JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN I. fejezet: Jézus születésének története

5. Mária és József házassága

Mt1,18Jesuá anyja, Mirjám jegyese volt Joszéfnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szent Szellemtől.19Férje, Joszéf igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Örökkévaló angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:

– Joszéf Ben David! Ne félj magadhoz venni feleségedet, Mirjámot, mert ami benne fogant, az a Szent Szellemtől van! 21Fiút fog szülni, akit nevezz el Jesuának (Szabadító), mert ő szabadítja meg népét bűneiből.

 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Örökkévaló mondott a próféta által:

23„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit így neveznek: Immánuél!”

 Immánuel azt jelenti: Velünk az Isten. 

24Joszéf pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Örökkévaló angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, 25de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jesuának nevezett el.

József dilemmája

Az Erzsébettől hazatérő Mária már a harmadik hónapban volt, amikor be kellett avatnia titkába a férfit, akinek el volt jegyezve. Mária minden bizonnyal híven beszámolt a történtekről és a jelekről is, amelyeket kapott. József szerette őt, és istenfélő ember volt, azonban nem tudott a gyermekkel kapcsolatban hitre jutni; nem merte ezt a történetet nyilvánosan, a közösség előtt is vállalni. Nem tudjuk mennyit vívódhatott, de végül arra az elhatározásra jutott, hogy a botrányt elkerülendő, szép csendben felbontják az eljegyzést, Mária pedig elvonul valahová, ahol nem ismerik, és megszüli gyermekét. (Vélhetően vissza akarta küldeni Erzsébethez.) Isten ekkor avatkozott közbe, és győzte meg a férfit arról, hogy Mária mindenben igazat mondott, és a terhességének természetfeletti oka van.

Jesuá, Jézus és Immánuel

A gyermek neve Isten megváltói nevéből (JHVH, JH’) és a „jasá” (megszabadít, megment, üdvözít) igéből áll. Ennek a névnek az egyik változata a Józsué, a honfoglalás vezetőjéé is. Főnévi változata a „hóseá” – ezt ’üdvösség’ jelentésben fordítjuk. A Jézus (Jesuá vagy Jehósua) gyakori név volt Izraelben. József engedelmessége a névadásban  – hiszen az angyal mondta meg, hogyan nevezzék majd el a gyermeket  – arra is utal, hogy elfogadta mindazt, amit Mária Gábriel angyal üzenetéről mondott,.

Az Immánuel pedig ’beszédes név’ volt; a gyermek megszületése ugyanis azt jelentette, hogy Isten végérvényesen és visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ember és az emberiség mellett. Immánuelről Ésaiás próféta beszélt az ún. Fiú-ciklusban (7-12. részek).