Görbicz Tamás – Példabeszédek első 3 fejezetének az összefoglalása

„Az ifjúkori kívánságokat kerüld”, írta Pál apostol Timóteusnak. A fiatal emberek lelkében a serdülő kortól fogva új és nagy erők ébredeznek. A kívánságokat János három csoportba fogta: a hústest és a szem kívánsága, illetve a halandó élet „kérkedése”, a fiatal kori erő megtévesztő volta, a felfuvalkodottság. Az első három intelem ezek ellen hat.
Az első, a könnyű pénz csábítása, rövidebb utat kínál a kívánatos javak megszerzéséhez, de csapdát rejt. Vagy csalást, vagy a bűnözés útja felé terelgeti a gyanútlan és tapasztalatlan embert.
A második intelem arról szól, hogy ha a tapasztalatlanság kevélységgel jár együtt, az ember hamar bajba kerülhet. De ha hallgat a bölcs tanácsokra, maga is egyre bölcsebb lesz. Ha megveted a bölcsességet, a bölcsesség is megvet téged!
A harmadik fontos terület a kapcsolatok. Ahogyan az ifjú egyre inkább kikerül a család  védett övezetéből, úgy lesznek egyre meghatározóbbak az életében a barátok és a szerelmek. Ha nem jól válogatja meg a barátait, az könnyen rossz útra terelheti még a jó erkölcsű ifjút is, míg az igaz barátok visszatarthatják a rossz döntésektől. Ugyanez igaz a szexualitásra, ami egy nagyon erős indulat. Ha idejekorán ébresztik fel, önpusztítóvá válhat és egy rossz kapcsolatnak akár egész életre kiható káros következményei is lehetnek. Van egy egyszerű tény, amit mindenki tud, mégis oly sokszor figyelmen kívül hagyják az ifjak: minden szexuális kapcsolatból lehet gyermek, ezért a szex nem lehet felelőtlen játék, nem egy olyan „élvezet”, aminek nincsenek következményei, éppen ellenkezőleg.

A harmadik fejezet hét jó tanácsot tartalmaz azoknak, aki elkezdtek az istenfélelem útján járni.

  1. Ne hidd, hogy bölcsebb vagy Istennél – ne a magad eszére támaszkodj. Ezzel első ránézésre minden hívő egyet ért, de a hétköznapi életben sokszor tűnik fel úgy Isten tanácsa, mintha ellentétes volna a „józan ésszel”, és a világ ezt harsogja is az arcunkba. Az ember élete nagyon törékeny és hatalmas erők között lavíroz, melyek könnyen zátonyra futtathatják, sőt össze is zúzhatják. A nyiladozó értelmű és erejét egyre inkább érző, ám de tapasztalatlan ifjú, hajlamos ezt félvállról venni, ami kiszolgáltatja őt az ellenség csalásának. A tisztelettudó és alázatos ember viszont elkerülheti a csapdákat és győztesen futhatja meg a pályáját.
  2. Élj adakozó életet! – Az adást, mint életformát nem lehet elég korán kezdeni. Isten alapvető természete az, hogy ad, megoszt. Amikor hittel és jó szívvel adunk, Isten természetét gyakoroljuk és öltözzük magunkra.
  3. Ne térj ki a nevelő fegyelmezések elől! – Ne sértődj meg, és ne szaladj el, ha nem tetszik valami, vagy helyreigazítanak. Isten szól a fiaihoz és neveli, tanítja őket. A „neveletlen” gyereknek sok baja lesz később azzal, hogy sikeresen beilleszkedjen az emberi közösségekbe. Ha ugyanis elfogadod a fegyelmezést attól, aki szeret, nem kell az életnek kiosztania a „pofonokat” és olyanoktól helyreigazítást kapni, akik nem a javadat keresik. Az ugyanis sokkal jobban fog „fájni”.
  4. Ha kétségek fognának el Isten bölcsességét illetően, fordulj a természethez! Maga a teremtett világ is Isten keze munkája, alkotása, szentélye, amelyből megismerhető Isten természete és hatalma. A teremtésben megnyilvánuló isteni bölcsesség meggyőzhet arról, hogy minden másban is érdemes arra hallgatni, aki mindent megalkotott és mindenről bölcsen gondoskodott.
  5. Kiváltság és lehetőség, ha jót tehetünk embertársainkkal! Ezért ne mulasszuk el a kínálkozó lehetőségeket, ha a hatalmunkban áll jót cselekedni. Ne keressünk kifogásokat és ne is halogassuk, mert ez egy esély a számunkra Istentől.
  6. Kövesd a békességet! Ha haragot érzel embertársaid iránt, vizsgáld meg, hogy jogos-e? Nem csapott-e be az irigység vagy a versengés, és adott a szívedbe valamilyen hamis ürügyet. Ne árts annak, aki nem akar neked ártani.

7. Ne kísértsen meg az istentelenek szerencséje! A „siker” önmagában nem igazol senkit. E világ javaiból nem vihetünk magunkkal semmit. Ami örökre megmarad az a jellemünk, amivé lettünk az út végéig. Ezért fontos, hogy Isten szerinti célokat kövessünk, Isten szerinti eszközökkel. Ezek segítségével öltözzük magunkra Krisztus jellemét és természetét, vagyis ezek során fejlődik, „ábrázolódik” ki bennünk – a szívünkben kegyelemből lakó – Krisztus. Ez a legfontosabb értékünk és a legnagyobb kincsünk. Nem a világ „siker”- elvárásainak akarunk megfelelni, hanem Istennek tetsző életet akarunk élni. Nem szolgálhatunk két úrnak. A világgal való barátkozás Isten ellenségévé tesz. Ha embereknek akarunk tetszeni, nem lehetünk Isten szolgái.