JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN I. fejezet: Jézus születésének története

7. Jézus születése Betlehemben

Lk2,1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 
4Felment Joszéf is a galileai Nácáretből Júdeába, a David városába, amelyet BétLehemnek neveznek, mert David házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják jegyesével, Mirjámmal együtt, aki áldott állapotban volt.
 6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Adóösszeírás

A Római Birodalomban is az adó képezte az állam egyik fontos bevételét. Ennek egyik alapja a földtulajdon volt. Izraelben minden törzsnek Istentől kiszabott része volt a honfoglalás óta. Mózes törvénye szerint a föld az Örökkévaló tulajdonát képezte, Izrael fiai csak „bérlők” voltak rajta, ezért az eredeti törzsi tulajdont – bármilyen változás történt is közben – minden 50. évben az eredeti határok szerint helyre kellett állítani (3M25,23-28). Mivel József és Mária is Dávid házából származtak, törzsi örökségük Betlehemben, Dávid városában volt. A távoli Rómában a császár több adót szeretett volna beszedni, ezért rendelte el az összeírást.  Ám ezzel tudtán kívül hozzájárult ahhoz, hogy Isten akaratát véghezvigye, és egy hétszáz éves prófécia beteljesedjen: Jézus Betlehemben, ősatyja, Dávid király városában szülessen meg.

Jászol

Betlehem Júda dimbes-dombos kősivatagában fekszik. A lakók és a pásztorok barlang-lakásokba húzódtak a tűző nap elől, és itt kerestek védelmet éjszakára. A barlangokban a puha mész- és homokkőbe az állatok számára etetővályúkat vájtak. Mária – jobb híján egy ilyen mélyedésbe – helyezte az újszülöttet. Az, hogy Isten Fia számára „nem volt hely a szálláson”, szimbolikusan kiábrázolja, amit János evangéliuma elején így fogalmaz meg: „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”

Mikor született Jézus?

Jézus születésének ünnepe az európai keresztény kultúrában a hideg téli éjszaka képeihez kötődik.  Betlehem viszont szubtrópusi éghajlaton fekszik, ahol nincs tél, csak esős és száraz évszak. Jézus születésének ünnepét később jelölte ki a római egyház a téli napforduló időpontjára. Ez a mindenki által ismert karácsony, amely azonban szimbolikus ünnep.

Ha megpróbálunk logikus következtetéseket találni a születés eredeti időpontjának meghatározására, az egyik támpont a zsúfoltság lehet (nem volt hely a házban, ahol befogadták, még egy újszülöttnek sem.) Ez arra utal, hogy valamilyen zarándokünnep idején történhetett, amikor nagy tömegek jöttek a Betlehemhez közeli Jeruzsálembe (Húsvét, Pünkösd, Sátorok ünnepe). Szokatlan az is, hogy a pásztorok nem hajtották be a barlangokba a nyájat, hanem a szabadban éjszakáztak. Ez többnyire a juhok ellési időszakában volt. Ilyenkor a nyájat nem terelték össze, hogy a nagyobb állatok meg ne tapossák az újszülött bárányokat, illetve a pásztoroknak is legyen helyük, hogy segítsenek a vajúdó juhoknak a szülésnél. Az ellés időszaka általában a tavasz kezdetére, Niszán hónap elejére esett. Ezért ez az időszak tekinthető a legnagyobb eséllyel Jézus születése idejének. (Ennek a hónapnak a 14. napján áldozták fel a páskabárányt az egyiptomi kivonulás emlékére. Ezért lett ez a „kezdet” hópja.) Míg Izrael pásztorai a bárányok megszületését várták, Izrael Pásztora az Isten Bárányának a megszületésére várt.

Jelek égen és földön

 Lk2,8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9Az Örökkévaló angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Örökkévaló dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 
10Az angyal pedig ezt mondta nekik:

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,
amely az egész nép öröme lesz!
11Üdvözítő született ma nektek,
aki az Úr Krisztus, a David városában.

12A jel pedig ez lesz számotokra:
találtok egy csecsemőt,
aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat.”

 15Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz:
– Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Örökkévaló! 
16Elmentek tehát sietve, és megtalálták Mirjámot, Joszéfet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. 
17Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, 18és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
 19Mirjám pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. 20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
21Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jesuá nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 

Két égi jel

A Messiásnak, az Isten Fiának a megszületése az emberek számára észrevétlenül történt.  Nem így volt ez a mennyei lények számára. Ezt Mózes előre megprófétálta híres búcsúénekében (5M32), melynek utolsó sora – a 43. vers, a kibővített görög fordítás, a Septuaginta szerint így hangzik: „Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát!” (A Héberekhez írt levél így is idézi: „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala!” 1,6)

Először egy angyal jelent meg a pásztoroknak mennyei dicsfényben – valószínűleg Gábriel – aki azt az örömhírt hozta, hogy a megígért Messiás megszületett Betlehemben. Az angyal közölte a pásztorokkal a jelet, amelyről az újszülött Messiást felismerhetik: az a csecsemő, aki egy jászolban fekszik. Majd láthatóvá válik a pásztorok számára a mennyei kórus, amely refrénszerűen hirdeti Isten dicsőségét a Mennyben, a békét a Földön, és Isten jóakaratát az emberiség iránt.

Dicsőség, béke és jóakarat

Isten mindent egy lapra tett fel, amikor a Fiát halandó emberi testben küldte el teremtményeihez, abba a világba, amely a „bűnben vesztegel”. Noha az ember bűnbe esett, és méltatlannak, sőt, alkalmatlannak tűnt arra az örökségre, amelyre meg lett alkotva, Isten töretlenül követte az emberrel kapcsolatos örök tervét. Jézus emberi megtestesülése azt jelentette, hogy ha ő sem bizonyulna igaznak, akkor az emberiség elveszne. Isten tudta, és töretlenül hitte, hogy az ember ősi ellensége, az ördög befolyásának engedve elbukott ugyan, mégis megmenthető, és alkalmassá tehető az örök életre, az isteni örökségre. Az ellenség, a Vádló és Embergyilkos pedig arról volt meggyőződve, hogy egyetlen ember sem lehet igaz, alkalmas és méltó erre az örökségre. Jézus megszületése az emberiség utolsó esélye és reménye volt arra, hogy megteremtése eredeti célját betölthesse. Jézus ezért lehetett pusztán a megszületése okán Isten dicsőségének, békeajánlatának és jóakaratának hírnöke. Immánuel, akiben azt üzente meg az Isten, hogy „velünk van”, azaz, az emberiség oldalán áll annak ellenére is, hogy az emberiség, sőt, az ószövetség választott népe is elpártolt tőle. Ő mégis hűséges maradt, és véghez viszi örök céljait.

Bizonyságtevők a gyermek Jézus mellett

Miután a pásztorok megbizonyosodtak a jelről, mindenkinek hirdették a látomást, amiben részük volt, és az angyaltól kapott üzenetet. Ők lettek a Messiás első bizonyságtevői, első „evangélistái”. Igaz, hogy nem kijelentésből szóltak, hanem az angyal szavait ismételték, és adták tovább a többi embernek. A „forgatta a szívében” azt jelenti, hogy Mária sokat gondolkodott erről, és próbálta felmérni a jelentését és a jelentőségét mindannak, ami vele történik. Lukács valószínűleg tőle, vagy közvetlen környezetétől gyűjtötte össze ezeket az információkat.  

Jézus körülmetélése

A körülmetélkedés az Ábrahámi szövetség jele volt, melyet a kisfiúk testén végeztek el. Az orvosi kutatások szerint ezen a napon a csecsemők fejlődési sajátosságai szerint a legkisebb a vérveszteség, és leggyorsabb a gyógyulás. A körülmetélkedés a régi, romlott emberi természet „levetkőzésének” az előképe volt, amit az újszövetségben a bemerítkezés váltott fel, ami a „szív körülmetélése”, vagyis a lelkiismeret megtisztulása a „bűnbocsánat fürdőjében”. A körülmetélkedés sajátossága, hogy bár a testen látható volt, mégis rejtve maradt. Ez azt jelezte, hogy maga a rítus önmagában nem elég, aki valóban a szövetség fia akart lenni, annak „Ábrahám hitének a nyomdokait” is követnie kellett (Róm 4,12). Jézus körülmetélését minden bizonnyal egy szakavatott levita végezte el Betlehemben. Jézus a Törvény alá született meg, tökéletesen betöltötte a Törvényt, hogy a Törvény alatt levőket is megváltsa (Gal4,4-5).