Görbicz Tamás – A harc helye

Három héttel ezelőtt Ervin a valláskárosodásról beszélt, és egy igét hozott a 2. Korinthoszi levél 2. részéből, ami úgy végződik: „Ne adjunk helyt az ördögnek, mert jól ismerjük az ő szándékait”. Innen szeretném majd én is indítani a mai üzenetet. Ma arról szeretnék beszélni, hogy be vagyunk ágyazva egy küzdelembe. Régebben én Jób szenvedéseiről beszéltem. Tudjátok, Jób szenvedéseit nem emberek okozták, még csak nem is Jób tettei vagy mulasztásai, hanem az, hogy be volt ágyazva egy nagy szellemi konfliktusba, az Isten és az Ördög közötti küzdelembe. Tudomásul kell venni, hogy mi is ebbe a harcba vagyunk beágyazva, ha tetszik, ha nem. Nagyon sok minden, ami az életünkbe történik azért történik, mert ez a konfliktus létezik. Ez a konfliktus zajlik, most is dúl, és ebben a harcban nekünk is van tennivalónk. Erről szeretnék majd beszélni. Az Ervin után az Attila szól arról, hogy a hitünknek a legfontosabb célja, hogy Krisztust megismerjük. Ez nem egy virtuális ismeret, hanem egy nagyon személyes megismerés, egy közösség. Közösségben lenni a legfontosabb dolog. Krisztust úgy tudod a legjobban megismerni, ha eljössz a közösségbe, és a testvéreidben működő Krisztus által felfedezel egy csomó dolgot. Krisztust megismerheted az igéből. Te személyesen is ismeretre tettél szert, ha újjászülettél. De ha növekedni akarsz ebben az ismeretben, szükséged van a testvéredre. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy Isten azért ajándékozott meg minket a testvéreinkkel, hogy ha már átéltük a bűnbocsánat kegyelmét, akkor mi is gyakorolni tudjuk.