Szeretni parancsszóra? – Lajta Brigitta

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Máté 22:37

 20 évvel ezelőtt egy protestáns gyülekezetben tértem meg.

A prédikáció arról szólt, hogy minden ember Isten ellenségeként születik, de az Atya annyira szeret minket, hogy az egyszülött Fiát küldte el a földre, hogy meghaljon a mi bűneinkért, és ha ezt elfogadom, akkor örök életem van. Az eszemmel fel is fogtam ezt, de a szívemig nem jutott el az üzenet, mert az Istenképemet a saját szüleimről és a gyülekezet tagjairól mintáztam. Az ige azt mondja, hogy legyen neked a te hited szerint, de milyen is volt az én hitem szerint Isten?

Mindenek előtt szigorú és igazságos. Ha kell, akkor bottal fenyít, mint ahogy apáink is teszik, ha szeretnek minket, és mindezt a mi érdekünkben. Mi lehet ez a bot? Betegség, baleset, szegénység, üldöztetés, és a nagyon megátalkodott bűnösöknek halál.

Mit jelent szeretni Őt? Azt, hogy engedelmeskedünk, és megtartjuk a parancsait, mert különben jön a fenyítés. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor hallottam, hogy a szeretet nem érzés. Isten kemény szeretettel szeret minket.

A következő parancs a férjeknek szól: „Úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az egyházat”. Vagyis azzal a kemény szeretettel. Ha nem engedelmeskedik az asszony, akkor jön a bot.

„Ti asszonyok pedig engedelmeskedjetek a férjeteknek, mint az Úrnak”.

Én egészen addig engedelmeskedtem, amíg elvesztettük először az autónkat, majd a házunkat, és végül a családunk is szétesett, de a gyülekezet szerint még mindig nem voltam elég engedelmes és alázatos.

De lépjünk tovább. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” ugyanazzal a kemény szeretettel. Figyelmeztesd úton útfélen, hogy a keresztény ember, ha beteg, akkor orvoshoz megy és gyógyszert szed, mert a természetgyógyászat az ördögtől való. Nem hallgat rock zenét, mert az az ördög zenéje. Az asszonyok nem sminkelik magukat, mert az asszony ékessége a szíve. Sorolhatnám vég nélkül a képmutató keresztény élet kellékeit. Ha pedig nem így élsz, akkor vizsgáld meg, hogy egyáltalán megtértél-e.

A 20 éves keresztény múltamból 15 évig nem hallottam arról, hogy Isten személyes kapcsolatot akar az emberrel. A keresztről való beszéd számomra annyit jelentett, hogy Jézus az életét adta értem, hogy megmentsen a pokoltól, cserébe köteles vagyok szeretni azzal a kemény szeretettel, amivel Ő szeret.

Egy alkalommal elmentem egy találkozóra, ahol szabad keresztényeket ismertem meg. Először azt hittem, hogy egy másik Istenről beszélnek. Nem is hasonlított arra az Istenre, aki az én elmémben élt. Csodálkoztam, hogy nem csak az igében lehet találkozni Vele, hanem személyesen is tud hozzám szólni. Ez az Isten nem kárhoztatott, és nem várta el, hogy megváltozzak, hanem lépésről lépésre változtat át a saját képmására. Nem várja, hogy parancsra szeressem. Képes arra, hogy együtt érezzen velem, és jobban ismer, mint én magamat. Szelíd és „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal”.

Keresztények ezrei élik az egész életüket Istentől távol, miközben valójában bennük lakik, de a bűntudat megfosztja őket a Vele való közösségtől. Évtizedeken keresztül alig hangzik üzenet a Szent Szellem valódi erejéről és munkájáról, a hívők hatalma pedig egyenesen az eretnekség kategóriájába tartozik. Az emberek nem Isten gyermekeként, hanem fogolyként élnek, pedig a börtönajtó nyitva, és a bilincsek már lehulltak. De a hab a tortán, hogy még kötelezően örülniük is kell a nyomorúságuknak, mert annál nagyobb lesz a jutalmuk a mennyben.

Ha még mindig így gondolsz az Atyára, akkor elsősorban Neked szeretném elmondani, hogy a Biblia Istene nem ilyen, és a kegyelem nem ezt jelenti. Az Atya nem azért áldozta fel értünk a Fiát, hogy mi szegénységben, betegségben, félelemben és nyomorúságban éljünk, hogy ettől majd megjavulunk. Nem kell parancsra szeretnünk, hanem azért, mert az Isten előbb szeretett minket, és az Ő jelenlétében élni gyönyörűség. A kárpit Nagypénteken felülről lefelé kettészakadt, ami azt jelenti, hogy már szabad bejárásunk van az Isten tróntermébe, aki nem nyomorult bűnösként tekint ránk, hanem szeretett gyermekként, örökösként. Ha célt tévesztünk, nem fordul el tőlünk, és nem fog kevésbé szeretni. Ha jók vagyunk, akkor sem fog jobban szeretni, mert már elfogadott minket Krisztusban, és ez megváltoztathatatlan. Nem tudjuk annyira elrontani, hogy elveszítsük az üdvösségünket. Krisztus testében egészséges, bővölködő életre hívattunk el már itt a földön. Ezzel a szeretettel tudjuk elfogadni egymást, és Istent szeretni. Ez az örömhír, és nem csak az, hogy nem kell mennünk a kárhozatra, mint ahogy én is hittem régen.

„Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Jn 3:16