Lajta Brigitta – Evezz Velem mélyebbre! ,,Mert én tudom mi a tervem veletek…” Jer29:11

Mondtál már olyasmit, hogy ,,na, én erre képtelen lennék”? Velem többször is előfordult, és nem telt bele sok idő, hogy ott találjam magam az ,,alkalmatlan” helyzetben.
Pár hónapja azt találtam mondani, hogy én alkalmatlan lennék idős gondozásra. Ez hétfőn délelőtt volt, és már másnap egy 90 éves nénire kellett vigyáznom.
Olyan hirtelen történt minden, hogy szinte fel sem tudtam fogni. Ha lett volna gondolkodási időm, biztosan nemet mondok. 3 hónapig tartott a szolgálat, de kiderült, hogy ez csak a főpróba volt. Istennek komolyabb terve volt velem. Már ez a 3 hónap is próbára tette minden idegszálamat és nem létező képességemet, mint például türelem, alkalmazkodás, megaláztatások sorozatának elviselése. Szinte folyamatosan forródróton voltam az Úrral.
Néhány hete pedig elkezdődött az előadás.
Írt egy barátnőm, hogy eladta a házukat, és 1 hónapon belül ki kell üríteni, hogy birtokba tudja venni az új tulajdonos. Neki napközben intézkednie kell, de az édesanyja elesett, és másnap hozzák haza a kórházból. Próbáltam kibújni a feladat alól, de beleegyeztem, hogy meglátogatom őket.
Amikor odaértem, akkor szembesültem a feladat súlyával.
Mivel évek óta nem találkoztunk személyesen, csak írásban kommunikáltunk, nem tudtam, hogy a barátnőm milyen állapotban van. Beszélni már nem tudott, és komolya kezeléseken esett át. Képtelen voltam nemet mondani, pedig az eszem azt diktálta volna, de olyan erős volt a Szent Szellem sugallta, hogy pontosan tudtam mit kell tennem. Először napi 8 órát vállaltam, hogy mellette a munkámat is végezni tudjam, de csakhamar kiderült, hogy ez 24 órás szolgálat lesz, mert másképp lehetetlen a határidőt tartani.
Amikor lélegzethez jutottam, arról beszélgettem Istennel, hogy is kerülhettem egy ilyen helyzetbe, amibe magamtól biztos nem léptem volna bele. Szinte minden perc valami váratlan, számomra ijesztő eseményt hozhat. 24 órás ügyelet, és semmit nem tudok előre kiszámítani. Fáradt vagyok, fizikailag kimerült, és már kezdek magamon is betegség tüneteket észlelni. Néha megrohannak a ,,mi lesz ha?” kérdések.
Isten megnyugtatott, hogy ő akkor is ott lesz, és minden helyzetre van megoldása. Az ige azt mondja, hogy ,,mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil4:13). Jézus sebeiben meggyógyultam (Ézs53:5), tehát nem lehetek beteg.
Akkor már csak egyetlen kérdésem maradt: Mi a jó abban, hogy ilyen ,,nem szeretem” helyzetekbe kerülünk?
Bármilyen hihetetlen, de sok jó van benne.
Először is átélve a félelmetes dolgokat, már nem tűnnek annyira félelmetesnek. Az Úr meg akar szabadítani minket a félelmeinktől.
,,Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek” (Jn8:36)
Másodszor, ilyenkor ismerjük meg jobban Isten jellemét. (Zsolt23:4)
Harmadszor, csak ilyen körülmények között tudunk növekedni.
Ha beülünk egy csónakba, és a part mentén evezünk, abban nincs túl sok veszély, de nincs növekedés sem.
Az Atyánk azt akarja, hogy olyan mélyre evezzünk, ahol már nem ér le a lábunk, és egy viharban tudja megmutatni igazán, hogy bízhatunk benne. Valójában ilyenkor erősödik a hitünk, és a személyes kapcsolatunk Vele.
Negyedszer pedig soha ennyit nem imádkoztam, mint ezekben a napokban. Hajnalban keltem, hogy a bibliaolvasás ki ne maradjon a napirendemből, mert különben képtelen lettem volna elvégezni a feladataimat.
Szembesültem azzal, hogy önmagamban tényleg képtelen vagyok,  de ,,az én Istenemmel a kőfalon is átugrok” (Zsolt18:30)
Lajta Brigitta