldani (lehet, hogy beteg van, vagy kaptál valami rossz hírt, és várod, hogy reménységet és hitet kapjál az Istentől, vagy egy bűn miatt, amit elkövettél, erős vádlás és kárhoztatás van rajtad, és egyszerűen szeretnél csak egy feloldozást kapni, megkönnyebbülni, vagy anyagi szükségek vannak az életedben, és várod, hogy történjen valami, és megtapasztald, hogy gondviselő az Isten), és ezek mind jó dolgok, mert nagyon fontos az, hogy Istenhez gyere, és Tőle várd a segítséget. De amiről kevésbé szoktunk talán beszélni – és lehet, hogy ezért a mai üzenet sem lesz annyira népszerű – az az, hogy “mi az, amit én adhatok az Istennek”? Részben volt már erről szó, de szeretnék tovább menni, és még mélyebb vizekre evezni. Ha van nálatok Biblia, vegyétek elő, és nyissátok ki Az Ésaiás 55:10-11-nél. “Az eső és a hó az égből száll le, de addig oda vissza nem tér, míg a földet meg nem öntözi. Termékennyé és gyümölcsözővé teszi, hogy magot teremjen a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek. Ilyen az én szavam (igém) is, amelyet elküldök. Nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen, hanem minden tervemet megvalósítja, megcselekszi, amit akarok, és a célját eléri.”