JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN I. fejezet: Jézus születésének története

3. Mária meglátogatja a rokonát, Erzsébetet Júdea hegyei közt

Lk1,39Azokban a napokban útra kelt Mirjám, és sietve elment a hegyvidékre, Jehuda egyik városába. 40Bement Zekárjáhú házába, és köszöntötte Elisevát. 41Amikor Eliseva meghallotta Mirjám köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Eliseva Szent Szellemmel, 42és hangos szóval kiáltotta:
– Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse! 
43Hogyan is lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el hozzám? 44Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben! 45Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Örökkévaló mondott neki!

Júdea hegyvidéke, Mária rokona

Mária Názáretben lakott, és itt látogatta meg az angyal, hogy bejelentse Jézusnak, a Messiásnak a megszületését. Mária tehát innen indult Jeruzsálembe (ami több, mint 100 kilométer távolság). A papok a Jeruzsálem környéki hegyvidéken laktak (Ráma, Anatót, Nób, Gibea, EinKerem), a Szentélyhez közel. A korai hagyomány szerint Zakariás és Erzsébet Ein Keremben éltek (ma Jeruzsálem egy elővárosa, jelentése: ’az ültetvény forrása’). Tehát Mária ide sietett, hogy meggyőződjön a jelről, amit Gábriel angyal neki adott.

A hagyomány szerint Erzsébet Mária nagynénje volt, ami – ha egyáltalán igaz – azt jelenti, hogy Mária anyja, vagyis apjának, Hélinek a felesége volt Erzsébet testvére. Ez esetben egy Júda törzséhez tartozó férfi vett el egy Lévi törzséhez (azon belül Áron házához, a főpapi családhoz tartozó) lányt. Ha ezt nem is tudhatjuk bizonyosan, az valószínű, hogy Mária és Erzsébet anyai ágon voltak rokonságban.

Erzsébet, az alkalmi próféta

Názáret és Jeruzsálem között mintegy 100-120 kilométer a távolság; ennek megtétele az ókorban egy hetet vett igénybe. A sietség azt jelzi, hogy Erzsébet nem kaphatott hírt a Máriával történtekről annak érkezése előtt, így amit mond, az természetfeletti tudásból származik. De Mária sem tudhatott Erzsébet terhességéről, mivel az titkolta a dolgot. A gyermek születéséig nem akart vele a nyilvánosság elé lépni. Máriának megérkezésekor lehetősége sem volt, hogy megossza élményeit a rokonával, az idős Erzsébettel, és kikérdezze őt a saját történetéről. Mária megjelenésekor Erzsébet azonnal megtelt Szentlélekkel és prófétált, vagyis olyan dolgokat mondott, amiket nem természetes tudásból merített, hanem Isten Szelleme jelentette ki (sugallta) neki. Erzsébet áldottnak mondta Máriát és a méhében levő gyermeket is, holott korábban még nem tudta, hogy Mária terhes. Sőt, a születendő gyermeket a saját urának nevezte, ami egy átlagos gyermek esetében elképzelhetetlen lett volna, hiszen Erzsébetnek járt volna a nagyobb tisztelet az idősebb jogán. Erzsébet ujjongása valójában nem a sajátja, hanem a benne növekvő magzaté, a próféta Keresztelő Jánosé, akinek szellemi öröme ragad át anyjára, aki helyette beszél. Erzsébet azt sem tudhatta, hogy Mária üzenetet kapott Istentől, mégis megerősítette, hogy minden be fog teljesedni. Mindebből Mária megérthette, hogy valóban Isten küldte hozzá az angyalát, és megerősödhetett a hitében. Erzsébet öröme Máriára is átragad, az inspiráció Máriát is inspirálja, és ő is prófétálni kezd, egy zsoltárt énekel.

46Mirjám pedig ezt mondta:

– Magasztalja lelkem az Örökkévalót,
47szellemem ujjong megmentő Istenemnek! 48Mert rátekintett szolgálóleánya alacsony voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő Neve,
50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön.
51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54Felkarolta szolgáját, Jiszráélt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55amiről előre szólt az ősatyákhoz, Avrahámról, és Magváról mindörökké.

56Mirjám Elisevával maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

Magasztalja lelkem…”

A „magasztal” szó azt jelenti, hogy „nagyra tart, felemel, nagyságában gyönyörködik”. Amikor Mária meghallotta Erzsébet profetikus szavait, benne is felszakadt a Szellem öröme. Bár korábban is hitte, hogy a Mindenható Isten beteljesíti a szavát, bármilyen képtelenségnek is hangzik, ekkor jutott „teljes” hitre, vagy a hit „teljességére”, teljes belső meggyőződésre. (A bibliai hit definíció szerint ’meggyőződés’ Héb11,1.) A Szellem világosságában meglátta, hogy a Hatalmas Isten mit készül cselekedni az egész emberiséggel és Izrael házával, és ez ámulattal, csodálattal töltötte el, és mindenek felett elsöprő, hatalmas örömmel, amit nem is bírt magában tartani, hanem ujjongva tört elő belőle.           

„Rátekintett szolgálóleánya alacsony voltára…”

Mária éneke elsősorban Isten mindenhatóságáról és hűségéről szól. Megtudhatjuk belőle, hogy Mária, akár csak egész Izrael és benne Dávid háza, megalázott állapotban volt. Hogy Mária megalázottsága mit jelentett, csak találgatni tudjuk; valószínűleg elszegényedett a családja, ezért kényszerültek fiatalon kiházasítani. Annak ellenére azonban, hogy semmilyen társadalmi rangja sem volt, Isten kiválasztotta és olyan pozícióba emelte, hogy az egész emberiség ismerni és áldani fogja. Hasonlóan bánik a megalázott Izraellel is. Hűségesen beteljesíti, amit Ábrahámnak ígért, miszerint: utódaid annyian lesznek, mint a tenger fövenye, mint égen a csillag. 

„Hatalmas karja szétszórja a felfuvalkodottakat…”

Mária énekének ez a része sok hasonlóságot mutatat egy másik nő elődével, Annáéval, aki a bírák korában élt. (1Sám2,3-9). Nem véletlenül, hiszen Anna is csodálatos módon fogant, és gyermeke, a későbbi Sámuel próféta Izrael királyait keni majd fel. Ezt a királyságot szilárdítja meg Dávid király, akinek Isten megígérte, hogy a Messiás tőle származik majd. A prófétai éneknek (zsoltár) ez a része Isten mindenhatóságáról beszél: (hogy) végső soron Isten uralkodik az emberi történelem felett, ezért nem a hatalmasok ereje és szava a döntő a történelemben, vagy akár az egyén életében, hanem Azé, Aki uraknak Ura és királyoknak Királya. Aki veszi a „semmiket” és felemeli őket, hogy a „valamiket”, ha felfuvalkodnak, megalázza (1Kor1,28). Jelen esetben a „hatalmasok”, akiket szétszór, nem földi uralkodók, hanem a sátán birodalmának fejedelmei. Ezek az ember esküdt ellenségei lettek, amikor kiderült, hogy Isten helyettük az embert szánja örökösének. Egy ember által szégyenülnek meg a hatalmas angyali lények, akik felfuvalkodottságukban az ember ellen támadtak, és lealacsonyították a bűn állapotába.

„Felkarolta szolgáját…”

A születendő Messiás elsősorban Izrael Megváltója és Királya, hiszen Izrael népe kapta az ígéreteket a prófétáktól. Azonban Isten a történelem egy pontján egy esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, válaszul arra, hogy az idős pátriárka kész volt hitből feláldozni az Ígéret Gyermekét, Izsákot – aki szintén természetfeletti módon született –, mert ennyire bízott a barátjában, Istenben (1M22). Az Úr pedig, látva Ábrahám hitét, és hitből fakadó engedelmességét, megesküdött, hogy Ábrahám utódai közül egy valaki (a „Mag”), az egész emberiség megváltója lesz. Az ígéret itt hangzott el először egyes számban.  Tehát nem általában az utódokról van szó, hanem egy bizonyos leszármazottról (Gal3,15-16). Általa nemcsak Izrael üdvözül, hanem a Föld minden népe számára Ő lesz az Üdvözítő (1M22,18). Ábrahám a Mórija hegyén meglátta, hogy Isten mit készül tenni a megváltásunk érdekében (Jn8,56; Héb 11,17-19; Jak2,21-24). Így Izrael Megváltója, az Ábrahámnak megígért „Mag”, akiben nem csak Izrael, hanem a Föld valamennyi népe üdvösségre talál. Általa teljesedik be Isten örök terve az emberiséggel kapcsolatban, amely nem csak egyetlen nemzetre, hanem a világ valamennyi népére kiterjed (Gal3,26-29).

6 + 3 hónap

Mária még három hónapig maradt Erzsébettel, vagyis tanúja lett Keresztelő János születésének. Az esemény után, 13-14 hetes terhesen tér majd vissza Názáretbe, hogy jegyesének, Józsefnek a szemébe nézzen. Ekkor már szemmel látható a terhesség, bárki észreveheti, így nem csak József, hanem vélhetően az egész názáreti közösség számára nyilvánvaló lehetett, hogy József jegyese, Mária terhesen tért vissza júdeai útjáról.