JÉZUS ÉLETE A NÉGY EVANGÉLIUM ALAPJÁN I. fejezet: Jézus születésének története

8. Az újszülött Jézus és családja Jeruzsálemben

Lk2,22Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jesuát Jerusalajimba, hogy bemutassák az Örökkévalónak, 23amint meg van írva az Örökkévaló törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Örökkévalónak szenteltessék;” 24és hogy áldozatot adjanak az Örökkévaló törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”
25Íme, élt egy ember Jerusalajimban, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Jiszráél vigasztalását, és a Szent Szellem volt rajta. 26Azt a kijelentést kapta a Szent Szellemtől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Örökkévaló Krisztusát. 
27A Szellem indítására elment a templomba, és amikor a csecsemő Jesuát bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 
29Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32hogy megjelenjék világosságul a nemzeteknek, és dicsőségül népednek, Jiszráélnek!
 33Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának:
– Lám, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Jiszráélben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35– a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
36Volt ott egy prófétanő is, Hanna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a szentélyből, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 
38Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták a megváltást Jerusalajimban.

A csecsemő Jézus bemutatása

A gyermekágyas nő tisztulási törvénye szerint (3M12) a születést követő hetedik napig a nő rituálisan tisztátalannak számít. Újabb 33 nap múlva számított Mária rituálisan tisztának, ekkor (vagyis a 41. napon) mentek fel a közeli Jeruzsálembe, és vitték a szentélybe az áldozatukat. Az elsőszülött megváltási pénze 5 sékel volt, ami az egyiptomi kivonulásra emlékeztetett, amikor a páskabárány vére miatt Isten megkímélte Izrael elsőszülötteit.

A szülő nő tisztulásáért egészen égő áldozatot (egy bárányt) és vétekáldozatot (galambot) kellett bemutatni. A szegények a bárány helyett is áldozhattak galambot. A szöveg szerint Mária és József ebbe a kategóriába tartoztak.

Az egészen égő áldozat az odaszánás megújításának képe volt, míg vétekáldozatot azért kellett bemutatni, mert a szülés sok rituális tisztátalansággal jár. Az „engesztelés”, melyet a vétekáldozattal kellett végezni, az Ószövetségben ritkán jelentette a „harag” kiengesztelését. A rituálék esetében „újraszentelést”, a szentség megújítását fejezte ki. Itt is erről volt szó: a tisztátalanná vált szülő asszony visszatért a szent nép kötelékébe, és újra annak teljes jogú tagjává vált.  

Két idős ember a szentélyben

Érdekes, hogy Lukács csak Annát mondja prófétának, Simeont csak olyan embernek nevezi, akin „rajta volt” a Szent Szellem. Az a kifejezés, hogy „várta Izrael vigasztalását” arra utal, hogy hitt a Messiás megérkezésében, sőt, kijelentést kapott arról, hogy még az ő életében megtörténik a Megváltó megszületése. A jeruzsálemi szentély a zsidó vallásnak nemcsak a központja volt, hanem a különféle teológiai irányzatok találkozó- és ütköző helye is. Voltak emberek, aki éjjel-nappal a szentély körül tartózkodtak, és egész életüket arra szentelték, hogy az Örökkévalónak és a népének szolgáljanak. Simeon és Anna is ilyen emberek voltak. Az istenkeresők pedig gyakran kértek tanácsot, útmutatást vagy áldást tőlük. Ezúttal nem ez történt, a „szent ember” önmagától mondott próféciát a gyermekről és az anyjáról.

A „kard járja át” kifejezés nagy megrázkódtatásra, lelkiismereti krízisre utal (ApCsel2,37), amely egyúttal próbatétel Izrael fiai számára is: vagy az üdvösség kősziklája, vagy a botránkozás köve. Erről Péter apostol beszélt részletesen első levelének második fejezetében. (A kő, amely vagy megment, vagy összezúz.)

Jeruzsálem megváltása

Anna igen idős asszony volt – a szöveg szerint 84 évig élt özvegyen hét évi házasság után. Ha a lehető legkorábban, 14 évesen ment férjhez, Jézus születésekor legalább 105 évesnek kellett lennie. (Emiatt sok fordító gondolja úgy, hogy a 84 év az életkora volt, és nem az özvegysége ideje.) Az idős kor hangsúlyozása azt jelzi, hogy olyan valakiről van szó, aki az egész életét Isten szolgálatának szentelte.

Érdekesség Áser törzsének megemlítése is. Ez ugyanis cáfolja azt az elterjedt felfogást, hogy Izrael tíz törzse elveszett volna az asszír fogságba vitel után. (Áser azt jelenti: Boldog.) A „Jeruzsálem megváltása” kifejezés Ésaiás próféta könyvének 54. fejezetére (annak is 5. versére) utal, melyben az ún. „Jeruzsálem-dalok” vannak összegyűjtve, mivel a prófétai énekek alanya a földi és a mennyei Jeruzsálem:

Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve,

és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész Föld Istenének hívnak.”

A szöveg nem mondja, hogy Anna Jézusnak, vagy Jézusról prófétált volna. Inkább arról van szó, hogy abban az órában, amikor a csecsemő Jézust bemutatták, Anna is prófétált azoknak, akik rendszeresen vele együtt imádkoztak Jeruzsálem megváltásáért.