Lakatos Béla – Cigánymisszió Krisztusban? – 2.rész

(1.Kor.12:18-27) Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag [van] ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nekem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.

Mi cigányok, évszázadok óta itt élünk ebben az országban, és magyar identitással rendelkezünk. Beszéljük a nyelvet, több generáció óta ugyanazokat a tananyagokat tanuljuk, mint a többi gyerek az iskolákban. Amennyire lehetett, hagytak bennünket, beilleszkedtünk a társadalomba. Ma már nagyon sok diplomás, értelmiségi cigány ember él országunkban. A közigazgatásban, az egészségügyben, a médiában is rengeteg cigány ember dolgozik, nem beszélve a rengeteg világhírű zenészről, művészről stb.. Ráadásul a cigányok 99 százaléka kereszténynek vallja magát, még ha nem is született újjá. Részei lettünk, vagyunk ennek a társadalomnak így is, hogy óriási az ellenszél, és a cigányok nagy része mély szegénységben, nagyon rossz állapotban él. Egyszóval részben benne vagyunk a vérkeringésben, persze van hová fejlődni. Ha mindezeket átgondoljuk, figyelembe vesszük, akkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: A Cigánymisszió, mint fogalom, mint intézmény, nem hordozza-e magában, nem erősíti-e, az általánosítás, és kirekesztés romboló hatásait? Miért?  Az elmúlt mintegy 30-év azt igazolja, hogy az újjászületett cigányok 80-90 százaléka, elkülönülten, kifejezetten cigány gyülekezetekben éli meg, gyakorolja a hívő életét. Mi ez, ha nem elkülönítés, elkülönülés? Ki kell ábrándítanom azokat, akik gondolják, hogy ez Isten akarata, terve.  A legtöbb cigány gyülekezet, ami létre jött Magyarországon, irányítottan jött létre. Valakik, nagyrészt nem cigányok hozták létre, vagy segítették, segítik elő ezeknek a közösségeknek a létrejöttét működését. Azt, hogy a jó szándék vezérelte-e őket nem vonom kétségbe.  Isten Szelleme vezette, vezeti őket? Ebben már nem vagyok biztos. Nem szegregálhatunk Krisztus testében, még az integráció okán sem.  (1 Kor. 12:25) Hogy ne legyen hasonlás (repedés, megosztás) a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.

Amikor intézményesítve van, egy népcsoport felé való szolgálat, mint a Cigánymisszió, és az célként tűzi ki, hogy irányítottan cigány gyülekezeteket hoz létre, akkor akarva, akaratlanul szegregál, és ha nem is mondja ki, közvetetten azt kommunikálja: …nincs rád szükségem (1 Kor.12:21)

A legtöbb Cigánymisszió célként tűzte ki, hogy segít, részt vesz a magyar állam által meghatározott, különböző integrációs programok megvalósításában a cigányok integrációja érdekében. Ezzel nincs semmi baj. De! A gyakorlatban sajnos Krisztus testében pont az ellenkezője történik, valósul meg. A cigányok szegregációja, elkülönítése. Ez egy meghasonlott, célt tévesztett állapot, amin sürgősen változtatni kell!

Véleményem, és tapasztalataim szerint vannak helyzetek, amikor van létjogosultsága annak, hogy cigány gyülekezetek, közösségek jöjjenek létre, de ez nem jelenti azt, hogy a cigányoknak irányítottan, minden esetben külön gyülekezeteket kell létrehozni, el kell őket különíteni.

Ha pedig az egyház segíteni akar a cigányok társadalmi integrációjában, akkor a legtöbb, amit tehet, az a példamutatás a világ felé.  (Róm. 15:7) Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

A magyar társadalom kudarcot vallott, a cigányok integrációját illetően, és a magyar ember ezt világosan látja, de a kereszténység elméletileg tudja azt is, hogy miért, és hogy mi a megoldás. Ezért az egyháznak nem új cselekvési terveket, módszertanokat, integrációs programokat kell kidolgoznia a cigányok társadalmi integrációjára, hanem példát kell mutatnia, el kell indulni azon az úton, amit Isten igéje elénk tár. (Róm.15:1) Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.