Lajta Brigitta – Hát jó!

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1Pét 5:6-7

Az elmúlt hónapok próbára tették az Úrral való kapcsolatomat. A legnehezebb az volt, hogy nem tudtam eldönteni, én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy ez egy próba, amin keresztül kell mennem.

Voltak napok, amikor azt hittem, hogy ennek soha nem lesz vége. Máskor úgy tűnt, hogy egy hajszál választ el a szabadulástól. Gyakran látni véltem a fényt, de nem értettem miért dudál. 😀

Komolyra fordítva a szót, arra jöttem rá, hogy még mindig aggódom, és nem tudok megbízni abban, hogy tényleg a javamra szolgál minden. Nekem egészen más elképzelésem volt arról, mi válna javamra.

Hálás vagyok a pásztoraimnak, akik soha nem oktattak ki, nem kárhoztattak, hanem bátorítottak, és megosztották velem a saját életük hasonló bizonyságait. Ez nagyon építő volt számomra, de azért, ha teljesen őszinte akarok lenni, sokkal több volt a nyomorult napom, mint a békés. Nem értettem, hogy mit akar a Mennyei Atyám.

3 évvel ezelőtt már átmentem egy nagyon nehéz időszakon, és azt hittem, hogy megtanultam a leckét, miszerint Isten nem késik, és nem siet. A gond az, hogy a mi időszámításunk valahogy erősen eltér az Istenétől, és bármilyen nehéz is, de a miénket kell az Övéhez igazítani, ha békességet szeretnénk.

Az én nehézségem valószínűleg eltörpül mások problémái mellett, de nekem most ez is kemény lecke volt.

Novemberben jelentkeztem egy tanfolyamra, amiről úgy gondoltam, hogy a Szentlélek indított rá. Nagyon élvezem, és tényleg hasznosnak tartom, de április elején kellett befizetnem a vizsgadíjat, és még egy nappal előtte sem tudtam, hogy miből fogom rendezni. Az egyik testvérem az Úrban felajánlotta ugyan a segítségét, de én látni akartam, hogy mit akar Isten. Az is eszembe jutott, hogy talán nem is kell most vizsgáznom.

Már márciusban elkezdtem aggódni, és akik már gyakorlottak ezen a téren, nevetve kérdezték, hogy hol van még az április! Aztán eljött az elseje, és azt hittem, hogy feleslegesen öltem a tanfolyamba pénzt, időt, energiát, mert nem fogok tudni vizsgázni a csoportommal. Aznap reggel, amikor letelt a határidő, megcsörrent a telefonom, hogy mehetek a pénzért. Lényegében 2 órán múlt, hogy elveszik-e az eddigi munkám.

Ami viszont sokkal fontosabb, hogy már egy héttel előtte megértettem, hogy mit jelent a rejtekhely, és az Isten békessége, ami minden értelmet felülhalad. Teljesen el tudtam engedni ezt a vizsgát, és elhittem, hogy az is a javamat szolgálja, ha nem tudom befejezni a tanfolyamot. Ehhez Joyce Meyer: „Egyenes beszéd az aggódásról” című könyve segített eljutni. Azt írja, hogy valahányszor olyan helyzetben találja magát, ahol nem látja a kijáratot, csak annyit mond: „Hát jó!” Úgy is mondhatnánk, hogy legyen meg az akaratod Atyám! Ugyan nem értem, hogy miért történik ez velem, és a célt sem látom, de bízom Benned, hogy jót terveztél az életem felől, és a végén minden a javamra fog szolgálni. Ez az elengedés adja meg azt a békességet, ahol az ördög nem tud utánad nyúlni, és tehetetlen veled szemben. Az Isten gondolatai és tervei sokkal magasabbak a mieinknél, és sokszor képtelenek vagyunk megérteni. Van, amikor utólag megvilágosodunk, de olyan is hogy csak elfogadjuk a helyzetet, és majd csak a mennyben fogunk választ kapni arra, hogy miért kellett ezen keresztülmennünk.

A jó hír, hogy egyre rutinosabbak leszünk, és egy esetleges ismétlő leckénél már sokkal hamarabb megtaláljuk a békességet a helyzetben. Persze erre is érvényes, hogy aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! Nem bízhatjuk el magunkat, mert akkor garantált a bukás. Itt a földön semmit sem tudunk úgy, ahogy tudnunk kellene, de azt tudhatjuk, hogy Jézus minden körülményünkben ott van, és kivezet minket a sötétből is. Biztos kézzel vezeti az életünket. Nincs olyan bukásunk, ami meglepné, és már előre elkészítette a kivezető utat is. Álljunk rá erre hitben, és bízzunk benne! Így tudjuk elkerülni, hogy az életünket hullámvasúton kelljen leélnünk.

Peace & Joy

Brigi