Lajta Brigitta – Hogyan nyissuk ki a hűtő ajtaját?

Mostanában sokszor elhangzott az üzenetekben, hogy ott van a Túró Rudi a hűtőben, csak vegyük ki.

Határozottan bosszantott ez a mondat, mert mindig azt éreztem, hogy az én hűtőmet a Mennyei Apukám kulcsra zárta. Azt mondja az ige:

“Keressétek először  az Ő országát  és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek” (Mt 6,33).

Vagyis, mivel nem eléggé kerestem Őt, ezért kulcsra zárta a hűtőt. Majd, ha eléggé keresem, akkor nagylelkűen kinyitja. Te is így gondolod?

NEM! Isten nem ilyen. De akkor miért nem nyílik az a nyomorult hűtő annyi embernek?

Többek között azért, mert tele van a fejünk ilyen üzenetekkel, és ebből kifolyólag a szívünk is. Ráadásul néhány tesó csupa jóindulatból még erősíti is ezt bennünk. Majd ha már nem képmutatásból keresed Istent, akkor megnyitja a hűtőt.

NEM! A hűtő nincs kulcsra zárva, és nem kell jónak lenned, hogy kiérdemeld a Túró Rudit. Akkor mikor kapom meg végre? Nem tudom. Én az utolsó pillanatban szoktam megkapni, amikor már úgy érzem, hogy minden elveszett. Talán a legfontosabb ige mostanában számomra:

Péter I. 1/7 Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Tehát mi a legnagyobb érték Isten tervében? A kipróbált hit. Ezáltal válunk azzá a személlyé, akinek Ő megálmodott. Mindnyájunknak megvannak a gyengébb területeink. Ő nem elkényeztetett, önző kis akarnokoknak teremtett minket, hanem szerető, cselekvő Fiaknak. Megáld, hogy áldássá legyünk másoknak. Nem egy öncélú, testi életre hívott el, mert ez senkit nem tesz boldoggá. Szeretnénk, ha az Úr megáldaná azt a sok dolgot, amit mi elterveztünk, de Ő azt szeretné, ha megismernénk az Ő tervét az életünkre nézve. Az igazi hit, ha abban bízunk, hogy a legjobbat akarja nekünk akkor is, amikor a láthatók pont az ellenkezőjét mutatják. Bízunk abban, hogy az Ő rendelt ideje szerint történnek a dolgok, és ez jobb, mint a mi tervünk.

Ha nem nyílik a hűtőd, az nem Isten büntetése. Nem így akar engedelmességre nevelni. Ne keresd, hogy hol a kulcs, hanem feküdj a vízre, és élvezd az utazást.

Van olyan, amikor tényleg támad a Gonosz, de semmit nem tehet Isten tudta nélkül. Azt olvassuk a Zsoltárokban, hogy „”Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége” (Zsolt 91,4).

Ne próbáld kitalálni a megoldást a holnapi problémádra, mert úgysem tudod ma, hogy mit hoz a holnap. A holnapi Túró Rudi pedig nincs ma a hűtőben.

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja”. Mt 6:19

Mennyei Atyánk tudja, hogy mennyit bírunk, és “Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor 10:13).

Sokszor kiáltunk, és inkább lemondanánk a győzelemről, csak legyen vége a próbának, de ahogy egy jó edző sem enged a tanítványa hisztijének, úgy az Atya is végig vezet minket azon az úton, amin járnunk kell.

Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.” Zsid: 12:11

Amikor minden a kedvünk szerint alakul, könnyen mondjuk, hogy bízunk az Úrban, de valójában a próbák során derül ki, hogy miben kell növekednünk. Amint megértünk valami fontosat, sokszor tűnik úgy, hogy egy pillanat alatt vége a próbának, és láss csodát, magától nyílik ki a hűtő ajtaja. Mindennek pedig az a célja, hogy békességünk legyen, és ne egy hullámvasúton kelljen leélni az életünket.

A körülmények sokszor nem úgy alakulnak, ahogy mi eltervezzük, de ez nem jelenti azt, hogy rosszul alakulnak. Fogadjuk el Isten tervét az életünkre nézve, és bízzunk abban, hogy a legjobbat akarja nekünk, és Ő jobban tudja, hogy mi a jó. Minél jobban hasonlítanak a gondolataink az Úr gondolataira, annál nagyobb lesz a békességünk, és akár még a körülményeink is változhatnak kedvünkre, de a legnagyobb kincs már a miénk, maga Jézus Krisztus. Miért küzdenénk kisebb dolgokért?