Piszter Gábor – Nem kényszerből!

Régen jó néhány igerész olvasása problémát okozott, voltak ellentmondások, amiket nem nagyon tudtam feloldani. A probléma nagyrészt abból eredt, hogy az újszövetséget az ószövetség megismerésé, elemzésé által próbáltam értelmezni, ami a “fordítva ülünk a lovon” esete. Az újszövetség a végleges szövetség, a régire csak azért és addig volt szükség, míg Isten megköthette az újat, ehhez azonban szükség volt az ember újjászületésére. Tehát az ószövetséget kell az új tükrében vizsgálni, nem fordítva. Az ószövetség, újjá nem született emberek és Isten között köttetett, abból indult ki, hogy az egyén bűnös (természetű), az újszövetség az újjáteremtett,  tökéletes szellemmel bíró ember és Isten között köttetik, abból indul ki, hogy az ember meghalt a bűnnek, az felette már nem uralkodik. Hatalmas különbség!

A dolog pikantériája az, hogy a törvényt az ó természettel bíró ember, akinek a mózesi törvény adatott, eleve be sem tudja tölteni, nem is azért adatott! A célja az volt, hogy ráébresszen arra, hogy kegyelemre van szükségünk. Az újjászületéssel válik kepéssé az ember a törvény betöltésére. Tehát, ha be akarod tölteni a törvényt, ne a tíz parancsolatot olvasd folyton, mert az csak az elvárást teszi eléd, erőt nem ad a megtartására, hanem Jézus tanításait és Pál leveleit, amikben felfedi a titkot: az új teremtést, aki a teremtése pillanatától igaz és tökéletes. Őt nem kell győzködni, hogy ne öljön vagy lopjon, nem kényszerből imádja Istenét, az apját, hanem önszántából. Ahogy az új teremtés megerősödik, a bűnös természet emléké is elmúlik.